Eltűnik a művészet a JAMA borítójáról

A tekintélyes Journal of American Medical Association (JAMA) című lap történetében csaknem fél évszázados múltra tekint vissza az a hagyomány, hogy a borítót teljes színnyomású művész reprodukciók díszítették. A JAMA korábbi szerkesztője, George Lundberg úgy nyilatkozott ezzel kapcsolatban, hogy a lap borítóinak megválasztásával az a céljuk, hogy az orvostudomány és közegészségügy nem szakmai aspektusaiba is bepillantást engedjenek az olvasóknak, és az orvosi hivatás humanitárius vonatkozásait hangsúlyozzák. Most azonban a JAMA jelenlegi szerkesztői úgy döntöttek, hogy szakítanak a csaknem 50 éves hagyománnyal, és miután a JAMA az elmúlt időben több mint 2000 reprodukciót jelentetett meg a borítóján, ezen túl egy közönséges tartalomjegyzék fogja „díszíteni” a fedőlapot. Az eddig a borítón lévő művészi reprodukciókat – melyek annyira markánsan megkülönbözették a JAMA-t a többi vezető szaklaptól – egy belső oldalra száműzték. Ezzel eltűnt az olvasók szeme elől a lap egyik leginkább szembetűnő, inspiráló jellegzetessége, mely egykor összekötő kapcsot jelentett a humanitárius aspektusok és a szigorúan vett orvosszakmai vonatkozások között.

„A borítón lévő művészi reprodukció mindig fontos volt számomra – írja dr. Jeffrey M. Levine a KevinMD.com internetes oldalon. − Amikor tinédzserként arról álmodoztam, mi leszek, ha nagy leszek, láttam a JAMA lapszámait a nagybátyám íróasztalán. Ő orvos volt, és az én szememben a JAMA borítói voltak azok, melyek a vizuális művészeteket az orvostudományhoz kapcsolták. Ahogy teltek az évek, mindig élvezettel nézegettem a JAMA ízléses és színvonalas borítóit az orvosi könyvtárakban, és gyakran megesett, hogy csak azért lapoztam fel valamelyiket, hogy elolvassam a borítóképhez fűzött kommentárt. Ha a tudományos cikkekről a borítón lévő reprodukcióról írt értekezésre tévedt a tekintettem, mindig értelmet nyert a művészet és az orvostudomány kapcsolata. Azokban az időkben, amikor a JAMA járt a rendelőmbe, sok képet kitettem a falra.”

A művészetek mindig is végigkísérték a civilizáció és az emberiség történelmét – ahogyan tették ezt a JAMA szerkesztői évtizedeken keresztül a borítóképek kiválasztásával, melyek között elektronikus nyomatok éppúgy megtalálhatók voltak, mint középkori kódexek vagy XVI. századi afrikai bronzszobrok fotói. Voltak borítók, melyek provokatív képi világot tártak az olvasók elé, és ezzel párhuzamosan a belső tartalom is közegészségügyi vagy szociális problémákat feszegetett. Az egyik 1986-os szám borítóján például Van Gogh Koponya cigarettával című képe szerepelt, és több cikk foglalkozott a dohányzással. Az egyik legerősebb hatású borító az 1998. július 1-jei számhoz kapcsolódott, mely a legfrissebb HIV/AIDS kutatások eredményeit adta közre. A borítón nem szerepelt semmilyen grafika, csak egy cím: Borító művészet nélkül. A borítóhoz tartozó értekezésben M. Therese Southgate ezt írta: „A borítókép egy üres festővásznat ábrázol, hogy emlékeztessen bennünket arra, milyen sok még a tennivalónk ezen a téren.”

A JAMA védjegyének számító művészi borítóképek a humanizmus jelképei voltak a technológiai fejlődés mindent elsöprő áradatában, melyek arra intették az olvasót: soha ne feledje, hogy az orvostudomány szorosan kapcsolódik az emberekhez és a kultúrához. Szélesebb aspektusból azt is mondhatnánk, hogy a reprodukciók nemcsak a JAMA védjegyei voltak, hanem magának az orvosi hivatásnak is. A lap szerkesztői pontosan akkor változtattak a borítóképpel kapcsolatos koncepciójukon, amikor az orvostudománynak mindennél jobban szüksége van arra, hogy áthassa az emberközpontúság, és a művészet kisöprése helyett sokkal inkább arra lenne szükségünk, hogy még több művészet kapjon helyet az orvostudományban.

A borító újratervezése egy mélyebb kulturális változás kórjegye az orvosszakmán belül – folytatja elemzését dr. Levine. Az orvoslás már nem azt jelenti, hogy egy magányos gyógyító független problémamegoldóként keres gyógyírt a beteg bajára, sokkal inkább egy adatközpontú, technika által irányított üzlet, és a teammunka keretében az orvos pozíciója „szolgáltatóvá” degradálódott. Nem csoda hát, hogy a képzőművész figurája – aki egyedül alkot egy stúdióban, és ecsetekkel és festékkel fejezi ki önmagát – ma már nem megfelelő szimbólum egy tekintélyes orvosi lap fedőlapján.

Az új tervezésű borítóval megjelent első lapszámban a szerkesztő ezt írta 2013. július 3-án: „Az új borító célja, hogy hívogató, vizuálisan élő kiadványt adjunk az olvasó kezébe.” Hogy ez sikerült-e, mindenki döntse el saját maga.

A JAMA borítói és a hozzájuk fűzött kommentárok azonban nem lesznek teljesen az enyészeté. Abból a korszakból, amikor M. Therese Southgate volt a JAMA borítójáért és a kapcsolódó kommentárokért felelős szerkesztő, a képek és a róluk szóló esszék könyv alakban is megjelentek. A szerkesztő így fogalmazta meg a művészetekkel és az orvostudománnyal kapcsolatos filozófiáját: „Az orvostudomány önmagában is művészet. A cselekvés művészete, és mint ilyen, a rendelkezésre álló legfinomabb eszközöket kell alkalmaznia – nemcsak ami a tudományt és technológiát, hanem ami az ismereteket, a gyakorlatot és az orvos jellemét illeti. És visszatérve az eredeti kérdésre, miszerint mi az orvostudomány dolga a művészettel, a válasz: minden.”