Berki Zoltán: Összefogást, együttműködést a tagadás helyett!
Rendet, a köztestület belső munkájának megreformálását, az állandó tagadás helyett aktív részvételt ígér az egészségpolitika alakításában dr. Berki Zoltán elnök-aspiráns, aki a többi közt a proaktivitásra helyezné a hangsúlyt a Magyar Orvosi Kamara életében.
– Nem volt vágyam, hogy elnökké legyek, jó két hónapja kerestek meg, hogy vállaljam a jelölést, de az biztos: jobban csinálnám – mondja a MedicalOnline-nak dr. Berki Zoltán, a Semmelweis Egyetem Szakszervezeti Bizottságnak titkára. Mint fogalmaz, korábban maga is számos ismert személyiséget megkeresett, mivel azonban elutasították a megmérettetést, vállalta, hogy ringbe száll az elnöki pozícióért.
Ma "one man show" zajlik – fogalmaz, miközben a kamara számos tagja csak legyint "a kamara véleményének" hallatán. Pillanatnyilag ugyanis nehéz eldönteni, hogy Éger István megnyilvánulásai a saját, avagy a kamara tagságának véleményét tükrözik-e – mondja, jelezve, hogy ezen szerinte mindenképpen változtatni kell.
Berki Zoltán ennek érdekében elsősorban "rendet csinálna" a kamarában, amelyben ma "számos dolog furcsán alakul". Megreformálandók a belső szabályozások, így péládul a küldöttválasztás, de akár a belső anyagok nyilvánossága – nem tartható, hogy a nagyközönség számára gyakorlatilag nem tudható, kik a jelöltek, de még az ő számukra is titok, kik a küldöttek. Nem tartható, hogy nem lehet eljutni hozzájuk, legfeljebb a kamara tisztségviselőihez – mondja Berki Zoltán, aki a kamara szerkezetét is újragondolná. Véteknek, sőt hovatovább bűnnek tartja ugyanis, hogy a ma praktizáló 25-30 ezer orvos szellemi kapacitását nem használják megfelelően. Hiba, ha az egészségügyi rendszer nagy átalakításakor nem kérdezik meg a véleményüket, azaz: hiba, hogy "a csík húzza a repülőt" – mondja. A szakszervezeti vezető szerint mindenütt azt sugallják, mintha az orvosok kiégettek volnának, teljesen apatikusak, ezen azonban szerinte változtatni lehet, ha kérik a kreatív ötleteiket.
A szakszervezeti és a szakmai muka közötti különbség elsősorban az eszköztárban keresendő. A szakszervezeti típusú érdekvédelemi munka általában az események után haladva igyekszik módosítani egy akár már kialakult helyzeten – legtöbbször a nyomásgyakorlás eszközével. Ez azonban nem lehet az egyetlen eszköz – vallja Berki Zoltán, aki szerint a kamarában ma állandóan csak ebben a gondolati körben mozognak, ahelyett, hogy véleményükkel elébe mennének az eseményeknek.
Proaktivitással sokkal többet lehetne elérni – mondja az elnökjelölt, aki nem érti, miért is van "állandó tagadásban" a kamara, ahelyett hogy az összefogást, az együttműködést erősítené. Ezek mellett a klasszikus orvos-beteg viszony értékeinek visszaállítását tekinti nagy feladatának az elnökjelölt, aki e viszonyra jellemző bizalom és intimitás mellett a korábban az orvoslásra jellemző honoráriumokat is visszahozná a rendszerbe, azaz a co-payment bevezetését szorgalmazná péládul az orvos szabad megválasztásakor .
