Gyászterápia cukorbetegeknek

Mivel a cukorbetegség jelentős kockázati tényezője a túlsúly, valamint az elhízás, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének és Klinikai Pszichológiai Tanszékének munkatársai ezekre tekintve vizsgálták a magatartás-orvoslás lehetőségeit.

A diabétesz a magatartás-orvoslás modellbetegsége – írják tanulmányukban az intézmény munkatársai, hiszen a folyamatos vércukor-önellenőrzés, az inzulin beadása, a gyógyszerszedés és táplálkozásban történő változás minden betegtől gyors alkalmazkodást kíván. Ugyanakkor a diabéteszes betegek 50–70%-a nem követi az orvos életmódra vonatkozó tanácsait. Az értekezésben a gyászhoz hasonlóan három szakaszra bontható a cukorbetegség elfogadása: az ember először gyermekien tagadja a valóságot, majd a „szülői én” révén depresszióba süllyed, végül pedig „felnőttként” belenyugszik, s igyekszik alkalmazkodni.

A Magatartástudományi Intézet és a Klinikai Pszichológiai Tanszék szakértői komplex életmódváltással járó, a jojóeffektust kiküszöbölő testsúlycsökkentő programban látják a cukorbetegség megelőzésének és kezelésének nyitját. A már diagnosztizált pácienseknél természetesen emellett gyógyszeres terápiára is szükség van, de annak hatásfokát lényegesen javítja a megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyag bevitele, illetve a rendszeres testmozgás. Ehhez azonban a saját viselkedés megfigyelésére, az ingerek kontrolljára, problémamegoldásra, újragondolásra, társas támogatásra, új ismeretek elfogadására és visszaesés elleni védelemre van szükség. „A program heti, majd ritkuló ülésgyakorisággal zajlik, 16–26 héten át. A 10–20 fős csoportokban zajló terápia előnye a költséghatékonyság mellett az, hogy a csoportülések a társas támogatás és a felelősség párosítását nyújtják, s orvosi felügyelettel kísérnek végig az előkészület, a cselekvés és a fenntartás szakaszán” – foglalják össze a módszer lényegét a Semmelweis Egyetem munkatársai, idézi fel a Semmelweis Figyelő.