Az allergiában, asztmában és az immunológiában alkalmazott in vitro tesztek fejlődése
A laboratóriumi tesztek egyre nagyobb szerepet kapnak a rutin diagnosztikában, legyen szó akár járóbeteg-, akár fekvőbeteg-ellátásról. A betegségek kialakulási mechanizmusának és patogenezisének jobb megismerésével bővül a biomarkerek száma is, melyek támpontot nyújtanak a terápiás döntések meghozatalához. A laboratóriumi tesztek jelentősége azonban nemcsak a klinikai diagnózis felállításában van: az in vitro tesztek egyre nagyobb szerepet kapnak a szűrésben, a kockázati besorolásban és a terápiás válasz felmérésében is, ami személyre szabott kezelést tesz lehetővé.
Az egész népességre kiterjesztett újszülöttkori szűrővizsgálatokkal elérkeztünk az immunhiányos betegségek kérdéséhez. A súlyos kombinált immundeficiencia (SCID, severe combined immunodeficiency) az immunrendszert érintő súlyos betegségek csoportját jelöli. SCID esetén a csecsemő megszületéskor egészséges, ám súlyos infekciók következtében hamarosan meghal, amennyiben nem részesül időben hematopoetikus őssejttranszplantációban, enzimpótló kezelésben vagy génterápiában. A SCID szűrésében szóba jövő módszerek közül a T-sejt-receptorok excíziós köreinek (TREC) kvantitatív vizsgálatát validálták. A TREC-ek az újonnan képződött T-sejtek biomarkereként használhatók, melyek normális T-sejt-képzést jeleznek. A rendelkezésre álló adatok alapján e módszer kielégíti a populáció szintű szűrővizsgálatokkal szemben támasztott kritériumokat, mivel alkalmazásával az abszolút minimumon tartható az álnegatív leletek száma, illetve annak lehetősége, hogy a módszerrel nem ismerhetők fel a valódi esetek. Ezzel szemben áll az álpozitív eredmények kis száma, melyek további utánkövetést tesznek szükségessé. Eddig úgy tűnik, hogy az említett tesztek igen szenzitívek, ugyanakkor nem teljesen specifikusak.
A tünetekkel kísért primer immundeficiencia leggyakoribb formája a gyakori változó immunhiány (CVID, common variable immunodeficiency), melynek diagnózisát többnyire 20 és 40 éves kor között állítják fel, és még manapság sem ritka, hogy 6-8 év is eltelik a tünetek jelentkezésétől a betegség kórismézéséig. A CVID számos krónikus szövődménnyel jár, mint amilyen például az autoimmunitás, krónikus tüdőbetegség, gyulladásos bélbetegség, szisztémás granulomatosis vagy malignus limfoid hyperplasia. A CVID genetikai oka az esetek zömében nem tisztázható, és több gén polimorfizmusát is leírták már a betegség kapcsán. A laboratóriumi diagnosztikában az alábbi kritériumok emelhetők ki: csökkent össz-IgG-, IgA- és/vagy IgM-szint, illetve a specifikus antitesttermelés elégtelensége. Az össz-IgG-szint általában 400 mg/dl alatti, és amennyiben 200 mg/dl alá csökken, erősen javallt immunglobulinpótló terápia indítása.
Allergia és asztma
A személyre szabott terápiás döntésekhez, a nehezen kontrollálható asztma kezeléséhez olyan vértesztek kifejlesztésére van szükség, melyek pontosan jelzik előre a terápiás választ.
A periosztin egy biomolekula, mely a közelmúltban került az érdeklődés középpontjába ebből a szempontból. A periosztin fokozott termelődése nemcsak eozinofil gyulladásban figyelhető meg, hanem a fokozott periosztinszint inkább a sérülésre és stresszre adott általánosabb szöveti válasznak tekinthető. A periosztint a légutak és a belek epitéliuma termeli, szintje bizonyos rosszindulatú daganatokban, fibrosisban, pulmonális hipertenzióban és dermatitisben megemelkedik. Egy 67, maximális dózisú inhalációs kortikoszteroid adása ellenére is tüneteket mutató beteg bevonásával végzett vizsgálatban a vér periosztinszintje bizonyult a legérzékenyebb és legfajlagosabb vizsgálatnak a FENO- (fraction of exhaled nitric oxide) értékekkel, a vér eozinofíliájával és az IgE-szintekkel szemben.
