Vélemény
Biatorbágy a világ parlagfűvárosa
A Parlagfűmentes Magyarországért Egyesület közleménye
2009. szeptember 14. 10:06
.jpg)
Idén nyáron a Pest megyei település lakói közül sokaknak pokollá változott az élete. Az allergiában szenvedőknél igen erős tünetek mutatkoztak, de a gigantikus pollenterhelés már az eddig egészséges lakosok között is köhögést, kötőhártyagyulladást váltott ki.
Mindennek hátterében a települést szorosan körbeölelő, mintegy 130 hektár erősen parlagfűvel fertőzött napraforgótábla áll, bár inkább beszélhetünk 2–3 méter magas parlagfűtengerről, amiből alig látszanak ki az elszáradt napraforgókórók. Ez minden bizonnyal a világ legnagyobb parlagfűállománya.
A növényvédelmi hatóság (Fővárosi és Pest megyei NTSz) szerint minden a törvényes keretek közt mozog és beavatkozásra nincsen szükség. Bár a 2005. évi XXXVIII. törvény előírja, hogy június 30-ig meg kell akadályozni a parlagfű virágzását, és ezt az állapotot a tenyészidőszak végéig fent kell tartani, az agrárlobbi beépített magának egy kiskaput, amely szerint mezőgazdasági kultúrában csak akkor lehet közérdekű védekezést elrendelni, ha a tőszám kevesebb 50%-nál, és a parlagfű fertőzöttség meghaladja a 30%-ot. Magyarul: ha a tőszám fele megvan, akkor bármekkora parlagfű-szennyezés megengedett! A valós problémaforrás eltusolása érdekében a hivatalos kommunikáció szinte kizárólag a kiskerttulajdonosokat ösztökéli a parlagfű irtására, pedig a virágport messze hordja a szél.
A napraforgótáblákban különösen nehéz a védekezés, mivel a gazdanövény a parlagfű közeli rokona, így vegyszeres kezelésre hasonlóan reagál. A tavasszal elmulasztott védekezés utólag nem pótolható. A termény csak szeptember végén, vagyis a pollenszezon vége felé kerül betakarításra. A gazdálkodókat nem érdekli, hogy ténykedésük a magyar társadalom, illetve egészségügy számára többszörös költséget jelent a megtermelt profitnál.
Megjegyzendő, hogy Biatorbágy szinte valamennyi építési területén is hemzseg a parlagfű, ami miatt (belterületről lévén szó) az önkormányzat jegyzőjének kellene eljárnia, de szemmel láthatólag nem teszi. Ezzel nincs egyedül: országos jelenség, hogy belterületen eljárásra szinte kizárólag csak lakossági bejelentés alapján kerül sor, miközben a lakosság nagy része még mindig nem ismeri a parlagfüvet, hibás bejelentéseket tesz. Sok ember pedig fél ujjat húzni pitbullos szomszédjával vagy lakóhelyének önkormányzatával, így inkább nyeli a port. Külterületen a földhivatalok jelentős számú parlagfüves területet térképeznek fel és küldik intézésre a növényvédelmi hatósághoz, de a folytatás messze nincs arányban a helyzet súlyosságával.
Összefoglalva: a magyar törvényhozók és -végrehajtók számára az egészséges környezethez való jog jelenleg mélyen alá van rendelve a különféle lobbicsoportok érdekeinek, aminek eredménye az európai mércével mérve katasztrofális légszennyezettségi mutatók, a magyar társadalom rossz egészségi állapota és korai halálozása. Ezen változtatni kell. Nincs de!
Exner Tamás
Parlagfűmentes Magyarországért Egyesület
A növényvédelmi hatóság (Fővárosi és Pest megyei NTSz) szerint minden a törvényes keretek közt mozog és beavatkozásra nincsen szükség. Bár a 2005. évi XXXVIII. törvény előírja, hogy június 30-ig meg kell akadályozni a parlagfű virágzását, és ezt az állapotot a tenyészidőszak végéig fent kell tartani, az agrárlobbi beépített magának egy kiskaput, amely szerint mezőgazdasági kultúrában csak akkor lehet közérdekű védekezést elrendelni, ha a tőszám kevesebb 50%-nál, és a parlagfű fertőzöttség meghaladja a 30%-ot. Magyarul: ha a tőszám fele megvan, akkor bármekkora parlagfű-szennyezés megengedett! A valós problémaforrás eltusolása érdekében a hivatalos kommunikáció szinte kizárólag a kiskerttulajdonosokat ösztökéli a parlagfű irtására, pedig a virágport messze hordja a szél.
A napraforgótáblákban különösen nehéz a védekezés, mivel a gazdanövény a parlagfű közeli rokona, így vegyszeres kezelésre hasonlóan reagál. A tavasszal elmulasztott védekezés utólag nem pótolható. A termény csak szeptember végén, vagyis a pollenszezon vége felé kerül betakarításra. A gazdálkodókat nem érdekli, hogy ténykedésük a magyar társadalom, illetve egészségügy számára többszörös költséget jelent a megtermelt profitnál.
Megjegyzendő, hogy Biatorbágy szinte valamennyi építési területén is hemzseg a parlagfű, ami miatt (belterületről lévén szó) az önkormányzat jegyzőjének kellene eljárnia, de szemmel láthatólag nem teszi. Ezzel nincs egyedül: országos jelenség, hogy belterületen eljárásra szinte kizárólag csak lakossági bejelentés alapján kerül sor, miközben a lakosság nagy része még mindig nem ismeri a parlagfüvet, hibás bejelentéseket tesz. Sok ember pedig fél ujjat húzni pitbullos szomszédjával vagy lakóhelyének önkormányzatával, így inkább nyeli a port. Külterületen a földhivatalok jelentős számú parlagfüves területet térképeznek fel és küldik intézésre a növényvédelmi hatósághoz, de a folytatás messze nincs arányban a helyzet súlyosságával.
Összefoglalva: a magyar törvényhozók és -végrehajtók számára az egészséges környezethez való jog jelenleg mélyen alá van rendelve a különféle lobbicsoportok érdekeinek, aminek eredménye az európai mércével mérve katasztrofális légszennyezettségi mutatók, a magyar társadalom rossz egészségi állapota és korai halálozása. Ezen változtatni kell. Nincs de!
Exner Tamás
Parlagfűmentes Magyarországért Egyesület
Országos Sajtószolgálat
