Az élet jog, nem kényszer
Eljött az idő, hogy az emberiség felülvizsgálja a mindenható hippokratészi esküt, írja Puzsér Róbert a Magyar Nemzetben.
A legfőbb kérdés, amelyre válaszolnunk kell, hogy miként álljunk az öngyilkossághoz. Ki merjük-e jelenteni, hogy van olyan elviselhetetlen és reménytelen élethelyzet, amelyben az aktív eutanázia az emberséges megoldás? – teszi fel a kérdést a Magyar Nemzetben Puzsér Róbert. És azt, hogy az orvosoknak és a politikusoknak nem az emberi szervek működését, hanem kifejezetten az embert kell szolgálniuk? Mert ha ezt kijelentjük, a kegyes halál gyakorlatához intézményeket rendelhetünk, szélesíthetjük és elmélyíthetjük az erről szóló diskurzust, hozzáláthatunk, hogy a huszonegyedik század során megteremtsük az eutanázia kultúráját.
Úgy gondolom, eljött az idő, hogy az emberiség felülvizsgálja a mindenható hippokratészi esküt. Úgy gondolom, eljött az idő, hogy az orvostudomány többé ne az életet, hanem a beteget szolgálja. Úgy gondolom, igenis létezik olyan mértékű nyomorúság, melyben egyedül az a gondolat ad reményt, hogy az embert senki és semmi nem kényszerítheti az értelmetlen szenvedésre. A halál is lehet a kegyelem forrása, a halál is lehet legitim döntés, amitől nincs jogunk megfosztani sem a haldoklót, sem azt, aki a nap huszonnégy órájában pokolbéli démonokkal vív kilátástalan harcot.
