A COPD fenntartó terápiájához ragaszkodó beteg jobban és tovább élhet, és a kezelésével járó költségek is jelentősen csökkenthetőek lehetnek – ha megtaláljuk és helyesen alkalmazzuk a motivációt erősítő lehetőségeket.

Számos vizsgálat szerint a komorbiditásokkal rendelkező COPD-s betegek gyakrabban kerülnek kórházba és várható életkilátásuk is jelentősen rosszabb a társbetegségekben nem szenvedő betegekénél.

A jól képzett gyógyszerészek jelentősen segíthetik a tüdőgyógyászokat a betegoktatásban, és ezzel közvetve a felírt terápia optimális betartásában.

Az inhalatív fenntartó kezeléshez ragaszkodó beteg lényegesen ritkábban szorul sürgősségi ellátásra, és várhatóan alapbetegsége is lassabban romlik majd.

A COPD-s betegek 40-60%-a nem az előírás szerint szedi gyógyszereit, és nagyon nagy szórást mutat az is, mennyire jól használják inhalációs eszközeiket.

Noha a háziorvosok szerepe különösen fontos a COPD korai felismerésében és az optimális gyógyszeres kezelésben, a legtöbb vizsgálat  a háziorvosok alulinformáltságát mutatja.

A stabil krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegek gyakran szenvednek egyidejűleg COPD-ben, kevésbé vizsgált azonban az akut szívelégtelenség sajátosságai és kimenetele ebben a betegcsoportban.

A krónikus obstruktív tüdőbetegség és az akut balszívfél-elégtelenség vagy krónikus szívelégtelenség igen gyakran fordulnak elő egymással társulva és klinikai tüneteik gyakran alig különböznek egymástól.

Mindkét betegség időskorban fordul elő gyakrabban, vezető tünetük a nehézlégzés. A tüdő pangása légúti obstrukciót okozhat szívelégtelen betegeknél, klinikailag nehézlégzés, mellkasi sípolás, köhögés képében, mely a COPD akut exacerbációját utánozhatja.

A COPD-ben és kardiovaszkuláris megbetegedésben egyidejűleg szenvedő betegek nagyon gyakran egyáltalán nem vagy nem megfelelő dózisban kapják a bétablokkolókat, pedig a megfelelő indikációjú kezelés jelentősen csökkentheti az akut exacerbációk kialakulásának esélyét.