Endobronchiális billentyűk a tüdő tágulása ellen
A krónikus obstruktív tüdőbetegség (chronic obstructive pulmonary disease COPD) során a tüdő progresszíven felfújódik, mert a levegő távozása a légutak szűkülete miatt akadályozottá válik (hiperinfláció).
E betegek egy részének irreverzibilis emfizémája is van az alveolusok falának átszakadása következtében. E rendellenességek folytán a betegnek légszomja lesz, aktivitása csökken és életminősége romlik. A hiperinfláció önmagában is rontja a légzőizmok hatékonyságát, mind munkavégzéskor, mind nyugalomban. A rekeszizomban és a bordaközti izmokban jelentős strukturális károsodás alakul ki, akárcsak a jelutakban, és megnő a gyulladásos citokinek expressziója. Mindezek alapján ésszerűnek látszik, hogy a tüdő hiperinflációának csökkentése terápiás haszonnal jár a beteg számára.
Ez a gondolat nem új. Az orvosok már azóta keresik a térfogatcsökkentés módját, mióta Bonet 1679-ben leírta a „nagy térfogatú tüdőt”. Jelenleg ezt belélegezhető, tartós hatású bronchodilatátorokkal próbálják elérni, amelyeket sokszor kortikoszteroidokkal kombinálnak. A kisebb tüdőtérfogat korrelál az erőltetett kilégzési másodperctérfogat (FEV1) növekedésével, és ritkulnak a COPD szövődményei. Ennél azonban hatékonyabb megoldásra lenne szükség.
Az utóbbi 15 évben sebészi megoldásként a tüdőtérfogat-csökkentő műtétet alkalmazták a hiperinfláció enyhítésére; a kisebb tüdőtérfogat hatására a légzőizmok funkciója is javult. Bebizonyosodott, hogy a COPD-s betegek egy alcsoportjában – azokban, akikben az emfizéma főleg a felső tüdőlebenyt érinti – a tüdőtérfogat-csökkentő műtét csökkentette a halálozást, növelte a munkavégző képességet és ritkította a COPD fellángolásait. Ma ezt a műtétet ritkán alkalmazzák, mert hosszú távú hatásait nem sikerült igazolni és maga a műtét súlyos szövődményekkel járhat.
2003-ban Snell és munkatársai arról számltak be, hogy bronchoszkópiával biztonságosan és megbízhatóan lehet endobronchiális billentyűket behelyezni a tüdőbe. Ezután számos klinikai vizsgálatban alkalmaztak különféle billentyűket, és bíztató eredményekről számoltak be: csökkent a hiperinfláció, és ezzel egyidejűleg javult a tüdőfunkció és a munkavégző képesség. Vajon az endobronchiális billentyű az igazi megoldás?
A New England Journal of Medicine szeptember 23-i számában Sciurba és munkatársai egy randomizált vizsgálatról számoltak be, melynek során emfizémás betegekben összehasonlították az endobronchiális billentyű behelyezését a standard kezeléssel. A billentyűket szubszegmentális bronchusokba helyezték be, és ezek megakadályozták a levegő beáramlását az érintett tüdőrészbe, míg a kiáramlás változatlan maradt. A billentyűkkel mérsékelt javulást értek el: 6 hónappal a behelyezés után a kísérleti csoportban a FEV1 1 százalékkal nagyobb volt, mint a várt érték, míg a kontroll csoportban 0,9 százalékkal alacsonyabb (p=0,005). A FEV1 növekedésének azonban az volt az ára, hogy jelentősen gyakoribbá vált a COPD fellángolása és a vérköpés, és a szövődmények közé tartozott a tüdőgyulladás is.
Több metodikai kifogás is felhozható a vizsgálattal szemben, a legfontosabb azonban az, hogy a test-pletizmográfiával mért tüdőtérfogat nem változott a billentyűbeültetés hatására, tehát a tapasztalt változások oka valami más, ismeretlen mechanizmus volt. Egyelőre korainak látszik azt javasolni, hogy a COPD-os betegekben rutinszerűen alkalmazzák az endobronchiális billentyű beületetést.
Forrás: Antonio Anzueto: Endobronchial Valves to Reduce Lung Hyperinflation. New England Journal of Medicine, 2010; 363:1280-1281.
