Luxusszolgáltatásból a rendszer kulcselemévé válhatna az alapellátási ügyelet

A szinte napra pontosan két évvel ezelőtt felállított ügyeleti rendszer igazi értékét akkor lehetne kihasználni, ha az alapellátási ügyelet, a háziorvosi ellátás és a sürgősségi betegellátó osztályok (SBO) nem egymástól elkülönült „silókban”, hanem összehangoltan működnének – állapította meg Rékassy Balázs háziorvos, egészségügyi szakmenedzser a HAOSZ VI. országos konferenciájának csütörtöki napján az Egységes Fővárosi Alapellátási Ügyelet első 21 hónapjának adatait elemezve.

A fővárosban 13, azonos rendben működő felnőtt ügyeleti központ, két nappali felnőtt ügyelet és három gyermekellátóhely tartozik a rendszerhez, amely 2024. október 1-je óta az Országos Mentőszolgálat koordinálásával működik. A vizsgált 21 hónapban 177 906 esetet láttak el, ami évente valamivel több mint 101 ezer fővárosi ellátást jelent, míg országosan mintegy 921 ezer esetet látnak el az ügyeleteken. Lakosságarányosan Budapesten jóval kisebb az igénybevétel, mert ezer lakosra évente 60,7 ügyeleti eset jut, szemben az országos 97,1-el, amiben szerepet játszhat, hogy a fővárosban többféle egészségügyi szolgáltatás érhető el, amely körhöz nemcsak állami, hanem magánszereplők is csatlakoznak.

Kihasználatlanság és eltérő betegutak

A felnőttellátásban az esetek 64 százaléka történik az ügyeleti pontokon, ezek 15 százaléka telefonos tanácsadás, mintegy 21 százalék pedig kivonulással jár. Utóbbi különös sajátossága, hogy a kivonulások csaknem harmada halottvizsgálat, Budapesten az ügyelet közel ötezer ilyen feladatot vesz át a háziorvosoktól évente.

Ezzel szemben a gyermekellátás merőben eltérő mintázatot mutat, mert a szülők döntően személyesen viszik be a gyereket az ügyeletre, így a kivonulás aránya mindössze 1,7 százalék.

A három gyermekügyeleti pont forgalma között jelentős különbségek tapasztalhatóak. A Heim Pál kórház gyermekügyelete 2026 első félévében 4818, a Révész utcai ügyeleti pont 4653, míg a Szent János kórház gyermekügyelete 2154 esetet látott el. Rékassy Balázs ezt részben az elérhetőséggel és az ellátási környezet különbözőségeivel magyarázta. A Heim Pálban ráadásul az ügyelet az SBO mellett, közös triázzsal működik, ami szerinte már most megmutatja, milyen irányban lenne érdemes továbbfejleszteni a rendszert.

A kihasználtsági adatok ennél is beszédesebbek. A 13 azonos nyitvatartású felnőtt ügyeleti ponton hétköznap átlagosan 0,69 eset jut egy órára, és van olyan hely, ahol mindössze 0,44. Ha az ellátók számával is összevetjük a forgalmat, egy orvosra vagy mentőtisztre óránként 0,22-0,46 eset jut. Hétvégén ugyan növekszik a forgalom – átlagosan 1,19 eset óránként –, de még ekkor is jelentős tartalékok vannak a rendszerben. Ráadásul az esetek egy része csak telefonos tanácsadás, vagyis a tényleges személyes betegforgalom alacsonyabb.

Az ügyeletet többnyire nem súlyos problémákkal keresik fel – állapította meg a szakértő, górcső alá véve a NACA-besorolásokat. Ezek azt mutatták, hogy felnőtt esetek 38,5 százaléka a 0-1 kategóriába került, vagyis nem állt fenn sérülés vagy megbetegedés, illetve csak olyan kisebb egészségkárosodásról volt szó, amely nem igényelt orvosi beavatkozást, az esetek 93,6 százaléka NACA 0-2 kategóriába tartozott. Gyermekeknél a NACA 0-1 aránya 57,1 százalék, a 0-2 kategóriák együttes aránya pedig 93,4 százalék volt. A NACA nem az ellátás indokoltságát, időigényét vagy erőforrásigényét méri, hanem az eset súlyosságának utólagos szakmai megítélését – magyarázta Rékassy Balázs.

Aránytalanságok a milliárdos finanszírozásban

A háziorvosi és háziorvosi ügyeleti ellátás 2026-os előirányzata 296,5 milliárd forint, ebből az ügyelet mintegy 35 milliárdot használ fel, miközben a háziorvosi és házi gyermekorvosi rendszer évente közel 71,7 millió orvos-beteg kontaktust kezel. Az alapellátási ügyelet finanszírozási összevetéshez használt éves forgalma mintegy 932 ezer eset. Egy háziorvosi kontaktusra így – pusztán a fix finanszírozást és az esetszám arányát figyelembe véve – mintegy 3648 forint, egy ügyeleti eseményre ezzel szemben 37 538 forint jut.

A probléma az, hogy a teljes alapellátási kassza jelentős hányada egy olyan rendszerre megy el, amely a betegforgalomnak csak töredékét látja el – állapította meg Rékassy Balázs. Mint kifejtette, az ügyelet lényege a rendelkezésre állás, vagyis a hét 168 órájából 128-at fed le, miközben a háziorvosi ellátás elvileg heti 40, a gyakorlatban azonban sok esetben ennél is kevesebb rendelési órával működik. Lakosságszámra vetítve az ügyelet évente mintegy 3700 forintba kerül, vagyis abszolút értelemben maga az ügyeleti biztonság nem mondható drágának.

