hirdetés
hirdetés
2020. február. 23., vasárnap - Alfréd.
hirdetés

Nem sírni kell, hanem tenni a dolgunkat

A hálapénz és a beszállítói visszafizetések nélkül leállna a magyar egészségügy - mondta az [origo]-nak Szócska Miklós, aki pénzzel jutalmazná a helyzet javításán dolgozókat.

hirdetés

Szócska szerint a korábbi egészségpolitika egymásra uszította a betegeket és az orvosokat. Az államtitkár azt mondta, nehéz az egészségügy helyzete, amit nem lehet annyival elintézni, hogy "állam, virítsd a lóvét", és meg kell vizsgálni azt is, mennyire elkötelezettek az orvosnak készülők.

- Milyen állapotban van jelenleg a magyar egészségügy?

- Nagyon nehéz állapotok uralkodnak a magyar egészségügyben. Az egyeztetéseken folyamatosan kiderül, amit kutatóként már évek óta láttam, hogy mennyire depresszióssá vált a szakma. Egy kutatás szerint a rezidensek 96 százaléka rossznak vagy nagyon rossznak ítélte meg az egészségügy és a maga kilátásait. 96 százalék! És ez számos más szakmai rétegre is igaz. Még mindig hadigazdálkodás van, de ígéretes, hogy míg korábban egy romló ellátórendszer-állapot és egy folyamatosan egyensúlyát vesztő kassza volt, addig most a büdzsé egyensúlyban van. Az elvtelen osztogatás helyett a tartalékokat a szakmai szervezetekkel egyeztetve forgatjuk vissza a rendszerbe. A mai bejelentésünk (az interjú pénteken készült - a szerk.) is mutatja, hogy a rezidensi keretben a migráció miatt keletkezett maradványt ösztöndíjra fordítjuk. Első lépésként 600 rezidensnek felajánljuk a választás lehetőségét,hogy maradjon a szülőföldjén, a magyar egészségügyben magyar betegeket gyógyítani. (A rezidensek havi nettó százezer forintos ösztöndíjat kapnak öt éven át, ha vállalják, hogy tíz évig az országban maradnak, és nem fogadnak el hálapénzt).

Szócska Miklós (forrás: [origo])

- Ez hatszáz embernek lehetőség, de nem oldja meg azoknak a rezidenseknek a helyzetét, akik azt mondták, hogy év végén felmondanak, ha addig nem történik olyan jelentős változás, amely itthon tartja őket. Lát lehetőséget ennek az elkerülésére? Mikor kerülhet sor az orvosok bérrendezésére?

- Ez folyamatosan meg fog történni. Már készül a mentorok, tutorok támogatására vonatkozó elképzelés, a harmadik és a negyedik negyedévben pedig további bejelentésekre lehet számítani. Az első lépést azért tettük meg most, mert most végeznek a diákok, és szeretnénk, hogy nyáron ne azért utazzanak külföldre, hogy állást keressenek.

- Többször elmondta, hogy vannak olyan tartalékok a rendszerben, amelyeket ki lehet használni, vissza lehet forgatni. De mennyi tartalék van a rendszerben, és az mire elég? Hiszen azt is többször elmondta, hogy Magyarország még a visegrádi országok átlagánál is kevesebbet költ egészségügyre.

- Az a célom, hogy a ciklus végére a jelenleg 4,3 százalékos GDP-arányos költést a visegrádi országok 6 százalékos átlagára emeljük fel. Ez az ország gazdasági teljesítőképességétől is függ. A tartalékokra a kedvenc példám az a vidéki kórház, amelyik csatlakozott a Semmelweis Egyetem gyógyszer-közbeszerzési rendszerére, és ezzel 30 millió forintot tudott spórolni. Ez fedezheti a helyi dolgozói életpályát. Ezekhez az aprópénzekhez kell hozzányúlni. Már messze nincs annyi a rendszerben, mint volt, ha én 2006-ban részt vehettem volna ennek a rendbetételében, nagyon elégedett ember lennék. Most azon dolgozunk, hogy felmutassuk, az egészségügy képes a hatékony megújulásra, és bízom benne, hogy a beruházások sem maradnak el.

Szócska Miklós (forrás: [origo])

- Mire lenne elég, ha sikerülne elérni a visegrádi átlagot?

- Annak a töredékéből csodákat lehetne tenni.

- Mennyiből tudna csodát tenni?

- Sose mondok összeget.

- Szeretném, ha mondana.

- Már a népegészségügyi termékdíj bevezetése is lehetőséget ad néhány nagyon jó dologra.

- A népegészségügyi termékdíjból húszmilliárd forintos bevételt remél a kormány. Korábban Papp Magor azt mondta, hogy a fizetések rendezésére, az elvándorlás megállítására 200 milliárd forintra lenne szükség.

- A népegészségügyi termékadó bevezetése, és az, hogy azt bérekre használjuk fel, azt mutatja, a kormány elkötelezett az egészségügy mellett. A jelenlegi nehéz helyzetben ennyit tudunk tenni. De nekem is meg kell kérdeznem, hogy ki milyen motivációval végzi el az egyetemet, mert gondolom, elsősorban azért megy oda valaki, hogy orvos legyen. Aztán hatodévig milyen élmények érik, mennyi pénzt szerez klinikai kutatásra a vezetője, hány műtétet engedett át, hogy csapatmunkát vagy rabszolgamunkát végez? Ne egyszerűsítsük le folyton arra, hogy állam, virítsd a lóvét, mert a túlélésünket az is meghatározza, hogy a tudás, a kutatás mennyire versenyképes európai szinten, és a szakmai vezetők mennyire hajlandóak elosztani a rendelkezésükre álló pénzt. Nekik legalább akkora lehetőségeik vannak a trend megfordításában, mint nekünk. Nem sírni kell, hanem tenni a dolgunkat.

A teljes interjú az [origo]-n olvasható.

(forrás: [origo])
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink