A radiológiai képesség ki- és visszaszervezése
A magyar képalkotó diagnosztika kiszervezése rögtön a rendszerváltás után kezdődött, hiszen a CT, MRI, és egyéb képalkotó technológiák rapid technológiai fejlődését az állami egészségügy beruházási lehetőségei nem tudták követni. Az egyetlen jelentős magyar orvostechnikai nagyvállalat, a Medicor szétesett sok kis magánrendszerre a privatizáció során. Maradt az államnak a gyorsan növekvő technológiai igény, a betegellátási kötelezettség és a tb-finanszírozás, miközben hiányzott a beruházási tőke.
Ebbe a résbe léptek be igen korán a magánszolgáltatók. Elsőként a mai Affidea elődje, a Nemzetközi Egészségügyi Központ, a NEK, amely 1991-ben nyitotta meg első képalkotó diagnosztikai központját a budapesti MÁV Kórházban. A panamai alapítású társaság mögött izraeli befektetők álltak, magyar partnerük jól ismerte a hazai gazdaság és a privatizáció működését, ő 1993-tól egyszerre vezette a NEK-et és az akkor privatizált OMKER-t, néhány évvel később pedig az ÁPV Rt. igazgatóságában ült.
Az üzleti modell kézenfekvő volt. Az államnak volt betege, kórháza és finanszírozása, csak éppen korszerű gépre nem volt pénze, a magánbefektető megvette, bérelte, lízingelte az eszközt, azt az állami kórházban bérelt területen a korábbi dolgozókkal működtette, az OEP kifizette a vizsgálatokat a kórháznak, ő pedig a közreműködőnek.
A NEK-ből kinövő Euromedic, majd később Diagnoscan, Affidea erre a konstrukcióra építve kötött hosszú távú szerződéseket klinikákkal és megyei kórházakkal, és az idők során regionális egészségügyi nagyvállalattá nőtt.
Az Affidea mellett később más magánszolgáltatók is megjelentek, pl. a Mediworld, a HUNIKO, a Raditec, stb., 2025-ig a közfinanszírozott CT- és MR-vizsgálatok mintegy harmadát magánszolgáltatók végezték. Két alapmodell alakult ki, a vállalkozás vagy az állami kórház területén működtette saját gépét és személyzetét, vagy saját diagnosztikai központjában fogadta a közellátásból beutalt betegeket.
Önmagában ezzel semmi gond nem lenne, hiszen a magántőke olyan technológiát vitt be a közellátásba, amelyet az állam nem tudott megvásárolni. A probléma ott kezdődött, hogy hiányzott a következetes szerződéses, szakmai, teljesítmény- és minőségi kontroll. A hosszú távú szerződésekben a szolgáltatók rendszerint vállalták az eszközök korszerűsítését és cseréjét, ennek teljesítését azonban senki nem ellenőrizte. Az állam fenntartóként és finanszírozóként rendelkezett a szabályozás eszközeivel, mégsem épített ki egységes ellenőrzési rendszert.
A radiológiában már a kilencvenes években létrejött a szektorsemleges finanszírozás modellje, csak a finanszírozást nem követte azonos erejű állami kontroll.
A kiszervezés árnyoldala
A magánszolgáltató értelemszerűen érdekelt minden teljesítmény optimális elszámolásában. Egy beteg ellátása során következetesen, a közellátóknál hatékonyabban jelentették az elszámolható vizsgálatokat. Ez önmagában nem visszaélés, de így, egységes szakmai protokollok és ellenőrzés nélkül jelentős különbséget teremtett az állami és a magánszolgáltatók egy betegre jutó finanszírozásában.
A kiszervezésnek munkaerőpiaci hatása is lett. A magánszolgáltatók jelentős radiológusi kapacitást kötöttek le, pl. az Affidea 2018-ban tizenkét magyarországi telephelyén több mint ötszáz szakorvost és szakdolgozót foglalkoztatott, a magyar radiológusok mintegy hatoda dolgozott náluk.
A széttagolt szolgáltatói struktúra ellehetetlenítette egy országos teleradiológiai és távleletezési rendszer kialakítását. Ma ehhez már egy új kérdés is társul, a mesterséges intelligenciára épülő leletezési rendszerek fejlődése miatt már azt is mérlegelni kell, milyen országos infrastruktúrát érdemes saját rendszerként kiépíteni, és mit célszerű szolgáltatásként igénybe venni. Ennek vizsgálatakor prioritásként jelenteznek az adatvédelemi, adattulajdonosi, adattárolási és -továbbítási kérdések.
A szegedi story
Szegeden az SZTE 2004. 04. 30.-án kötött 25 éves közreműködői szerződést az Affidea jogelődjével, a konstrukció kizárta a rendes felmondást. A dátum lényeges, másnap beléptünk az Európai Unió-ba, utána ilyen szerződést már nem lehetett kötni. Itt nem egy CT vagy MR üzemeltetéséről volt szó, hanem a teljes képalkotó diagnosztikáról. MRI, CT, PET-CT, SPECT-CT, intervenciós radiológia, stroke-ellátáshoz kapcsolódó képalkotás, ultrahang, röntgen, mammográfia volt a csomagban. A helyiségeket bérelték az egyetemtől, a szerződés éves volumene 2018-ban mintegy 2,4 milliárd forint volt.
A konstrukció ára idővel egyre világosabb lett, a vállalt fejlesztések egy része elmaradt, az eszközpark elöregedett, voltak 15–16 éves berendezések. Az Affidea nem valósította meg a legtöbb vállalt infrastrukturális beruházását, az oktatás, a szakképzés és szakorvosképzés és a kutatás háttérbe szorult, a klinikai vizsgálatokhoz szükséges gépidő biztosítása problémássá vált.
