hirdetés
2024. november. 23., szombat - Kelemen, Klementina.
hirdetés
hirdetés

A prosztatarák-szűrés helyzete 2. rész

Mivel hosszú ideig tünetmentes és általában gyógyítható, a prosztatarák ideális tárgya a szűrésnek, amellyel már korai stádiumban kimutatható.

A prosztatarák rendszerint lassan növekvő, idősebb férfiakban kialakuló daganat, amely azonban olykor halálos is lehet – a férfiakban a rákos halálozás második leggyakoribb oka a tüdőrák után.

A jelenlegi irányelvek

Mivel meggyőző adatok nem támasztják alá a rutinszerű PSA szűrés szükségességét, kevés szervezet támogatja ezt a gyakorlatot. Az Amerikai Urológiai Szövetség javasolja a rutinszerű szűrést, és álláspontja szerint 40 éves korban kell elvégezni az első vizsgálatot, amelynek eredménye mintegy „alapszintnek” tekinthető. Az Európai Urológiai Szövetség viszont nem ajánlja a szűrést, mivel utána nagy a túlkezelés veszélye, és ugyanez a Japán Urológiai Szövetség véleménye is.

A randomizált vizsgálatok eredménye

PLCO

A PLCO célja annak megállapítása volt, hogy a szűrés csökkenti-e többféle rák, köztük a prosztatarák halálozását. A viszgálatot az Egyesült Államok 10 centrumában végezték 55–74 éves férfiakon. A vizsgálati ágban a férfiakon 6 éven át évente elvégezték a PSA szűrést, valamint digitális rektális vizsgálatot is végeztek a vizsgálat kezdetén és 3 éven át évente. A rendellenes vizsgálati eredményről mindig tájékoztatták a beteget és háziorvosát – a továbbiakban a háziorvos foglalkozott az esettel. A halálozással kapcsolatos első adatokról 11,5 éves medián követési idő után számoltak be.

A 4 ng/ml fölötti PSA értéket tekintették kórosnak, és így a tesztek 7,9 százaléka lett pozitív. Pozitív teszt esetén a betegek 30–40 százalékában végeztek prosztatabiopsziát. A biopsziák 44,5 százaléka mutatott ki rákot. A PSA szint emelkedésének pozitív prediktív értéke az első szűréskor 17,9 százalék volt, de ez a későbbi szűrések során 10,5 százalékra csökkent. Ahogyan várható volt, a prosztatarák kumulatív incidenciája a PSA szűrési ágon nagyobb volt, mint a kontroll ágon (7,4, illetve 6,1 százalék). A PSA szűrési ágon 50, a kontroll ágon 44 férfi halt meg prosztatarákban.

A PLCO vizsgálat azonban több tekintetben sem volt ideális. A legfontosabb probléma talán az volt, hogy a kontroll ágbeli személyek jelentős része is végeztetett magán PSA szűrést – a vizsgálat kezdetén 40 százalékuk, és a vizsgálat 6. évében már 52 százalékuk (összevetésül: a PSA szűrési ágban a résztvevők 85 százalékában végeztek szűrést). Ez csökkentette a statisztikai vizsgálatok erejét, azaz túl kicsi volt a valószínűsége annak, hogy kimutassák a PSA szűrés hatását a halálozásra, még ha létezik is ez a hatás. Emellett a személyek 44 százaléka már a vizsgálat kezdete előtt átesett PSA szűrésen (ezeknek a személyeknek a halálozása 25 százalékkal kisebb volt, mint a többieké). Végül, a követési idő talán nem volt elég hosszú ahhoz, hogy a szűrés hatása megmutatkozzon.

ERSPC

A vizsgálatot hét észak- és nyugat-európai országban végezték, és a folyamat, a bevont személyek életkora, a szűrések közt eltelt idő stb. nem volt teljesen egyforma az egyes centrumokban. Eredetileg 55–69 éves férfiakat kívántak bevonni a vizsgálatba, amelynek a PLCO-hoz hasonlóan két ága volt, azonban a szűrési ágban átlagosan csak négyévente végezték el a PSA tesztet, és a kontroll ágban levőket egyáltalán nem szűrték.

Az eredményeket akkor értékelték pozitívnak és akkor javasoltak prosztatabiopsziát, ha a PSA szint meghaladta a 3 ng/ml-t. Így a tesztek 16,2 százaléka adódott pozitívnak, és az érintett személyek 85,8 százalékában végeztek prosztatabiopsziát, ami az esetek 24,1 százalékában igazolt rákot. (Vagyis a PSA szűrés eredménye 75,9 százalékban volt tévesen pozitív.) A szűrési ágban a prosztatarák kumulatív incidenciája 8,2, a kontroll ágban 4,8 százalék volt. A szűrési ágban ritkább volt a prosztatarák miatti halálozás, mint a kontroll ágban (arány: 0,8) – az abszolút kockázatcsökkenés 0,71 halál/1000 személy volt. A követés 9. évében végzett elemzés szerint 1410 személyt kellett szűrni (és 48 személyt kellett kezelni) egy haláleset megelőzéséhez.

A vizsgálat hitelét csökkenti, hogy az egyes centrumokban nem teljesen egyformán végezték a kísérletet. Mivel a szűrések közt hosszú idő telt el, elképzelhető, hogy éppen a leggyorsabban növekvő, legagresszívebb rákokat nem fedezték fel a szűréssel. Végül, a kontroll ágban levőket nagyobb mennyiségű sugárzással és hormonnal kezelték.

Röviden összefoglalva: a PLCO vizsgálat azt igazolta, hogy a kevesebb és a több szűrés között nincs jelentős különbség a halálozást illetően, míg az ERSPC vizsgálat szerint a szűrés csökkenti a halálozást a szűrés teljes hiányához képest, azonban a túldiagnosztizálás veszélyével jár.

Forrás: Strope, SA, Andriole GL: Prostate cancer screening: current status and future perspectives. Nature Reviews Urology, 2010, 7:487-493. doi:10.1038/nrurol.2010.120

Dr. Weisz Júlia
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés