„A magyar szellemi élet egyik meghatározó központja”
Ma 200 éves a Magyar Tudományos Akadémia
Pontosan 200 éve, 1825. november 3-án ajánlotta fel gróf Széchenyi István birtokainak egyévi jövedelmét a pozsonyi országgyűlésen egy magyar tudós társaság létrehozására. Az Akadémia alapítójára, az intézmény alapítására emlékeztek az MTA vezetői vasárnap a nagycenki Széchenyi-mauzóleumban, illetve a sopronpusztai Akadémiai Emlékerdőnél. Az ünnepségsorozat hétfőn Pozsonyban folytatódott, ahol Széchenyi emléktáblájának megkoszorúzása után részt vettek a Magyar Tudományos Akadémia, a Szlovák Tudományos Akadémia, valamint a Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács közös konferenciáján.
„...academiánk – és ezt nem kellene felejtenünk – tulajdonkép nem czél, de inkább előmeneteli eszközeinknek csak egyike, melly ha el nem tompúl, el nem ferdül, szinte egy egy lépcsővel magasabbra segítheti ügyünket azon czél felé, melly nem kevésb mint nemzeti virágzás” – idézte a november 2-i nagycenki emlékezésen elmondott beszédében Freund Tamás, az MTA elnöke gróf Széchenyi Istvánt. Az akadémiai elnök szerint az alapító 1844-ben elmondott szavai ma is érvényesek. Az MTA – Széchenyi szavaival szólva – valóban „előmeneteli eszköz. Az volt, és ma is az. A nemzet tanácsadója. E küldetését akkor is végezte lehetőségei szerint, amikor a körülmények erre egyáltalán nem voltak alkalmasak. Ma is küldetésének tartja, hogy tudományos módszerekkel szerzett új tudással segítse a közösség jó döntéseit – a politikában, a gazdaságban, az oktatásban és a kultúrában egyaránt. Akadémiánk, miként Széchenyi korának közélete is, sokszínű. Ugyanakkor a magyar kutatói közösség túlnyomó többsége egyetért abban, hogy a tudomány feladata nem a napi vitákban való részvétel, hanem a hosszabb távú iránymutatás: a tényeket tisztelve és a nemzeti érdekeket érvényesítve.”
Freund Tamás hangsúlyozta, hogy az Akadémia első 200 évének nagyobb részében sokkal több volt, mint tudományos központ. Legalább annyira nemzeti intézmény is. Széchenyi alapítói szándékához híven felelős a magyar nyelv és kultúra ápolásáért. E felelősséget az MTA az elmúlt két évszázadban vállalta. „Az Akadémia a magyar szellemi élet egyik meghatározó központja a humán tudományok területén még kutatóintézet-hálózata elcsatolása után is. Még akkor is, ha az elmúlt 200 évben a tudományos kutatásokon belül a természettudományok súlya folyamatosan nőtt. Mindez azért lehetséges, mert Akadémiánk állandó otthona a magyar nyelvvel, a zenével, a képzőművészettel kapcsolatos rendezvényeknek, Művészeti Gyűjteménye pedig számos kulturális kincset őriz. Kutatásszervező és koordináló intézményként pedig arra törekszik, hogy a magyar kultúra kapja meg a neki kijáró figyelmet. A műveltség, ez a múltban gyökerező kollektív és szenzitív tudás a jövőnket is meghatározza, még akkor is, ha a kortárs társadalmi közeg számára sokszor egyáltalán nem tűnik fontosnak.”
Freund Tamás elmondta: az Akadémiának ma is ugyanaz a feladata, mint Széchenyi idejében volt: a magyar szellemi életet és kultúrát az egyetemes tudás részévé tenni.
Freund Tamás beszéde ide kattintva olvasható.
Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója úgy fogalmazott: „...amikor Nagycenken, a Széchényi-mauzóleum árnyékában meghajolunk a legnagyobb magyar emléke előtt, nem csupán egy ember nagysága előtt tisztelgünk. Egy olyan szellemi örökség előtt állunk, amelynek ereje abban rejlik, hogy ma is képes útmutatást adni.
Széchenyi tudta: a tudomány, a műveltség, a szorgalom és az önfegyelem azok az erények, amelyek nélkül sem az egyén, sem a nemzet nem gyarapodhat. Az önismeret számára nem öncél volt, hanem eszköz – a közösség felemelkedésének eszköze. E gondolat jegyében a Magyar Tudományos Akadémia és a Nemzeti Örökség Intézete között természetes, szerves kapcsolat él. Az Akadémia a magyar szellem, az Intézet pedig a magyar emlékezet őrzője.”
