Kutatás a magyar orvosok korrupcióérzékeléséről

Elkészült a K-Monitor és a Magyar Orvosi Kamara közös kutatása, amelyben közel kétezer orvos számolt be arról, hogy találkozik-e még hálapénzzel, milyennek látja magyar egészségügyben az informális kapcsolatok szerepét, az állami és a magánegészségügy összefonódását, az előmeneteli rendszer átláthatóságát, a beszerzések tisztaságát és a visszaélések bejelentésének lehetőségeit. Néhány érdekes adat a felmérésből:

"A válaszadók háromnegyede szerint gyakori, hogy celebritások vagy közéleti szereplők soron kívüli, VIP-ellátáshoz jutnak, 73 százalék gyakori jelenségnek látja az ismerősök és rokonok soron kívüli ellátását."

"A felmérésben részt vevő orvosok 82 százaléka szerint nincs hatékony, teljesítményalapú értékelési rendszer az egészségügyben. 69 százalékuk úgy látja, hogy a vezetői pozíciókat gyakran nem a teljesítmény, hanem a lojalitás alapján töltik be."

A megkérdezett orvosok mindössze 14 százaléka ért egyet azzal, hogy a magánellátás szakmailag jobb minőséget nyújt az államinál. Közel minden második válaszadó szerint előfordul, hogy bevételi szempontok miatt indokolatlan vizsgálatokat végeznek a magánszektorban." 

"Mindössze 25 százalék gondolja úgy, hogy a beszerzések során figyelembe veszik az orvosok szakmai visszajelzéseit, miközben 87 százalék már tapasztalt olyat, hogy a beszerzett eszközök minősége jelentősen rontotta a munkája hatékonyságát vagy a betegellátás színvonalát."

A boríték visszaszorult 

2021. január 1-jén – a többlépcsős orvosbéremelés első ütemével egy időben – bűncselekménnyé vált a hálapénz adása és elfogadása Magyarországon. Ezzel párhuzamosan a Magyar Orvosi Kamara etikai kódexe is zéró toleranciát hirdetett. A kelet-európai egészségügyi rendszerek évtizedes öröksége, a paraszolvencia így egyszerre két irányból került nyomás alá. A kutatás egyik legfontosabb eredménye, hogy az orvosok szerint ez a kombináció valóban átrajzolta a terepet: 31 százalékuk szerint a hálapénz mára gyakorlatilag megszűnt, 61 százalék szerint létezik még, de ritka, és csak 8 százalék tartja rendszeresnek, írja a k.blog.hu..

A változás minden ellátási területen drámai. A szülészet-nőgyógyászatot a szigorítás előtti időszakra vonatkozóan az orvosok 94 százaléka tartotta hálapénzzel fertőzött területnek, a mai helyzet megítélésében ez az arány 29 százalék. A sebészetnél 91-ről 23, a fekvőbeteg-ellátásban 82-ről 11 százalékra esett ez az arány. A legkevésbé érintett háziorvosi ellátásban 32-ről 5 százalékra csökkent. A hálapénz tehát nem tűnt el teljesen, de a korábbi, szinte egyetemes gyakorlatból kivétel lett. Azok közül, akik szerint létezik még, és a saját szakterületükre nézve meg tudták becsülni az összegét, 29 százalék szerint ma jellemzően nulla forint cserél gazdát egy beavatkozásnál. Csak minden tizedik becsülte 50 ezer forint fölé az „átlagos” hálapénzt, bár a legnagyobb csoport (36%) szerint az összeg nagyon változó.

Ahol megmaradt, ott is átalakult a hálapénz. Akik szerint még létezik, azok kétharmada úgy látja, ma elsősorban a jobb bánásmód reménye tartja életben, 47 százalékuk szerint az őszinte hála, 45 százalékuk szerint a várakozás megkerülésének vágya. Csak minden ötödik válaszadó szerint fordul elő, hogy maga az orvos kéri vagy sejteti az ellenszolgáltatást. A formák jellemzően „puhábbak” lettek: a leggyakoribb említés az ajándék (66%). Készpénzes hálapénzről 42 százalék, alapítványi befizetésről 23 százalék tud. Említésre méltó, hogy 37 százalékuk szerint a hálapénz úgy él tovább, hogy a közellátásban nyújtott szolgáltatást magánúton fizettetik meg. A köz- és magánszféra összefonódása tehát részben a boríték helyébe léphetett.

A kutatás külön megvizsgálta, hogyan látják a leginkább érintett területek orvosai a saját szakterületüket. A szülészek szinte egyöntetűen, 99 százalékban megerősítik, hogy 2021 előtt területükön a hálapénz jellemző volt. Ez az arány magasabb, mint ahányan ezt kívülről gondolják róluk. A jelenre vonatkozóan viszont már negatívabbak a szülészetről szóló külső percepciók, mint az ezen a területen dolgozók saját meglátása. Míg a más területeken dolgozók 30 százaléka szerint jellemző a hálapénz a szülészet-nőgyógyászat területén, addig a szülészeknek csak 16 százaléka gondolja így. Más területeken is jellemző, hogy a külső és belső percepciók eltérnek.

A kapcsolatok valutáját nem sikerült bevonni

Miközben a készpénz szerepe zsugorodik, a hozzáférés egyenlőtlensége maradt: az orvosoknak mindössze 3 százaléka gondolja úgy, hogy a jó ellátáshoz ma kizárólag a formális szabályok szerint lehet hozzájutni. A többség (65%) szerint a rendszer alapvetően formálisan működik, de a kapcsolatok számítanak – 31 százalék szerint pedig bizonyos helyzetekben csak kapcsolatokkal lehet boldogulni.

Hogy ez a gyakorlatban mit jelent? A megkérdezettek háromnegyede szerint gyakori, hogy celebritások és közéleti szereplők soron kívüli vagy VIP-ellátást kapnak; 73 százalék szerint az ismerősök, rokonok soron kívüli ellátása, 70 százalék szerint pedig az orvosválasztásban élvezett kapcsolati előny gyakorinak számít. A szívességi várólista-módosítást 42 százalék látja gyakorinak, hálapénz reményében végzett indokolatlan kezelést pedig 8 százalék. A protekció mára jóval elterjedtebb jelenség, mint a pénzmotivált visszaélések. A kapcsolati tőke lett tehát az egészségügyi hozzáférés valutája. Ez a jelenség mélyítheti a társadalmi egyenlőtlenségeket: az orvosok 35 százaléka szerint a betegek társadalmi vagy anyagi helyzete érdemben befolyásolja az ellátás minőségét.

Gyakoriak továbbá a finanszírozás maximalizálása érdekében történő visszásságok. A megkérdezett orvosok fele szerint gyakori a túlkódolás, azaz amikor a finanszírozás maximalizálása érdekében rögzítenek felesleges diagnózisokat vagy beavatkozásokat. Gyakran előforduló jelenségnek látja 43 százalék azt, hogy az ellátást nem a szakmai indokoltság, hanem a volumenkorlát teljesítése vagy kihasználása vezérli.

A nem klinikai területeken ennél nyersebb visszaélésekről is beszámolnak. Az érvényes választ adók 73 százaléka szerint előfordul megvesztegetés az idősotthoni elhelyezéseknél, 30-30 százalék szerint a jogosítványokhoz és sportalkalmassági igazolásokhoz kötődő vizsgálatoknál, illetve a rokkantsági minősítéseknél. E kérdéseknél ugyanakkor kiugróan magas volt a bizonytalanok aránya, hiszen a legtöbb orvos nem lát rá ezekre a területekre.