A kamarának van igaza a Bánki-ügyben?

Emlékezetes a Magyar Orvosi Kamara (MOK) 2013. november 30-án tartott Országos Küldöttközgyűlése (OGY), ahol annak az ellenőrzésnek az eredményei kerültek napirendre, amelyet az akkor Bánki Magdolna vezette Országos Felügyelőbizottság (OFB) végzett a MOK Országos Hivatalánál és az Országos Elnökségnél.  A MOK honlapján most megjelent hírben egyébként Bánki Magdolna nevét nem írják le, őt panaszlottnak, illetve felperesnek nevezik.

Az ellenőrzés megállapításai erős megütközést keltettek úgy a jelenlévőkben, mint az egész kamarai tagságban – áll a MOK honlapján. Egy részükben azért, mert ezek a megállapítások igen súlyosak voltak, más részükben pedig azért, mert a megállapítások túlnyomó többségben teljes képtelenségnek tűntek. A legjobban az ellenőrzésben érintettek lepődtek meg, magának a vizsgálatnak a tényéről ugyan volt tudomásuk, de annak eredményeiről nem tájékoztatta őket a bizottság, ráadásul a megállapítások legnagyobb része ellentétben állt azokkal a tényekkel, amiket az ellenőrzöttek jól ismertek az adott ügyekben.

A meglepetések az ülés lezárását követően is jöttek sorra, mivel az OFB „nem rejtette véka alá” a kialakított véleményét, elnöke a lehető legszélesebb nyilvánosság előtt terjesztette a kamara, a kamara vezetésének rossz hírét, anélkül, hogy az ellenőrzötteknek a legcsekélyebb esélyt is megadta volna arra, hogy a megállapításokat a tényekkel szembesíthessék.

Mind az ellenőrzés nagyrészt felületes megállapításait, mind magát az eljárást, amivel ezek a megállapítások nyilvánosságra kerültek, és azt a körülmény, hogy az ellenőrzött esélyt sem kapott a vizsgálattal kapcsolatos észrevételekre, súlyosan sérelmezte a MOK elnöksége, ezért a testület etikai panaszt emelt az OFB akkori elnöke ellen, akinek személy szerint is tulajdoníthatóak voltak ezek a szabálytalanságok.

A benyújtott panaszban az elnökség – mint panaszos – sérelmezte egyebek között, hogy  az OFB elnöke – mint panaszlott – megszegte a kamara alapszabályában foglalt, eljárásra vonatkozó valamennyi szabályt.

Az előbbieken túl erősen kifogásolhatónak találta a panaszos testület, hogy a panaszlott az Országos Elnökség rossz hírét keltette alaptalanul, ráadásul igen széles, az egész országra kiterjedő körben. Sérelmezte az elnökség a panaszlott szerepléseit olyan szempontból is, hogy nem egy lezárt és befejezett vizsgálat eredményéttárta az OKGY és a Hír Televízió riportere elé.

Az OEB három pontban találta vétkesnek panaszlottat. Etikátlannak találta, ahogyan figyelmen kívül hagyta a felügyelőbizottság eljárására irányadó alapszabályi rendelkezést, amiért a még folyamatban levő ellenőrzés és vizsgálat eredményéről nyilatkozott nem szakmai fórumon, és eközben a tények hamis színben való feltüntetésével sugallta a várható eredményeket, továbbá ezzel összefüggésben megállapította a bizottság, hogy panaszlott vétkesen megszegte az Etikai Kódexben foglaltakat is. Mindezek okán az OEB megrovás etikai büntetéssel sújtotta panaszlottat.

Panaszlott immár felperesként keresetet terjesztett elő a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt, és kérte az OEB őt marasztaló határozatának hatályon kívül helyezését. A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság jogerős ítéletében elutasította a felperes keresetét. A bíróság megítélése szerint „a felperes által megjelölt okból az alperes határozata nem tekinthető jogszabálysértőnek.” Az ítélet leszögezi, hogy panaszlott magatartása minden további nélkül vizsgálható volt etikai eljárásban, a kamarában betöltött pozíciója ez alól nem ad mentességet. A bíróság azt is megállapította, hogy felperes túllépte a bizottságtól kapott mandátumát eljárása során, vagyis jelen esetben nem a bizottság eljárása, hanem kifejezetten a felperesé volt vizsgálandó, vizsgálható.

Ítéletében a bíróság egyetértett az OEB-vel abban, hogy felperes (Bánki Magdolna) valóban nem egy lezárt vizsgálat eredményeit tette közzé, és a vizsgálat már csak azért sem volt lezártnak tekinthető, mert a vizsgálat alá vont szervezet nem kapott lehetőséget arra, hogy nyilatkozzék, észrevételeket tegyen a vizsgálat megállapításaira. Tényként szögezi le az ítélet, hogy a médiakommunikációra azt követően kapott felhatalmazást a felperes a felügyelőbizottságtól, hogy azt már megkezdte.