A baktériummentességre törekvés csődje
Meglehetősen baktériumfóbiás társadalommá lettünk antibakteriális szappanjainkkal, kézszárító készülékeinkkel, automatikus vízcsapjainkkal és öntisztító WC-inkkel – mindezek arra szolgálnak, hogy lehetőleg szerint ne kerüljünk kapcsolatba a betegséget okozó mikróbákkal. Kiderült azonban, hogy ezek közül az egyik stratégia valójában nagyobb baktériumexpozíciónak tesz ki minket, mint a hagyományos megoldás.
A Johns Hopkins kórház kutatói kétféle vízcsapot hasonlítottak össze: a hagyományosat, amelynél kézzel kell elforgatni a csapot, és az automatikusat, amelyhez nem kell hozzáérni, csak kezünket kell a csap alá tenni, és ezt egy elektronikus „szem” érzékeli. Az automatikus vízcsapokból származó vízminták mintegy 50 százaléka pozitív volt legionellára és más baktériumokra nézve, míg a kézzel kezelhető csapok vízmintáiban csak 15 százalék volt ez az arány.
Mielőtt azonban még gyanakodva tekintenénk a nyilvános helyek automatikus vízcsapjaira, meg kell említeni, hogy dr. Emily Sydnor, a Johns Hopkins infektológusa szerint a talált baktériumok a legtöbb egészséges emberben nem jelentenek egészségügyi kockázatot. A vízmintákat a kórház különböző helyeiről vették, köztük a betegszobákból is, de egyetlen betegben sem alakult ki a vízzel kapcsolatos fertőzés.
Ennek ellenére, egy kórházban ez az eredmény ok lehet a riadalomra. Számos kórházi beteg immunrendszere ugyanis károsodott, főként azoké, akiket rákkal kezelnek vagy akik szervtranszplantáción estek át. Ezért a Johns Hopkins kórház úgy döntött, hogy új épületében, ahol betegszobák is lesznek, visszatér a kézi kezelésű vízcsapokhoz, és meglévő épületeiben is lecseréli ilyenekre az automatikus csapokat, legalábbis a betegszobákban.
Miért ilyen baktériumbarátok az automatikus csapok? Gregory Bova, a kórház senior mérnöke szerint a vízvezeték szerkezete a ludas. A kézi csapok vízvezetéke meglehetősen egyszerű: van egy vezeték a forró víznek, egy másik a hidegnek, és egy keverőcsap, semmi egyéb. Ezzel szemben az automatikus csapok bonyolultabbak, különböző szelepeket és szűrőket tartalmaznak, amik megakadályozzák, hogy a hideg vagy a meleg víz a rossz vezetékbe áramoljon vissza, és mindezek az alkatrészek jó táptalajai a baktériumoknak és más patogéneknek.
Dr. Syndor és Bova bevallották, hogy az eredmények nagyon meglepték őket. Valójában azért kezdtek bele a vizsgálatba, hogy meghatározzák, milyen gyakran kell az automatikus csapokon programozottan vizet átereszteni ahhoz, hogy eltávolítsák az esetleg bennük tenyésző baktériumokat – feltéve, hogy túl ritkán vannak használatban a csapok.
