Endohallucinogén sejthalál ellen
A tobozmirigyben és a tüdőben termelődő, valamint számos pszichedelikus hatású növényben is megtalálható DMT védi az agy és az immunrendszer sejtjeit a hipoxia káros hatásától; gyógyszerként használva életmentő lehet, írják magyar kutatók a Frontiers in Neuoroscience-ben.
A dimetil-triptamin – DMT – az egyik legerőteljesebb pszichedelikus hatású molekula, ami többek között az emberek és általában az emlősök agyában, és számos növényfajban is termelődik. A növényi DMT-t sámánutazásokban használják, a természetesen termelődő, endohallucinogén DMT pedig a hipotézisek szerint közreműködik az álom és a halálközeli élmény kialakításában.
Magyar kutatók napokban megjelent tanulmánya arra hívja fel a figyelmet, hogy az endogén DMT-nek az is a feladata, hogy védi az agy és az immunrendszer sejtjeit a hipoxia által kiváltott stresszhatástól (Attila Szabo, Attila Kovacs, Jordi Riba, Srdjan Djurovic, Eva Rajnavolgyi, Ede Frecska: The Endogenous Hallucinogen and Trace Amine N,N-Dimethyltryptamine (DMT) Displays Potent Protective Effects against Hypoxia via Sigma-1 Receptor Activation in Human Primary iPSC-Derived Cortical Neurons and Microglia-Like Immune Cells).
A tudatállapotok tudományos vizsgálatát támogató Beckley Alapítvány beszámolója szerint a kutatók három típusú humán sejttel folytattak kísérleteket: indukált pluripotens őssejtekből kialakult kérgi neuronokkal, továbbá a baktériumok és rákos sejtek elpusztításában kulcsfontosságú monocitákból kialakult makrofágokkal és dendritikus sejtekkel. Mint vizsgálataik során kiderült, a DMT-vel előkezelt sejtek sokkal kevésbé voltak érzékenyek a hipoxia hatására, jelentősen nagyobb hányaduk élte túl az oxigénellátás radikális csökkentését. A hatás eléréséhez ráadásul kis mennyiségű DMT is elegendő (10-50 μM a neuronoknak és 50 μM az immunsejteknek).
A hipoxia általában drámai módon befolyásolja a védelem nélküli sejtek működését. Az oxigénhiány egyik legjellemzőbb markere a hipoxia-indukálta faktor-1 (HIF-1) termelődése; a HIF-1 termelődése megszűnik, mihelyst a sejt elegendő oxigénhez jut. A kísérletek során Szabó és munkatársai azt is kimutatták, hogy DMT jelenlétében szignifikánsan kevesebb HIF-1 (és egyéb oxigénszenzitív fehérje) termelődik a hipoxiás sejtekben, azaz a DMT aktívan csökkenti a hipoxiás környezetben a sejtekre nehezedő stresszt, illetve a következő kutatási feladványra is válaszoltak: milyen mechanizmussal védi a sejteket a DMT?
Hipotézisük szerint a hipoxia-ellenes DMT-hatás a szigma-1 receptorokon keresztül érvényesül (ezek az intracelluláris receptorok hidat képeznek az endoplazmatikus retikulum és a mitokondriumok között, azaz a sejt energiaháztartásának és stressz-jelátvitelének lényegi elemei), mivel korábbi vizsgálatok már kimutatták, hogy a DMT kötődik a szigma-1 receptorokhoz, továbbá stressz alatt a központi idegrendszerben több DMT mutatható ki (Barker, illetve Fontanilla és munkatársai).
A hipotézis bizonyítása érdekében Szabó és munkatársai a sejtekben szelektíven kikapcsolták a szigma-1 receptorgéneket, aminek következtében megszűnt a DMT hipoxia-ellenes hatása, a DMT-előkezelt sejtek ugyanúgy elpusztultak, mint a DMT-előkezelésben nem részesülők, és ugyanannyi HIF-1 termelődött bennük hipoxia hatására. A szerzők magyarázata szerint eredményeik azt sugallják, hogy a DMT-nek alapvető szerepe van a humán sejtfiziológiában, és amennyiben az eredmények reprodukálhatók emberben, a lehetőségek óriásiak: a DMT-mediálta szigma-1-receptormoduláció a hipoxia/ischaemia által kiváltott betegségek hatékony terápiája lehet. Nemcsak a szívinfarktus és az agyvérzés kezelésében, de a neurodegeneratív betegségek – pl. Alzheimer- és Parkinson-kór – kivédésében is fontos szerepe lehet a jövőben a DMT-nek.
