Egy transzparens, minőségi ellátásra törekvő rendszer visszaadhatja a betegek bizalmát
A minőségbiztosítási rendszer megújításáról és az ágazati informatikai rendszerek fejlesztéséről tartottak konszenzuskonferenciát immár harmadik alkalommal a Konszenzus az Egészségért Kör Szakértői (KEKSZ), akik kész ágazati reformstratégiát ígérnek áprilisra.
Minőségügyi és ellátás-értékelési intézet létrehozását javasolta az értékalapú egészségügy kialakítása érdekében a szerdai rendezvényen elhangzott előadásában Hegedűs Zsolt, aki ortopédsebészként közel két évtizede dolgozik az Egyesült Királyságban. Véleménye szerint a magyar egészségügy számára is kitörési pontot jelenthetne a valid adatok értelmezésén, elemzésén és – az ellátás során történt nem kívánatos események feltárását, a hibák kijavítását célzó – visszacsatolásán alapuló rendszer kialakítása. Az intézet elsődleges feladata az előadó szerint az egészségügyi rendszer folyamatainak adatalapú monitorozása, indikátorok kidolgozása és bevezetése, az adatok összegyűjtése, elemzése és visszacsatolása. Ez lehetne egy – a gazdasági lehetőségekhez mérten – gyorsan elérhető, a betegek számára magas színvonalú, minőségi ellátást biztosító rendszer alapja.
Bár voltak ezt az irányvonalat érintő fejlesztések Magyarországon az elmúlt ciklusokban, így az irányított betegellátási modell, az egykori Egészségbiztosítási Felügyelet (Ebf) átfogó indikátorrendszerei, a hazai sajátosságokra épülő akkreditációs rendszer, a BetegELLátók Akkreditációja a biztonságos betegellátásért (BELLA) modell, ám ezek véghezvitele, fenntartása politikai, szakmapolitikai akarat, vagy a forrás (uniós támogatás) híján nem történt meg. Áttörést hozott ebben az egykori Állami Egészségügyi Ellátó Központ teljesítményértékelése, amely már analizálta a rendelkezésre álló adatokat, azonban a szakmai visszacsatolás már elmaradt. Bár az egészségügyi háttérintézmények rengeteg adatot gyűjtenek, azok publikálása rendre elmarad – folytatta a hiányosságok sorolását Hegedűs Zsolt, megemlítve többek között, hogy két éve nem hozzák nyilvánosságra például a Nezeti Nosocomiális és Survillance Rendszerbe (NNSR) gyűjtött adatokról szóló jelentést. Így nem tudni azt sem, hogyan teljesültek a 2018. óta hatályos infekciókontroll-rendeletben foglalt előírások, és miként hasznosult az ezek megvalósítására szánt forrás. Az egészségügyben dolgozók így nem kapnak áttekintő adatokat a kórházi fertőzésekről.
Az egészségügy értékét a gyógyítás során elért jobb eredmények mutatják meg, ugyanolyan vagy alacsonyabb költségek mellett. Ennek ellenére Magyarországon szolgáltatók attól függetlenül megkapják a finanszírozást, hogy tevékenységük eredményességét – amely a beteg gyors, szövődménymentes gyógyulása – figyelembe vennék. A mennyiségi alapú egészségügy helyett az értékalapú ellátás irányába kell elmozdulnunk – vélekedett az ortopédsebész, és elmondta azt is, Nagy-Britanniában személyre lebontva látható a sebészek esetében a betegeik posztoperatív mortalitása, a reoperációk vagy a törölt műtétek száma, a nosocomiális infekciók előfordulási gyakorisága. A klinikai mutatók mellett a betegek életminőségi adatait és azok változásait is mérik és publikálják, irányított kérdéseket tartalmazó kérdőívek segítségével.
Az értékalapú rendszer nem működhet szakmai regiszterek és standardok nélkül, a jobb minőség eléréséhez pedig ösztönzőkre is szükség van. Egy így működő, transzparens rendszerben amellett, hogy az orvos jobb döntéseket hozhat, a beteg bizalma is növekszik az intézmények, elkötelezettsége pedig a terápia iránt.
Kevés erőfeszítéssel helyreállítható a bizalom
Jogilag semmi nem tiltja meg egy magyar kórházigazgatónak, hogy minőségbiztosítási rendszert működtessen a betegellátásra vonatkozóan az intézményében, bár igaz, jelenleg inkább a büdzsé tartása a meghatározó szempont a menedzsmentek munkájában, és nem a minőségi ellátás – fogalmazott Török Zsolt, Skóciában dolgozó háziorvos, megemlítve azt is, hogy rigorózus minőségbiztosítás rendszer ma is működik a hazai egészségügyben, a klinikai vizsgálatok során. Hasonlót alkalmazhatnánk a betegellátásban is – vélte, hozzátéve, hogy kevés erőfeszítéssel helyreállítható lenne a bizalom az egészségügyi ellátással szemben, ami most valóban kritikus.