A nagycenki ünnepséget követően a sopronpusztai Akadémiai Emlékerdőben tartott hagyományos hársfaültetés helyszínén Kollár László, az MTA főtitkára arról beszélt, hogy „...aki fát ültet, locsolja, ápolja, és mindezt hittel, elhivatottsággal és türelemmel teszi, talán megérheti, hogy gyönyörködhessen munkája gyümölcsében. Közben azonban mindig tudnia kell: a fákat nem magának ülteti. Az árnyékát az utána jövők élvezik majd, ők barangolnak az egyre nagyobb, egyre sokszínűbb, egyre több szépséget rejtő erdőben.
Ahogyan mi itt, Sopronpusztán azért fogunk a kezünkbe ásót, hogy erdőt varázsoljunk a mező helyére, úgy a Magyar Tudományos Akadémián is azért dolgozunk, hogy egyre kedvezőbb környezetet teremtsünk a tudomány művelői számára a jelenben és a jövőben is.
Azért is, hogy a fiatal tehetségekből elhivatott, a kutatói pályát választó tudósok válhassanak, akik munkájukkal tovább gyarapítják azt az erdőt, amelyet elődeink kezdtek el ültetni – és amely ma is a tudás, az együttműködés és az emberi felelősség szimbóluma.”
Kollár László beszéde ide kattintva olvasható.
Az 1825-ös pozsonyi országgyűlésen november 3-án ajánlotta fel gróf Széchenyi István birtokai egyévi jövedelmét egy magyar tudós társaság létrehozására. Hagyományosan ehhez a naphoz kötjük a Magyar Tudományos Akadémia megalapítását. A jeles alkalomra emlékezve az MTA már 1997 óta szervez különböző rendezvényeket, 2003-ban pedig az esemény hivatalos rangra emelkedett: az Országgyűlés november 3-át a Magyar Tudomány Ünnepévé nyilvánította.
Az Akadémiai Emlékerdő ültetésére Solymos Rezső (1929–2019) akadémikus, Széchenyi-díjas erdőmérnök kezdeményezése nyomán került sor 2000-ben, a Magyar Tudományos Akadémia alapításának 175. jubileumán. Az akkor ültetett 175 hársfa mellé az Akadémia vezetősége azóta minden évben egy további hársfát ültet az alapítás óta eltelt évek számát szimbolizálva: idén a kétszázadikat.
Az Akadémia vezetői koszorút helyeztek el az MTA alapításában Széchenyit támogató Felsőbüki Nagy Pál Fertőszentmiklóson álló szobránál is.
A pozsonyi ünnepségek
November 3-án az alapító felajánlásának helyszínén, az 1825-ös országgyűlésnek helyt adó Pozsony városában folytatódott az ünnepi rendezvénysorozat. Itt a magyar akadémiai küldöttség tagjai megkoszorúzták gróf Széchenyi István emléktábláját.Mint mondta, „...a világ számos más, tudományos és művészeti akadémiájától eltérően a Magyar Tudós Társaságot nem fejedelmi alapító aktus, hanem közadakozás hozta létre. A társaság felállítására irányuló felajánlások a magyar rendi országgyűlés főúri és nemesi résztvevőinek körében kezdődtek 1825-ben, majd jóval szélesebb körre terjedtek ki. Mindez azonban nem összegezhető akként, hogy az Akadémiát a magyar nemzet alapította volna meg. Modern magyar nemzet a kezdeményezés pillanatában ugyanis nem létezett, hanem csak egy jóval archaikusabb, államnemzeti jellegű nemzettudat, amely a Magyar Királyság lakóit egyetemlegesen felölelte, nyelvre, származásra, kultúrára való tekintet nélkül az ország lakóiként azonosította őket." Az akadémikus az MTA-nak a magyar nemzeti identitás megteremtésében játszott szerepét áttekintve kiemelte, hogy a magyar állam politikai, jogi, közgazdasági kereteit kialakító tudósok jelentős részben az Akadémia tagjai közül kerültek ki. "A magyar nemzet kulturális identitásának, történelmi tudatának, irodalmi, szellemi és művészeti hagyományainak a megformálásában pedig a magyar állam hosszú évtizedekig nem is rendelkezett más olyan intézménnyel, amely erre a kivételes feladatra vállalkozhatott volna. A hagyományos nemesi nemzet tehát Akadémiát teremtett, az Akadémia viszont a modern, polgáriasult magyar nemzet megteremtésének vált a motorjává.
