Érdemes-e probitikumokat adni az antibiotikus kezelés kiváltotta hasmenés megelőzésére?

A vizsgált szer 6x10¹⁰ Lactobacillus acidophilus 2 törzsét valamint Bifidobacterium bifidus és Bifidobacterium lactist tartalmazott, a kezelést 3 hétig alkalmazták. A vizsgálatba olyan időseket választottak be akik per os vagy intravénás antibiotikus kezelést kaptak a vizsgálatot megelőző egy hétben, a kontroll csoport placebot kapott. A 3 hetes vizsgálat során nem sikerült a lactobacillust és bifidobacteriumot tartalmazó probiotikus kombináció kedvező hatását igazolni az antibiotikum kezelés okozta hasmenés megelőzésében. A vizsgálat gyenge pontja volt, hogy csak 65 év feletti betegeket vontak be, és a betegek igen különböző kórházi osztályokról származtak, valamint változó mértékben szenvedtek társult betegségekben (1).

Kizárólag ennek a cikknek ismeretében, könnyen vonhatnánk le azt a következtetést, hogy nem érdemes probiotikumot adni. Azonban egy közleményre alapozva nem lehet ajánlást megfogalmazni.

Antibiotikus kezeléssel egy adott kórokozó által okozott betegséget vagy tüneteket lehet kezelni. A kezelés hatására vagy elpusztul a káros baktérium, vagy leáll a szaporodása. A kezelés kapcsán nem csak a kórokozó törzs fog elpusztulni, hanem az egyébként ártalmatlan, sőt jótékony hatású bacik is kárt szenvednek. Az antibiotikum kezelés leggyakoribb mellékhatása a laza vagy híg székletürítés, mely a bélflóra károsodott voltára utal. Különböző személyek eltérően reagálnak egy adott antibiotikumra. Egyes beszámolók szerint a kezelést követően még 4 hónappal később is jelentkezhetnek nemkívánatos tünetek (2).

A modern molekuláris biológiai módszerekkel végzett székletanalízisek eredményei rávilágítottak arra, hogy antibiotikumkezelést követően még hónapokkal később is kimutatható a bélflóra összetételének és diverzitásának megváltozása (3).

Az antibiotikum kezelés kiváltotta hasmenés (AAD) kockázata a kezelés hosszával nő, az alkalmazott antibiotikum fajtájától függően 2-20 % között mozog. AAD kialakulására leginkább clindamycin, cephalosporinok és penicillinek alkalmazását követően lehet számítani, de szinte bármely antibiotikum adása kapcsán beszámoltak már AAD-ról. A hasmenés kialakulásának esélyét tovább növeli savszekréciógátló szerek alkalmazása, gyomorszonda használata vagy ha gyomor-, bélrendszert érintő műtét szerepel a kórtörténetben. Az AAD általában enyhe lefolyású, magától szűnő betegség, de az esetek 15-40%-ban Clostridium difficile fertőzés áll a háttérben, mely a pseudomembranosus colitis és a toxicus megacolon kiváltója lehet. Utóbbi magas halálozással jár, főleg az idősebb populációban.

Fentiek alapján logikus elképzelés, hogy az antibiotikus kezelés következtében megritkult és megváltozott bélflórát probiotikumokkal próbáljuk meg regenerálni.

Több közlemény látott napvilágot, melyben eredményesen csökkentették a hasmenés kellemetlen tüneteit. Számos készítmény hozzáférhető jelenleg a piacon, kérdés, hogy melyik készítmény használata a legcélravezetőbb.

Korábbi vizsgálatokban más probiotikus törzsek egyértelműen hatékonynak bizonyultak felnőttek körében kórházban szerzett hasmenés kivédésében. Ilyen például a L. acidophilus és a L. paracasei, valamint az élesztőgombák közé tartozó Saccharomyces boulardii (4, 5).

Cimperman és mtsai 2011-ben közölték vizsgálatukat, melyben a L. reuteri Protectis napi kétszer 10⁸ CFU adagban hatékony volt az antibiotikum kezelés asszociálta hasmenések kezelésében (6). Lactobacillus reuteri Protectis tekintetében további számos jól megtervezett klinikai vizsgálat áll rendelkezésünkre, hogy acut gastroenteritis prevenciójára és adjuváns kezelésében is egyértelműen hatékony.

Vajon miért találunk ellentétes eredményeket az irodalomban?

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a probitikumok hatása nem univerzális. Nem hat minden probiotikum minden kórállapotban egyforma mértékkel. Ha egy adott törzs hatékony a légúti fertőzések kezelésében, nem biztos, hogy hasfájás esetén is hatékony lesz. Ahhoz, hogy egy adott probiotikum hatékonyságáról nyilatkozni tudjunk, jól megtervezett, nagy esetszámú, placebo kontrollos vizsgálatokra van szükség. Ezen vizsgálatok magas evidencia értékkel bírnak, szemben az esetriportokkal. Probiotikum választásnál mindig mérlegeljük, hogy a választandó készítmény mögött milyen erősségű és hány klinikai vizsgálat áll.

Irodalom:

1. Allen SJ, Wareham K, Wang D, Bradley C, Hutchings H, Harris W, et al. Lactobacilli and bifidobacteria in the prevention of antibiotic-associated diarrhoea and Clostridium difficile diarrhoea in older inpatients (PLACIDE): a randomised, double-blind, placebo-controlled, multicentre trial. Lancet. 2013;382(9900):1249-57. Epub 2013/08/13.

2. McFarland LV. Epidemiology, risk factors and treatments for antibiotic-associated diarrhea. Digestive diseases (Basel, Switzerland). 1998;16(5):292-307. Epub 1999/01/20.

3. Jernberg C, Lofmark S, Edlund C, Jansson JK. Long-term impacts of antibiotic exposure on the human intestinal microbiota. Microbiology (Reading, England). 2010;156(Pt 11):3216-23. Epub 2010/08/14.

4. Hungin AP, Mulligan C, Pot B, Whorwell P, Agreus L, Fracasso P, et al. Systematic review: probiotics in the management of lower gastrointestinal symptoms in clinical practice - an evidence-based international guide. Alimentary pharmacology & therapeutics. 2013;38(8):864-86. Epub 2013/08/29.

5. Doron SI, Hibberd PL, Gorbach SL. Probiotics for prevention of antibiotic-associated diarrhea. Journal of clinical gastroenterology. 2008;42 Suppl 2:S58-63. Epub 2008/06/11.

6. Cimperman L, Bayless G, Best K, Diligente A, Mordarski B, Oster M, et al. A randomized, double-blind, placebo-controlled pilot study of Lactobacillus reuteri ATCC 55730 for the prevention of antibiotic-associated diarrhea in hospitalized adults. Journal of clinical gastroenterology. 2011;45(9):785-9. Epub 2011/05/10.