A tudomány mítoszai
Riválisok vagy szövetségesek? A modern természettudomány esete a vallással, a mágiával és a humán tudománnyal című, a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából az MTA dísztermében tartott előadásában Láng Benedek tudománytörténész a dialógus fontossága mellett érvelt.
A Budapesti Műszaki Egyetem Filozófia és Tudománytörténet Tanszékének vezetője a természettudomány, valamint a vallás, a mágia és a humán tudomány viszonyát magyarázó három modellt vázolt fel: a függetlenség mellett érvelő independencia modell szerint a természettudomány és a vallás (a mágia, és a humán tudomány) különböző területekkel foglalkozik, így semmi közük egymáshoz. A konfliktus modell szerint a természettudomány és a vallás egymás ellenségei, míg a dialógus modell szerint a természettudomány és a vallás kölcsönösen profitál az egymással folytatott vitákból.
Mint a tudománytörténész elmondta, a hagyományos elképzelést tükröző konfliktus modell az 1850-es évekből ered, amikor a darwini evolúciós elmélet mentén emancipációs küzdelmét folytató természettudomány egyes képviselői úgy érezték, harcuk során minden eszköz megengedett, így propagandaháborúba kezdtek. Az ekkor elterjesztett tévhitek ma is élnek, és sokan tartják úgy, hogy a sötét középkori egyház hatása alatt élő emberek a Földet laposnak gondolták, hogy tilos volt a boncolás, hogy Galileit az inkvizíció megkínozta, vagy hogy Giordano Brunót tudományos nézetei (a Föld kering a Nap körül) miatt égették el. Mindezek azonban nem igazak, sőt e mítoszok 19. századi kialakítóit is ismerjük (William Draper, illetve Andrew Dickson White).
Az igazság ezzel szemben az, hogy mindössze egyetlen, 6. századi bizánci szerzetesről tudjuk, hogy laposnak gondolta a Földet (Cosmas Indicopleustes), rajta kívül a keresztény egyházak tagjai is gömbölyű Földben hittek, a boncolást nem tiltotta az egyház, Galileit nem kínozták meg, sőt börtönbe se zárták (házi őrizetében életjáradékban részesült), Brunót pedig eretnekként égették el, mivel Krisztust varázslónak gondolta, és kétségbe vonta, hogy Mária az anyja lett volna.
A Kopernikusz halálával kezdődő és Newton haláláig tartó tudományos forradalom során sem állt egymással harcban az egyház és a tudomány, már csak azért sem, mivel az írástudók mind egyházi emberek, a tudósok maguk is mind jezsuita vagy protestáns hívők voltak (Brahe, Kepler, Descartes, Boyle). A dialógus modell szerint tehát nem a hős természettudomány aratott győzelmet ellensége, a vallás felett, a modern tudomány kooperáció révén született meg a tudományos forradalom 200 éve alatt.
A kooperáció eredménye az is, hogy a modern természettudomány képviselői elkezdték használni a kísérletezés módszerét. A középkori tudósok (természetfilozófusok) ugyanis még azt gondolták, nincs értelme a kísérletezésnek, mivel az a természet folyamataiba való beavatkozás lenne, és a mesterségesen kiváltott folyamatok eltérnek a természetesektől. A hermetikus mágia hatása kellett ahhoz, hogy a kísérletek fontosságára ráébredjenek a tudósok, és egyesek szerint (Frances Yates angol történész) még a számok, a matematika természetleírásra való használhatóságának tudata is a mágusok (pl. John Dee) öröksége.
A természet- és a társadalomtudomány különbözőségét hangsúlyozó két kultúra elmélet képviselői (C. P. Snow) szerint a bölcsészek nem igazi, csak „puha” tudományt művelnek. A két kultúra elmélet a 20. század végi tudományháborúkhoz vezetett. A harc kitörését egy fizikus, Alan Sokal írásának megjelenéséhez kötik, aki egy társadalomtudományi lapban „A határok áttörése: arccal a kvantumgravitáció transzformatív hermeneutikája felé” címmel publikálta érvelését, miszerint a kvantumgravitáció elmélete mindössze társadalmi konstrukció. Az írás megjelenése után Sokal bejelentette: érvelése értelmet nélkülöző hoax (beugratás), amivel arra akarta felhívni a figyelmet, hogy a bölcsészek nem értik a „kemény” természettudományt, minden hülyeséget bevesznek, ha az nekik tetsző dolgot állít. Az ezt követő viták mára lecsengtek (Jay Labinger és Harry Collins: The One Culture? A Conversation about Science), és az USA-ban például az egyetemeken megjelentek a tudomány természetével és egységességével foglalkozó tantárgyak, amelyek mivel nem állítják a tudomány tévedhetetlenségét, a kiábrándulástól – és így például a kuruzslókhoz fordulástól – is védenek.
A konfliktus modell tehát történelmietlen kategóriákat használ, zárta előadását Láng Benedek. Nem háborúról van szó, a különböző területek inkább profitálnak abból, ha képesek az együttműködésre, és az sem igaz, hogy a tudomány teljesen más területen mozogna, mint a vallás, hiszen például a szabad akarat vagy az evolúciós morálfilozófia kérdései mindkettő számára egyaránt fontosak.
