A járvány társadalmi hatásai: bizalomvesztés, leszakadás, kiszolgáltatottság
A járvány társadalmi hatásait igyekeztek feltérképezni a szakemberek azon az online konferencián, ahol az is kiderült, hogy a pandémia nemcsak az orvostudomány, hanem a társadalomkutatók előtt is gazdag kutatási területet nyitott.
Bár számos gyógyszergyártó cég csatlakozott a WHO által kezdeményezett Covax programhoz, amelyet közel száz ország is támogat világszerte, a magasztos kezdeményezés az elosztási elvek körüli értékvitába fulladt – fogalmazta meg Szócska Miklós, a Semmelweis Egyetem – Egészségügyi Közszolgálati Karának dékánja a Milton Friedman Egyetem konferenciáján, ahol a koronavírus-járvány társadalmi hatásaival foglalkozotak. – Azonban az egyeztetések hátterében nyoma sem volt a szolidaritásnak: az államok saját problémáikat igyekeztek megoldani, volt közöttük, amely négyszer annyi oltóanyagra kötött előszerződést, mint amennyire szüksége lesz. A járvány végső megoldását a szolidaritásalapú vakcináció európai és globális szinten egyaránt érzékelhető kudarca semmiképpen nem segíti elő.
Számos érdek és a bürokrácia is lassítja a bonyolult gyógyszer-engedélyezési folyamatokat. Bár lehet noszogatni a hivatalokat, de csak egy bizonyos határig – figyelmeztetett a volt egészségügyért felelős államtitkár, hangsúlyozva, hogy az eljárásnak függetlennek és precíznek kell lennie. Ennek megőrzése azért is fontos, mert tapasztalhattuk, hogy a politikai kommunikáció szintjén dőlt el, hogy egy gyógyszer jó vagy rossz, és a társadalom is eszerint dönt – hozta példának Donald Trump esetét az ivermectinnel a dékán.
Kiemelte azt is, hogy minden területen szükség van az innovációra a védekezési képességeink növelése érdekében. Nem tehetjük meg például, hogy a vakcinakutatás és innováció ismét alvó állapotba kerüljön, mint a megelőző évtizedekben, különösen, hogy szembe kell néznünk az egyre-másra megjelenő vírusvariánsokkal.
Még kiszolgáltatottabbak a leszakadó rétegek
Átláthatatlanság, kiszámíthatatlanság jellemzi a járványt, ami bizonytalanságot és félelmet szül az emberekben – vezette fel előadását Örkény Antal, az ELTE társadalomtudományi karának oktatója. Bár a kollektív társadalmi szorongás mértékét csupán becsülni lehet, az azonban már most látszik, hogy a pandémia alapvetően növelte a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségeket: a marginalizált rétegek helyzete drámaian romlik. Egyre nagyobb a digitális szakadék azok között, akiknek rendelkezésére áll a megfelelő tudás és technika, és akik kiszorulnak mindebből. A pandémia legsérülékenyebb csoportjai egyébként a rossz egészségi állapotúak, az alacsony végzettségűek, a fertőzés által már érintettek, illetve az 50-65 éves korcsoport tagjai, a diszkriminációt elszenvedők, valamint a kisebb településen élők – sorolta fel Ferencz Zoltán, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának tudományos munkatársa.
Az állami monopólium minden területen felerősödött a járvány kitörése óta. Példaként az információhoz való hozzáférést említette Örkény Antal, aminek szoros kontrollja jött létre: az állam határozza meg az információ tartalmát, az állampolgár pedig soha nem tudhatja, hogy annak mennyi a valóságtartalma. A túlhatalom azonban – annak ellenére, hogy a határozott lépések növelhetik a társadalmi hitet abban, hogy kézben tartja a döntéshozó a helyzetet – folyamatosan rombolja a bizalmat, jól mutatja ezt itthon a kormány vakcinákkal kapcsolatos politikája, ami a járvány megoldását jelentő oltási kedvet is alááshatja.
A konteók és az oltásellenesség
A vírustagadás nem meghatározó Magyarországon, egy felmérésben a válaszadók mindössze 11 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a koronavírus-járvány szerinte csak kitaláció, ennél valamivel többen gondolták úgy, hogy a háttérhatalmakkal kapcsolatos konteók igazak. Abban már többen hittek, hogy a Sars-CoV-2 gyógyszercégek terméke (17%), biológiai fegyvernek pedig 27 százalék tartja – ismertette a kutatás adatait Krekó Péter, az ELTE adjunktusa, a Political Capital vezetője, aki leszögezte: az összeesküvés-elméletek fontos háttértényezői az oltásellenességnek. A konteó-hívők kevésbé bíznak a vakcinákban, és nem szívesen fogadják meg a védelmi intézkedéseket. A vírus elleni fellépés egyik eszköze a konteók monitorozása és az ellenük való fellépés – mondta Krekó.
A folyamatos tájékozódás meghatározó az oltási hajlandóságban. Emellett az állásvesztés, a bércsökkenés, a megélhetés veszélyeztetettsége általános bizalmatlansághoz, kifáradáshoz és végső soron, közvetett módon, az oltás elutasításához vezet. Erről már Grajczjár István, a Milton Friedman Egyetem docense beszélt, és ismertette az egyetemen végzett, országos, reprezentatív mintán készített kutatás eredményeit is, amelyből kiderült, hogy bár a megkérdezettek több mint kétharmada bízik abban, hogy a magyar állam megbízható vakcinát kínál, csupán egyötödük oltatná be magát biztosan.
Adatok a MASZK mögött
A mai napig 260 ezren töltötték ki a Magyar Adatszolgáltató Kérdőívet (MASZK), amelyet még a járvány kezdetén, tavaly március elején indítottak el annak érdekében, hogy jobban megismerjék a koronavírus terjedését, és ezáltal hatékonyabban kezelhessék a járványt. Az online, anonim kérdőív akár naponta kitölthető, február elejéig 420 ezer kitöltést detektáltak, 500 rendszeres kitöltőről tudnak – számolt be az adatokról Koltai Júlia az ELTE és Karsai Márton, a CEU docense. A kontaktmátrix felderítésén túl a társadalmi viszonyok felmérésére, és a dezinformációs elméletekbe vetett hit feltérképezésére is lehetőség nyílik az adatelemzés során.
Kevésbé tudták csökkenteni a kontaktjaikat azok, akik nem dolgoztak, hiszen a munkába járóknak volt honnan mérsékelni a találkozások számát. Jobban teljesítettek a kontaktusszámaikat az alacsonyabb státuszúak és a nők, azonban a státusz növekedésével a nők és a férfiak közötti különbségek eliminálódtak. A találkozások számának csökkentése a lakóhely méretével ellentétesen mozgott: a kisebb településen élők kevésbé, a városokban lakók sokkal nagyobb mértékben tudták elhagyni a találkozásokat.
A MASZK adatai azt mutatják, hogy a lakosság 90 százaléka kevesekkel, tíz százalék viszont kifejezetten sokakkal tart kapcsolatot. Országos szinten elmondható, hogy egy ember átlagosan 6,4 emberrel érintkezik egy nap legalább 15 percig, 2 méteren belül. A kutatók azt is megállapították, hogy Közép-Magyarországon a magasabb végzettségűek eredményesebbek voltak a kontaktusok számának lefaragásában, a keleti országrészben viszont gyengül az iskolai végzettség hatása.