Úgy vélte, a Nagy-Britanniában tapasztalható adatnyilvánosság idehaza csak lépcsőzetesen valósítható meg, nálunk ugyanis nem a hibák kijavítására és tanulásra ösztönöznek a mutatók, hanem a „vétkesek” pellengérre állítására. Így javaslata szerint először „belső használatra” kell felállítani a rendszert, azzal az ígérvénnyel, hogy öt év múlva nyilvánossá válnak az adatok, felkészülési időt adva így a rendszer valamennyi szereplőjének.
A gyógyításban alkalmazott minőségbiztosítási rendszerek csak valid adatok alapján működhetnének, ám ezek helytállósága idehaza a finanszírozásból eredő anomáliák és a „ponthajhászás” miatt megkérdőjelezhető. „Még azt is félünk beírni a halotti bizonyítványba, hogy kórházi fertőzés miatt hunyt el a beteg” – mondta a háziorvos, Hegedűs Zsolthoz hasonlóan hangsúlyozva a szakmai protokollok fontosságát, ugyanis csak ezek mentén lehet auditálni az egyes ellátási folyamatokat, amelyeknek a köz- és a magánszektorban ugyanannak kell lenniük.
Radikálisan lehetne csökkenteni az adatszolgáltatási igényeket
A betegellátást, az intézmények közötti adatcserét támogató egységes, de nem központosított informatikai rendszerre lenne szükség, amely lehetővé teszi az egyszeri adatbevitelt – mondta Balkányi László tudásmenedzser, az ECDC korábbi munkatársa, aki sokkal kevesebb személyhez köthető adatot gyűjtene az eeszt-ben, mert számos esetben ezek használata nem indokolt.
Az orvosi döntéstámogatásban kell előlépni a tér szolgáltatásait illetően – vélekedett Schiszler István, orvos, egészségügyi menedzser – aki korábban az állami kórházfenntartó és módszertani központ e-Health programirodáját vezette, így részt vett a tér előkészítő munkálataiban – szerint viszont az eeszt-vel kapcsolatos adatvédelmi problémák nem súlyosak, inkább az állammal szembeni bizalmatlanság jele az emiatti aggodalom. Nagy lépés kellene viszont tenni a betegtájékoztatásban, és olyan egységes sablondokumentumokat, betegtájékoztatókat készíteni, amelyek segítik a páciensek egyértelmű tájékoztatását.
A szakemberek között témaként merült fel, hogy szükséges-e a az ágazati informatika további központosítása, vagy a versenynek is helyet kell adni a területen. Bár Schiszler Istven abban egyetértett Balkányi Lászlóval, hogy a túlzott centralizálás kiszoríthatja az innovációt, ugyanakkor az állam, mint a kórházak tulajdonosa dönthet akár az egységes kórházi informatikai rendszer használata mellett. Mindazonáltal a szakember úgy vélte, strukturális szempontból is szerencsésebb lenne térségi alapon szervezni az ellátást és a kórházak irányítását, így valamennyire teret engedve az informatikában a versenynek, és ezáltal az innovációnak.
Nincs ágazati informatika, csak informatika van, amely egy egzakt tudomány, agy a struktúra kialakítását szakemberekre kell bízni, azt ne a hatalmi vagy politikai döntések befolyásolják – fogalmazott Király Gyula, a Hospitaly Kft. stratégiai igazgatója, aki szerint az informatika egységesítése fontos, ám nem összekeverendő az egyformasággal. Az egyforma rendszer fenntartása óriási feladat, amelynek elvégzéséhez hatalmas apparátusra lenne szükség, amely képes fenntartani valamennyi funkciót a legkisebb intézményig bezárólag. Ha az állam egyforma kórházi informatikai rendszer kidolgozásán gondolkodik, számítania kell arra, hogy az sokba fog kerülni.
A magyar egészségügyi adatvagyon kimagasló nemzeti kincs – folytatta a szakember –, ám a háttérintézmények adatigényei különbözőek, más az érdekük és a belső munkakultúrájuk. Ez az ágazat az utolsó iparág, ahol máig a manufaktúrális üzemmód a jellemző, hiszen nemcsak, hogy két egyforma beteg nincs, de az intézmények jellemzői is egyediek.
Ma elképesztően redundáns a jelentési struktúra, ugyanazt az adatot akár 13-szor küldik be a szolgáltatók az egyes háttérintézményeknek. Ezért érdemes lenne felülvizsgálni, és a felesleges bekérések megszüntetésével lényegesen csökkenteni az adatszolgáltatási igényeket.
***
