Ne misztifikáljuk túl a halált!
Kegyes hazugságok helyett empátia és őszinteség, húgyszagú krónikus osztályok helyett otthoni ápolás, a kifogásként emlegetett biztonság helyett méltóság. Az Index interjúja Hegedűs Katalinnal, a hospice-mozgalom egyik vezetőjével.
(...) Hol halnak meg ma az emberek?
A nyolcvanas években még majdnem mindenki kórházban, leggyakrabban krónikus osztályokon, ami általában nagyon szomorú hely. Most sok európai adat mutatja, hogy egyre többen otthon vagy otthonszerű intézményben: nem elfekvőben, hanem jófajta nursing home-ban, ahol sokszor komfortos lakások állnak rendelkezésre. Magyarországon is látjuk, hogy például a hospice-ellátásban elkísért betegeknek (tavaly 9 ezer ember) körülbelül a fele már otthon hal meg. Ez számnak nem nagy, hiszen Magyarországon 130 ezer ember hal meg évente, de óriási előrelépés.
Olyan egyértelmű, hogy jobb otthon meghalni? A családtagok ezt sokszor nem így gondolják.
Mitől szoktak félni? Hogy a beteg otthon fog megfulladni, vért hányni. Ilyen félelmek miatt nem kell kórházba rohanni, mert ez valószínűleg úgyis már a haldokló életének az utolsó öt perce lesz. Minden öregember otthon szeretne meghalni, az ő kis fészkében. Én sem szeretném majd egy büdös intézményben végezni. De ehhez sokszor nincsenek meg a feltételek, egy családtag önmagában ezt nem mindig tudja bevállalni. Részben azért, mert számos – számára ijesztő – körülmény van, részben mert nem volt erre szocializálva: gyerekkora óta nem látott ilyen beteget, nincs ilyen edukációja, nem tudja, hogy kell megfordítani egy magatehetetlen embert. Ennek egyszerű fogásai vannak, de nem tudják, rángatják, a beteg ordít – amire bedugják egy kórházba. (...)
Mit jelent a gyakorlatban a halál méltósága?
Elsősorban azt, hogy tisztelettel és empatikusan bánnak a haldoklóval. Nem éreztetik vele, hogy idős, hogy undorító tisztába tenni. Természetes, kedves és empatikus módon látják el. Éreztetik vele, hogy ő még számít, és az is számít, amit mond. A testi dimenzió, az érintés nagyon fontos. Amikor elfekvőben dolgoztam segítőként, láttam ennek az ellenkezőjét nővérektől is: „Mi van, már megint beszartál?”
A méltóság kapcsán sokan rögtön az eutanáziára asszociálnak. Ennek jobb alternatívája lenne azonban az ellátás visszautasítása, valamint a hospice. Az ellátás visszautasítására jól rendezett törvényi lehetőség van ma is, csak szinte senki nem tud róla. Sok orvos nem is akarja ismerni, mert nem akarják megosztani a döntést a beteggel. Közben a kutatási adatok azt mutatják, hogy az emberek 95 százaléka nem szeretne életfenntartó kezeléseket, ha súlyos demenciában szenvedne – miközben a hozzátartozók 50 százaléka szeretné. Mert szereti a rokonát, és azt gondolja, hogy jobb, ha él, akkor is, ha ő maga már nem akar élni. A kezelés visszautasítása nem eutanázia – nincs olyan, hogy passzív eutanázia, az egy értelmetlen fogalom.
Hogy köthetek Magyarországon „élő végrendeletet”?
Arra a helyzetre vonatkozva hozhatom meg közjegyzőnél, amikor már döntésképtelen és terminális állapotban leszek. Kiköthetem például, hogy újraélesszenek vagy ne. A lényeg, hogy ez az én döntésem lehessen. Jelenleg talán 600 ember él ezzel Magyarországon. (...)