Farmertüdő betegség
A foglalkozási túlérzékenységi pneumonitis leggyakoribb formájaként számon tartott farmertüdő szerológiai diagnózisa továbbra sem megoldott kérdés. Egy nemrégiben nyilvánosságra hozott tanulmány szerzői két fehérjét azonosítottak, melyek alapján ELISA teszttel elkülöníthetők egymástól a farmertüdő betegségben szenvedők, illetve az exponált, ámde egészséges farmerek. E módszer kiindulópontként szolgálhat e hiperszenzitivitás betegségek szerológiai diagnosztikájának javításához.
Ételallergének
A földimogyoró-allergia kialakulásában elsősorban az Ara h 1, Ara h 2 és Ara h 3 allergénnek tulajdonítanak szerepet. Ezek közül a hőnek és a gyomorsav denaturáló hatásának ellenálló Ara h 2 bír a legnagyobb diagnosztikai jelentőséggel. Dang és munkatársai vizsgálata szerint a földimogyoró-allergia diagnosztikája javítható, ha először a teljes földimogyoróval szembeni specifikus IgE antitesteket határozzák meg, majd az Ara h 2-t. Egy nemrégiben nyilvánosságra hozott vizsgálatban a földimogyoró-specifikus IgA-szinteket mérték a nyálból, és arra a következtetésre jutottak, hogy a módszer potenciális biomarker lehet a kezelés hatásának nyomonkövetésében, ám további validálásra van szükség.
A tojásallergia is a leggyakoribb ételallergiák közé tartozik világszerte. Egy japán vizsgálatban a tojásallergia két fő komponensének számító Gal d 1 (ovomukoid) és Gal d 2 (ovalbumin) ellen termelődött IgE-antitestek pozitív prediktív értékét határozták meg. Azt találták, hogy a főtt tojásban vagy más melegített tojáskészítményekben domináns allergénnek számító Gal d 1-gyel szembeni IgE-antitestek meghatározása pontosabb eredményeket ad, mint a Gal d 2-vel szembeni Ige-antitestek mérése.
Ételfüggő, fizikai terhelés által indukált anafilaxia
A lisztfüggő, terhelés által indukált anafilaxia (WDEIA, wheat-dependent, exercise-induced anaphylaxis) a lisztallergia speciális formája. A kórismézést nehezíti, hogy a provokációs tesztek az esetek mindössze kb. 60 százalékában adnak pozitív eredményt. Nemrégiben kiderült, hogy a diagnosztikában jó szolgálatot tehetnek a rekombináns lisztallergének, különösen az ómega-5-gliadin (Tri a 19), mely nagy specificitás mellett 80 százalékos szenzitivitású. Még e módszer alkalmazásával is maradnak kérdéses esetek a diagnosztikában, melyek számának csökkentésére a Tri a 26 (nagy molekulatömegű glutenin), a Tri a 21 ( a/b gliadin) és a g-gliadin meghatározása végezhető. Egy másik vizsgálatban a bazofil degranulációs teszt (CD203c-expesszió) értékét is vizsgálták.
Ugyancsak fontos ételallergén a szójabab is, különösen gyermekkorban. Egy újabb vizsgálat azt igazolta, hogy a Gly m 4-gyel szembeni szenzitizáció megfelelő prediktor lehet felnőttkori szójaallergia eseteiben, ám kettős vak, placebokontrollos provokációra nem került sor.
Pollenallergének
Gyermekkori allergiás rhinitis és/vagy asztma eseteiben azt találták, hogy a Phl p 1 és Phl p 5 a legfontosabb allergén protein, melyet fontosságát tekintve a Phl p 2, Phl p 4 és Phl p 6 követ.
Asztma
A European Community Respiratory Health Survey II adatai azt jelzik, hogy a perenniális, pollen és ételallergénekkel szemben egyidejűleg fennálló szenzitizáció esetén a legnagyobb az asztma előfordulásának esélye. A FENO-értékekhez képest, az ételallergénekkel szembeni IgE-antitestek jelenléte független korrelációt mutat az asztma fokozott kockázatával ebben a betegcsoportban.
Az asztma kialakulása szempontjából lényeges triggerhatás a rinovírus-fertőzés. Egy Costa Ricában végzett vizsgálatban azt találták, hogy a csecsemők jelentős hányadánál magas a poratkaallergének elleni IgE-antitestek titere, és ezen IgE-antitestek növelik a rinovírus-infekció által provokált akut zihálás előfordulásának esélyét. Ennek ismeretében a poratkaallergénekkel szembeni IgE-antitestek jelenléte fontos járulékos kockázati tényezőnek tekinthető.
(Forrás: Renz H, et al. Advances in in vitro diagnostics in allergy, asthma, and immunology in 2012. J Allergy Clin Immunol. 2013;132:1287−1292.)
