hirdetés
2019. október. 19., szombat - Nándor.

Az AMH-szintek összefüggése a tápláltsági állapottal és egyes adipokinek szintjével polycystás ovarium szindrómában

A primer, praeantralis és kis antralis folliculusok granulosa-sejtjei által termelt anti-Müller-hormont (AMH) a petefészekrezerv markereként tartják számon.

hirdetés

Az AMH a luteinizáló hormon- (LH) receptorok folliculus-stimuláló hormon- (FSH) dependens azomatázexpresszió gátlása és a luteinizáló hormon- (LH) receptorok aktiválása révén akadályozza a folliculusok növekedését; ovarialis szekréciója és plazmaszintjei életkorfüggő módon változnak. A legmagasabb AMH-szintek pubertáskorban észlelhetők, 25 éves kortól kezdve lassan csökkennek, a menopausa előtt igen alacsonyak, majd a menopausát követően koncentrációjuk kimutathatatlan tartományba esik. Azt is megfigyelték, hogy az AMH-szint a petefészektüszők számának a függvénye, illetve polycystás ovarium szindrómában (PCOS) a granulosa-sejtek AMH-termelése 75-szöröse a normális ovariumokénak, és a PCOS-ben szenvedő nőbetegek plazmájában az AMH szintje 2-3-szorosával haladja meg az egészséges nőknél mérhető értékeket. Mindezek alapján felvetődött, hogy az AMH-koncentráció a PCOS-t kísérő ovarialis diszfunkció súlyosságának markere lehet.

A korábban nyilvánosságra hozott adatok azt jelzik, hogy a tápláltsági állapot befolyásolhatja a keringő AMH-szinteket. Elhízott PCOS-betegeknél alacsonyabb plazma-AMH-szinteket mértek, mint normális testsúlyú betegtársaiknál; az AMH-szintek és a testtömegindex (BMI: body mass index) között fordított korreláció igazolódott. Ez a petefészekrezerv megfogyatkozását és a fertilitás csökkenését tükrözheti elhízott nőknél, amihez a szuperovuláció kapcsán a gonadotropinstimulációra adott csökkent válasz társul. Felmerült az is, hogy az elhízás közvetlen hatást gyakorol a petefészkekben folyó AMH-szintézisre. Ezen túlmenően Su és munkatársai felvetették, hogy reproduktív korú elhízott nők esetében az alacsonyabb AMH-szintek olyan egyéb fiziológiás folyamatok eredményei lehetnek, melyek függetlenek az antralis folliculusok számától. Ezzel szemben más vizsgálatok azt jelezték, hogy a tápláltsági állapot (a WHO BMI-kritériumai alapján alultáplált, normális testsúlyú, illetve túlsúlyos és elhízott kategóriába sorolva) nem befolyásolja a szérum AMH-szintjét reproduktív korú, illetve premenopauzális nőknél.

Egymásnak ellentmondó következtetésre jutottak azok a vizsgálatok is, melyekben PCOS-ben szenvedő nők csoportjában elemezték a tápláltsági állapot és az AMH-szintek közötti összefüggéseket. Egyes szerzők alacsonyabb AMH-szinteket mértek elhízott PCOS-betegeknél, illetve fordított korrelációt állapítottak meg az AMH-szintek és a BMI között, míg mások nem észleltek összefüggést az AMH és a tápláltsági állapot között PCOS-ben, sőt pozitív korrelációt igazoltak az AMH-szintek és a BMI-értékek között.

Egy nemrégiben közzétett tanulmány szerint a leptin igen, az adiponektin azonban nem befolyásolja az AMH-szintézist és a JAK2/STAT3 jelutat friss IVF- vagy ICSI-ciklusokkal kezelt meddő nők esetében. Úgy tűnik, hogy inverz korreláció áll fenn az inzulinszintek, a HOMA-IR-értékek, valamint a keringő RBP4 és AMH között, ugyanakkor pozitív korreláció van az AMH és az adiponektin között. Eddig nem történtek olyan vizsgálatok, melyek a keringő AMH és adiponektin közötti összefüggéseket elemezték volna PCOS-ben. A szerzők korábban azt közölték, hogy PCOS eseteiben megváltozik a keringő adiponektin, apelin, leptin és omentin-1 szintje.

A mostani vizsgálat célja a tápláltsági állapot, egyes plazmaadipokinek és az AMH közötti összefüggések elemzése volt PCOS-ben szenvedő nők bevonásával.