Csupán luxus vagy jó lehetőség?

Az egységes alapellátási ügyelet a jelenlegi kihasználtsága mellett luxus szolgáltatás – jelentette ki Rékassy Balázs, aki szerint lehet egy rendszer biztonságos, egységes és magas színvonalú, de ha alig használják, akkor kérdésessé válik, van-e értelme fenntartani ebben a formában. Ugyanakkor hangsúlyozta azt is, hogy a megoldás nem feltétlenül a szolgáltatás leépítése, hanem a meglévő kapacitás jobb kihasználása.

Ennek kulcsa az SBO-k és az alapellátási ügyeletek szorosabb integrációja lenne, ahol a közös triázs során a súlyosabb betegek azonnal a sürgősségi osztályra kerülhetnének, míg a T4-T5, illetve enyhébb eseteket az alapellátó team kezelhetné. A Heim Pál gyermekellátása ennek már működő példáját mutatja. Egy ilyen modell egyszerre csökkenthetné az SBO-k leterheltségét és növelhetné az ügyeleti kapacitás kihasználását.

Ugyanilyen fontos lenne a normál alapellátás és az ügyelet összekapcsolása. Rékassy Balász szerint érdemes lenne hosszabb háziorvosi rendelési időket tartani, vagy ügyeleti közösségeket kialakítani több praxis együttműködésével, így a jelenlegi források egy része közvetlenül az alapellátás kapacitását erősíthetné – vázolta a változtatási irányokat, hangsúlyozva azt is, hogy a háziorvosokat nem kötelezéssel, hanem megfelelő ösztönzőkkel kellene bevonni az ügyeleti rendszerbe. Ráadásként a jelenlegi betegforgalom mellett az ügyeleti időben több valódi háziorvosi munka is elférne, az EESZT-adatok áttekintése, a kórelőzmények megismerése nyomán valóban lezárt alapellátási döntés születhetne az ügyeletekben.

Ha a halasztható, nem sürgős problémákkal kevesebben keresnék fel az ügyeletet, és jobban tudnák, mikor indokolt a háziorvos, az ügyelet vagy az SBO igénybevétele, a rendszer egészének működése kiszámíthatóbbá válhatna – hívta fel végül a figyelmet a betegedukáció fontosságára.

Háziorvosok pilotban a sürgősségin

Alapellátási ügyeletekre szükség van, de önálló rendszerként a jelenlegi kihasználtság mellett nehéz indokolni ekkora kapacitást – foglalta össze Rékassy Balázs. Ha azonban az ügyeletet az alapellátás és a sürgősségi rendszer között valódi kapcsolódási ponttá teszik, akkor a ma még részben kihasználatlan szolgáltatásból az egész rendszer működését javító eszköz válhat.

Erre a problémára kínál konkrét szervezési választ a konferencia szakmai anyagában szereplő INSPIRE pilotmodell, amelyet Xantus Gábor háziorvos, sürgősségi és traumatológus szakorvos dolgozott ki. A koncepció nem új intézményt hozna létre, hanem az egymás mellett már ma is működő alapellátási ügyeleti és sürgősségi kapacitásokat kapcsolná össze. Kiindulópontja, hogy miközben egyes ügyeleti pontokon jelentős szabad kapacitás van, ugyanazon kórház sürgősségi osztálya ennél többszörös betegforgalmat kezel. A Szent Imre Kórház esetében például hétköznap óránként átlagosan 0,8 beteg jut az ügyeleti pontra, míg az SBO-ra 4,7.

Az INSPIRE ezt a párhuzamosságot oldaná fel. A javaslat szerint a háziorvos hétköznap 16 és 22 óra között – vagyis éppen a legnagyobb délutáni-esti betegforgalom idején – az SBO-n dolgozna, és elsősorban az alacsonyabb sürgősségi prioritású betegek ellátásába kapcsolódna be. Éjszaka a jelenlegi ügyeleti orvos vagy mentőtiszt és szakdolgozó szintén a sürgősségi osztály munkáját segíthetné, a kapacitások tehát nem tűnnének el a rendszerből, hanem oda kerülnének, ahol az adott napszakban nagyobb szükség van rájuk.

A modell mögött a budapesti betegforgalom időbeli eloszlása is jól kirajzolható. A hétköznap az esetek 61 százaléka 16 és 22 óra között érkezik az ügyeleti rendszerbe, a csúcs 21-22 óra között van, ezt követően a forgalom gyorsan visszaesik. A koncepció ezért nem egyenletes, egész éjszakára fenntartott kapacitással, hanem a tényleges betegforgalomhoz igazított erőforrás-beosztással számol.

A brit GPED-modellben háziorvosok dolgoznak a sürgősségi osztályokon vagy azok mellett, az Urgent Treatment Centre-ekben pedig több szakma együtt látja el a kisebb sürgős eseteket. A szakirodalom eredményei ugyanakkor nem egyértelműek, ezért az INSPIRE sem kész megoldásként, hanem mérhető pilotként fogalmazódott meg.

A tervek szerint legalább három hónapos próbaidőszakban vizsgálnák, hogy az integrált működés csökkenti-e az SBO terhelését és az egy esetre jutó költséget úgy, hogy közben nem romlik a hozzáférés, a betegbiztonság és a betegelégedettség.

Azaz a dilemma nem az, hogy kell-e ügyelet, hanem az, hogy hogyan lehet a már rendelkezésre álló munkaerőt, időt és eszközöket úgy megszervezni, hogy valóban ott legyenek, ahol a betegeknek a legnagyobb szükségük van rájuk.