Az SZTE saját képalkotó infrastruktúra nélkül egyáltalán nem rendelkezett valódi tárgyalási erővel.
A finanszírozási feszültség már 2014 körül láthatóvá vált, akkor vált nyilvánvalóvá, hogy az egyetem jellemzően többet fizetett a szolgáltatásért, mint amennyi NEAK-finanszírozást kapott rá. Ennek oka az volt, hogy a szerződés a német pontban vagy HBCS-ben meghatározott finanszírozás 96%-át rendelte az Affideához, a volumenkorlát túllépése miatt az SZTE nem teljes értéken kapta meg a finanszírozást, de az Affidea felé azon számolt el.
2016-ban már én eszkaláltam a konfliktust, mivel az egészségügyi béremelés dolgozóra bontva, külön soron került be az egyetem NEAK-finanszírozásába, és az Affidea úgy válta, hogy a növekmény arányos része őt is megilletné, úgy, hogy dolgozói nem az SZTE alkalmazottai voltak, az egyetem utánuk nem kapott finanszírozást. Ha az SZTE elfogadja az Affidea értelmezését, tovább nőtt volna a szolgáltatáson keletkező vesztesége. A felek évekig nem jutottak megállapodásra, sőt, a cég jó ideig számlát sem állított ki, az egyetem az elvégzett szolgáltatás után NAV-állásfoglalás alapján, számla nélkül fizetett, hogy a nemfizetés ne teremtsen alapot az ellátás leállítására.
2017 végére egyértelművé vált, hogy a felek nem tudják rendezni vitájukat, az egyetem ki akart szállni a konstrukcióból, de nem volt eszköze, infrastruktúrája és dolgozója, csak folyamatos ellátási kötelezettsége.
A patthelyzetet végül a hosszú ideig pályázott kormányzati támogatás oldotta fel. Egy 2018-a kormányhatározat alapján kaptunk 4,8 milliárd forintot a képalkotó diagnosztikai berendezések beszerzésére. 2019 májusára zárultak le a közbeszerzések, ekkor megteremtődött annak esélye, hogy az egyetem a képalkotó diagnosztikát visszaszervezze!
Az SZTE ezek után is a megállapodásra törekedett, a kormányzat egy – fel nem használt – 1,5 milliárd forintos keretet különített el a békés lezárásra, az egyetem pedig felajánlotta, hogy megvásárolja az Affidea megfelelő korú eszközeit 350MFt értékben, de nem született egyezség. Az SZTE 2019. október 29-én, a fenntartó egyetértésével és utasítására 2020. június 30-i hatállyal felmondta a 2004-es szerződést.
És ekkor jött a Covid.
A teljes képalkotó diagnosztikát egy világjárvány közepén kellett átvenni úgy, hogy a CT-vizsgálatoknak kiemelt szerepe volt a járvány alatt. Az Affidea nem vonult ki a bérelt területekről, ezért az egyetem párhuzamos kapacitásokat kellett, hogy kiépítsen. Két MRI, három CT, SPECT-CT, PET-CT, digitális szubtrakciós angiográfiai berendezés, mammográf, csontsűrűségmérő, valamint több mint 70 ultrahang- és röntgenberendezés telepítését kellett összehangolni, hat helyszínen. Közben át kellett venni a dolgozókat, megszerezni a működési engedélyeket és biztosítani, hogy egyetlen napra se szakadjon meg a NEAK-finanszírozott betegellátás.
A kényszerből létrehozott párhuzamos infrastruktúra végül innovatív fejlesztéssé vált. Új MRI-épület létesült a központi telephelyen, a Kálvária sugárúton pedig PET-CT- és mammográfiai központ épült. Az Affidea 2020 júliusának elején végül levonult, az SZTE pedig saját irányítás alatt folytatta a teljes képalkotó diagnosztikát.
A jogvita évekig tartott a felek között. Az Affidea a 2004 és 2020 között keletkezett betegadatokat nem adta át önként, az egyetem ezeket peres úton szerezte meg. A társaság a kivonulás után, annak ellenére, hogy a díjemelési kérést a veszteséges működésre alapozták, mintegy 6 milliárd forintos, elmaradt haszonra alapított pert is indított az SZTE ellen, az egyetem ezt a pert is megnyerte 2023-ban.
És a jelen helyzet
A szegedi visszaszervezés évekkel megelőzte az országos fordulatot, amikor az állam úgy döntött, hogy a közfinanszírozott CT- és MR-diagnosztikát országosan is visszaveszi a magánszolgáltatóktól. A meghatározó időpont 2025. november 1. lett, az érintett szolgáltatókat kártalanították.
Harminc év alatt így bezárult egy kör. A kilencvenes években az állam azért engedte be a magántőkét a radiológiába, mert nem volt pénze a technológiai ugrás finanszírozására. A magánszolgáltatók megvették a gépeket, az állam biztosította a betegeket és fizette a vizsgálatokat. A modell gyors modernizációt hozott, de megfelelő kontroll nélkül tartós függőséget is létrehozott. A 2020-as évekre az állam már saját tulajdonú eszközökkel és saját intézményeiben akarta és akarja biztosítani a közfinanszírozott CT- és MR-ellátást.
A történet tanulsága itt sem az, hogy a kiszervezés önmagában rossz, vagy a visszaszervezés önmagában jó. Az derül ki belőle, hogy egy stratégiai egészségügyi szolgáltatásnál a tulajdonosi forma önmagában semmit nem old meg. Gépet venni egyszeri beruházás. Folyamatosan korszerűsíteni, szakemberrel működtetni, teljesítményt és minőséget ellenőrizni, adatot tárolni, hálózatot és távleletezést fejleszteni már rendszer.
2025 óta ennek a rendszernek a működtetése ismét az állam felelőssége.