 

Betegek és módszerek

A prospektív keresztmetszeti vizsgálatba 2010-ben és 2011-ben 87 PCOS-beteget választottak be (39 normális testsúlyú és 48 elhízott nőt), akiknek testsúlya saját bevallásuk szerint az utóbbi 3 hónapban lényegesen nem változott. A PCOS kórisméjének felállításakor a Rotterdam ESHRE/ASRM kritériumokat (2003) vették figyelembe. Csak azok a jelöltek voltak beválaszthatók, akiknél mindhárom Rotterdam-kritérium teljesült. A 67 fős kontrollcsoportot olyan nők alkották, akiknek menstruációja szabályos volt, és nem álltak fenn náluk hyperandrogenismusra utaló tünetek (a kontrollcsoport 36 tagja elhízott, 31 tagja normális testsúlyú volt). Kizárási kritérium volt Cushing-szindróma, pajzsmirigy-működési zavar, androgéntermelő tumor, enzim- (különösen 21-hidroxiláz) hiány, csökkent petefészekrezerv, amenorrhoea, 1-es vagy 2-es típusú cukorbetegség fennállása, illetve bármilyen gyógyszeres kezelés, dohányzás vagy alkoholabúzus.

Az alábbi laboratóriumi paramétereket határozták meg: vércukor, lipidek, szérum-inzulin, HOMA-IR index, illetve szérum-FSH, -LH, -prolaktin (PRL), -ösztradiol (E2), -össz-tesztoszteron, -androszténdion, -DHEA-S és -SHBG, szabad androgén index (FAI, free androgen index), plazma-AMH, -apelin-36, -leptin, -adiponektin és -omentin.

 

Eredmények

A PCOS-betegek csoportjában szignifikánsan magasabb plazma-AMH-szinteket mértek, mint a PCOS-ben nem szenvedő nőknél (7,8 ± 4,3 ng/ml vs. 4,4 ± 2,4 ng/ml, p<0,001). A normális testsúlyú nők AMH-szintjei mind PCOS fennállásakor, mind annak hiányában magasabbak voltak, mint az elhízott alcsoportban (8,9 ± 4,4 ng/ml vs. 7,0 ± 4,0 ng/ml; p<0,05 és 5,1 ± 2,4 ng/ml vs. 3,9 ± 2,3 ng/ml; p<0,05). Negatív korrelációt észleltek az AMH-szintek és az antropometriai paraméterek (testtömeg, BMI, zsírtömeg és -százalék, derékkörfogat) és a plazma omentin-1-koncentrációi között minden vizsgálati csoportban (R = −0,28, p<0,001; R = −0,30, p<0,001; R = −0,36, p<0,001; R = −0,34, p<0,001; r = −0,23, p<0,01, és R = −0,20, p<0,05). A többszörös regresszióanalízis szerint a keringő AMH-szint variabilitását az omentin-1-szintek és az antropometriai paraméterek (kivéve derékkörfogat) magyarázzák.

 

Következtetések

A bemutatott obszervációs vizsgálat alapján a tápláltsági állapot tűnik a legfontosabb paraméternek a keringő AMH-szintek meghatározásában, függetlenül PCOS fennállásától vagy hiányától. Az AMH- és omentin-1-szintek között megfigyelt korreláció arra utal, hogy obezitás és csökkent AMH-szekréció esetén ez az adipokin lehet az összekötő kapocs az adipózus szövet hormonális diszfunkciójával.

(Forrás: Olszanecka-Glinianowicz M, et al. Circulating anti-Müllerian hormone levels in relation to nutritional status and selected adipokines levels in polycystic ovary syndrome. Clin Endocrinol. doi: 10.1111/cen.12687)

Dr. S.I.
a szerző cikkei

hirdetés

Kapcsolódó fájlok

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!

A háziorvostan rovat szerkesztői

Háziorvos rovat szerkesztői

Aktuális rovatszerkesztő


 

 

 

Dr. Patócs Attila

egyetemi docens

Semmelweis Egyetem Laboratóriumi Medicina Intézet

Szakmai önléletrajz

Az alant vázolt gondolatmenettel nem szeretném támadni az orvosi ügyeletben dolgozó kollégákat.

Rendkívül rosszul szervezett a mentőellátás Budapesten, hiszen maga a mentésirányító is elismeri a videó végén, hogy nem tud egy órán belül mentőt küldeni Budapest belterületére.