A bonobó és az ateista

Honnan jön a moralitás? A nyugati civilizáció története során a gondolkodók általában kétféle választ adtak a kérdésre: az erkölcs Istentől származik, illetve az erkölcs alapját észérvek adják.

Frans de Waal főemlőskutató további magyarázattal szolgál, írja a New Scientistben Bob Holmes: a moralitás evolúciós múltunkból, szociális főemlős őseinktől származik. Mint legközelebbi rokonaink, az emberszabású majmok, az emberek is kis lélekszámú, egymással szoros kapcsolatban álló, kooperatív közösségekben fejlődtek, aminek eredményeképpen, az emberszabású majmokhoz hasonlóan, az emberek is különlegesen érzékenyek egymás hangulatára, szükségleteire és szándékaira.

Ez a jól megalapozott empátia aztán a továbbiakban az erkölcs kifejlődésének alapjául szolgálhatott; Frans de Waal (Emory University, Atlanta) szerint, mint azt legutóbb megjelent könyvében (The Bonobo and the Atheist: In Search of Humanism Among the Primates) is kifejti, az erkölcsnek két szintje van: az első az „egy az egyhez” személyes moralitás, ami azért felelős, hogy egy individuum mit várhat el, hogyan fog a másik individuum viszonyulni hozzá, és a második, a „közösségi megfontolások” szintje, ami egy nagyobb, absztraktabb koncepció, és a csoport egészének harmóniájával foglalkozik.

A csimpánzok és a bonobók az első moralitási szinttel bizonyosan rendelkeznek, mivel pl. respektálják a tulajdont, és elvárják, hogy a hierarchiában elfoglalt helyüknek megfelelően kezeljék őket a többiek. Azonban de Waal példái szerint legközelebbi rokonaink az erkölcs második szintjével is bírnak, pl. előfordul, hogy egy csimpánz közbelép, és megakadályoz két másik közötti harcot, a bonobók pedig minden bizonnyal eljutottak a második szintre, mivel látványosan törődnek egymással és értékelik a harmóniát.

Ha azonban az ember az őseitől örökölte a morált, mi végre hozta létre a vallást?, teszi fel a kérdést de Waal, és rögtön hozzá is teszi: nyilvánvaló, hogy a vallásnak valami nagyon fontos szerepe lehet, mivel minden emberi kultúrában létezik. De ahelyett, hogy azt feltételezné, a vallás adja az embernek az erkölcsöt, a főemlőskutató megfordítja az érvelést: elképzelhető, hogy az erkölcs alakítja ki a vallást, hogy ennek révén megerősítse a már létező közösségi kapcsolatokat.

Ha pedig így van, akkor lehetséges, hogy a jó és a rossz mibenlétével kapcsolatban nincsenek abszolút szabályok, hanem az egyedek olyan típusú empátiát és erkölcsöt örökölnek, ami formálja a csoportkonszenzust azzal kapcsolatban, hogy milyen a megfelelő viselkedés. Azaz, a moralitás olyan valami lehet, amit mindannyiunknak közösen kell kidolgoznunk.

A Neuroscience & Biobehavioral Reviews tanulmánya (Third-party social evaluations of humans by monkeys and dogs) annak járt utána, hogy más élőlények is rendelkeznek-e azzal az öröklöttnek tűnő képességgel, amivel az emberek, akik már 1 éves korukban, tehát mielőtt még a többiektől megtanulhatnák, „hogyan kell viselkedni”, megítélik a többieket aszerint, hogy azok hogyan viselkednek egymással. James Anderson pszichológus és munkatársai (Kyoto University) megvizsgálták, hogy a kapucinus majmok jobban szeretik-e azokat az embereket, akik segítenek másoknak.

A majmok a teszt során azt nézték végig, ahogy egy ember megpróbál kinyitni egy dobozt, amiben egy játék van, majd továbbadja azt egy második embernek, aki vagy segített neki, vagy erre nem volt hajlandó. Ezt követően mindkét ember élelmiszert ajánlott a majomnak, aki dönthetett, hogy melyik embertől fogadja el az ételt.

Amikor a második ember segítőkész volt, a majmok egyforma eséllyel fogadták el a jutalmat a két embertől, olyan esetekben azonban, amikor a második nem volt hajlandó segíteni, a majmok sokkal inkább az első embertől fogadták el az ételt, és a kutyák is hasonlóképpen viselkednek, írja a vizsgálatról beszámoló New Scientist-cikkben Sam Wong.

A kutatók a kapucinus majmok becsületességgel kapcsolatos attitűdjét is megvizsgálták. Ebben a tesztben az első ember labdákat kért a másodiktól, aki 3 labdát adott neki, majd a helyzet megcserélődött, és a második kérésére az első ember vagy adott neki 3 labdát, vagy egyet sem. A szituációt végignéző majomnak aztán a két ember jutalmat ajánlott. A majmok ebben a helyzetben sem tettek különbséget a két ember között akkor, ha az első ember is adott 3 labdát a másodiknak, de gyakrabban választották a másodikat, amikor az első nem viszonozta annak kérését.

Mint a kutatók kifejtik, a majmok és a kutyák tehát az emberi csecsemőkhöz hasonlóan értékelik a többiek viselkedését, minden bizonnyal saját fajtársaikét is, és így képesek eldönteni, hogy kivel érdemes kooperálni. Az emberi erkölcs alapjainál is ez az antiszociális viselkedéssel kapcsolatos elemi érzék lehet, ami aztán felnövekedve a tanulás révén eljut a de Waal által leírt második erkölcsi szintre. de Waal szerint egyébként a „rossz” emberek felismerése önmagában még nem teszi a majmokat erkölcsös lénnyé. A rossz vagy jó viselkedés inkább azért számít, mert alapvető szerepe van a reputációban – miért is próbálnánk jók lenni, ha az senkit nem érdekelne?