A vizeletvizsgálat áttekintése

A vizeletminta gyűjtése többnyire középsugaras vizeletből történik. Bár korábban a külső nemi szervek előzetes megtisztítását javasolták a nők számára, egy nemrégiben nyilvánosságra hozott vizsgálat szerint ez nem befolyásolja a minták szennyeződésének esélyét (29 százalék vs. 32 százalék).

A vizelet színe és szaga

A vizelet elszíneződését okozhatják bizonyos ételek, anyagcseretermékek vagy fertőzések. Felhősen opálos vizeletet eredményezhetnek a lúgos vizeletben kicsapódott foszfátkristályok, de pyuria is állhat a jelenség hátterében. Jellegzetes szagú vizelet fordulhat elő diabéteszes ketoacidózisban, tartós hólyagretenciót követően vagy UTI kapcsán. A vizelet szagának megváltozását okozhatja ritkábban a bélrendszer és a húgyhólyag között kialakult fisztula, cisztinkomponensek, gyógyszerek és ételek is.

A vizelet tesztcsíkkal történő vizsgálata

A tesztcsíkkal történő vizsgálat nagy arányban eredményez álpozitív és álnegatív leleteket

A vizelet specifikus gravitása (USG, urinary specific gravity) a vizelet ozmolalitásával korrelál, és fontos információkkal szolgál a beteg folyadékellátottságáról és a vese koncentráló képességéről. Az USG normális körülmények között 1003 és 1030 között van; az 1010 alatti érték relatív hidrációt, a 1020 feletti érték relatív dehidrációt jelez

A vizelet pH-ja normális körülmények között 4,5 és 8 közé esik, de normálisan a metabolikus aktivitás következtében kissé savas (5,5−6,5). A vizelet pH-ja általában a szérum pH-ját tükrözi, kivéve a renális tubuláris acidózis (RTA) eseteit. A vizelet pH-mérése hasznos segítséget nyújt a húgyúti fertőzések és a vesekövesség diagnosztikájához és terápiájához. UTI kapcsán a lúgos vizelet ureahasító organizmus jelenlétére utal, melyhez társulva magnézium-ammónium kristályok jelenhetnek meg a vizeletben, és öntvénykövek alakulhatnak ki.

Az Amerikai Urológus Társaság (AUA, American Urological Association) irányelvei szerint haematuriáról akkor beszélünk, ha nagy nagyítású látóterenként (HPF, high-powered field) három vagy több vörösvérsejt látható három egymást követő vizeletvizsgálat közül legalább kettőben. A tesztcsík az erythrocyták peroxidáz aktivitását jelzi, és mivel a mioglobin és a hemoglobin egyaránt katalizálja a folyamatot, a pozitív teszteredmény haematuriát, myoglobinuriát és haemoglobinuriát egyaránt jelezhet. Mikroszkópos vizsgálat során intakt erythrocyták látótérbe hozásával különböztethető meg a valódi vérvizelés egyéb kórállapotoktól. A haematuria lehet glomeruláris, renális (nem glomeruláris) és urológiai típusú.

Egészséges személyeknél a glomeruláris kapillárisok csak a 20000 daltonnál kisebb molekulatömegű anyagokat engedik át. A normális vizelet ezért albumint, szérumglobulinokat és proteineket tartalmaz. Proteinuria akkor áll fenn, ha a fehérjék vizelettel történő kiválasztásának mértéke meghaladja a napi 150 mg-ot (10−20 mg/dl), mely vesebetegség jele. Microhaematuriáról beszélünk, ha a proteinürítés mértéke napi 30−150 mg, ez korai vesebetegség jele, különösen cukorbetegek esetében.

Átmeneti proteinuriában a glomeruláris hemodinamika átmeneti változása okozza a proteinfelesleget; e kórállapot benignus lefolyású, magától is rendeződik. Ugyancsak jóindulatú elváltozás az ortosztatikus proteinuria, mely hosszabb állás kapcsán alakul ki. A perzisztáló proteinuria lehet glomeruláris, tubuláris és túlfolyásos típusú.

Normális körülmények között a glomerulusok kiszűrik a vizeletből a cukrot, melyek aztán csaknem teljes egészében reabszorbeálódnak a proximális tubulusokban. Glycosuria akkor alakul ki, amikor a cukor mennyisége meghaladja a tubulusok reabszorbeáló képességét (azaz 180−200 mg/dl). A jelenség hátterében állhat cukorbetegség, Cushing-kór, máj- vagy hasnyálmirigy-betegség vagy Fanconi-szindróma.

A szervezet zsíranyagcseréje kapcsán jelentkező ketonok normális körülmények között nem találhatók meg a vizeletben. A ketonuria leggyakrabban nem kontrollált diabéteszhez társul, de előfordulhat terhességben, szénhidrátmentes diéta vagy éhezés kapcsán is.

A vizelet normális körülmények között nem tartalmaz nitrátokat, de ezek megjelenhetnek, ha a baktériumok a nitrátokat nitritekké redukálják. Számos Gram-negatív és néhány Gram-pozitív mikroorganizmus képes erre az átalakításra, ilyenkor a pozitív nitritteszt azt jelzi, hogy e mikroorganizmusok jelentős számban vannak jelen (˃10000/ml). A teszt specifikus, de nem kellőképpen szenzitív, ezért a pozitív lelet segítséget nyújt, a negatív lelet azonban nem zárja ki UTI gyanúját.

A leukocyta-észterázt a neutrofil sejtek termelik, és jelenléte a húgyúti fertőzéshez társuló pyuria jele lehet. Pyuria és negatív tenyésztési eredmény esetén olyan kórokozó gyanítható a tünetek hátterében, mint például a Chlamydia vagy az Ureaplasma urealyticum. A steril pyuria egyéb oka lehet még balanitis, urethritis, tuberkulózis, húgyhólyagtumor, vírusinfekció, vesekövesség, idegentest, erős fizikai terhelés, glomerulonephritis, illetve kortikoszteroid- vagy ciklofoszfamid-terápia.

A vizelet normális körülmények között nem tartalmaz kimutatható mennyiségben bilirubint. A nem konjugált bilirubin vízben nem oldódik, és nem képes átjutni a glomerulusokon; a konjugált bilirubin vízoldékony, és további kivizsgálás szükséges májfunkciós zavar és epeúti obstrukció irányában, ha a konjugált bilirubin megjelenik a vizeletben.

A vizelet normálisan csak kis mennyiségben tartalmaz urobilinogént, mely a portális keringésbe reabszorbeálódik, és végül csak kis mennyiségben filtrálják a glomerulusok. A hemolízis és a hepatocelluláris betegségek emelik az urobilinogénszinteket, míg antibiotikumkezelés kapcsán és az epeutak elzáródása esetén az urobilinogénszintek csökkennek.

Mikroszkópos vizeletvizsgálat

A mikroszkópos elemzés a vizeletvizsgálat szerves része, melynek során zárványokat, sejteket, kristályokat és baktériumokat keresünk.

A vizeletüledékben gyakran mutathatók ki hámsejtek, melyek jelenléte a minta szennyeződésére utal. Az átmeneti epiteliális sejtek jelenléte normálisnak tekinthető. A renális tubuláris sejtek jelenléte jelentős vesepatológiára utal.

A vizeletüledékben lévő zárványok elemzése alapján meghatározható a betegség specifikus lokalizációja a húgy-ivar rendszeren belül.

A vizeletüledékben egészséges személyeknél is előfordulhatnak kristályok.

A Gram-negatív streptococcusok és staphylococcusok jellegzetes megjelenésük alapján különíthetők el egymástól nagy nagyítással. A Gram-festés segítséget nyújthat az antibiotikumkezelés megtervezéséhez. Nőknél a vizeletminta gyakran tartalmaz a hüvelyflórából származó szennyeződéseket

(Forrás: Simerville JA. Urinalysis: A comprehensive review. Am Fam Physician.

2005;71:1153−1162.)