A gyermekek egészsége és a társadalmi egyenlőtlenség
Hajdu Tamás és Kertesi Gábor a lehető legtöbb megbízható adatot gyűjtötte össze és elemezte a gyermekek egészségi állapotáról. A Telex írása.
Kevesebb a kamasz és felnőtt cigis, de egyébként nem sok mindenben látszik javulás az elmúlt húsz évben, ha a magyar gyerekek egészségéről van szó. A Statisztikai jelentés a gyermekegészség állapotáról Magyarországon a 21. század második évtizedében című tanulmány (pdf-ben itt olvasható) hiánypótló, és a tömörsége ellenére is alapvető munka.
Védőnői jelentések összegzései, „járó- és fekvőbeteg események”, vényrekordok, a KSH adatai és más felmérések: a szerzők, Hajdu Tamás és Kertesi Gábor a lehető legtöbb megbízható adatot gyűjtötték össze és elemezték ki szisztematikusan a gyermekek egészségi állapotáról. Az eredmény: a lehető legpontosabb kép a gyerekek egészségügyi helyzetéről, de tágabban, a társadalom egyenlőtlenségeiről is. Az adatok ugyanis együtt nagyon pontosan megvilágítják a tényt: a szegényebb családok gyerekei szisztematikusan rosszabb egészségi állapotban vannak, mint a gazdagabbak.
Ehhez még meg sem kell születni: már a magzati fejlődés során megjelennek a társadalmi egyenlőtlenségek.
A társadalmi-gazdasági mutatók szerint rossz helyre születő gyerekek esélyei már első napjuktól rosszabbak a társadalom átlagánál: kisebb testsúly, több koraszülött, gyakoribb fejlődésbeli lemaradás. Ebben az anyák táplálkozása, fertőzések, egészségtelen lakóhely, a szegénységgel együtt járó stresszhelyzetek ugyanúgy szerepet játszhatnak, mint az egészségügy intézményeihez való korlátozott hozzáférés, vagy a terhesség alatti dohányzás. Utóbbiban nagyságrendi különbség a lent és a fent lévők között. Védőnői adatok szerint a legszegényebb jövedelmi csoportban a várandós nők nagyjából 35 százaléka dohányzik, szemben a leggazdagabb csoport 3 százalékos arányával.
A szegény, iskolázatlan, nagy eséllyel a szegénységet már szintén örökbe kapó anyák tehát már a méhükben tovább örökítik hátrányaik egy részét. Ez folytatódik a későbbiekben is, amiben nincs is semmi meglepő – csak éppen tragikus. A legszegényebb településeken több mint kétszer akkora a csecsemőhalandóság, mint a leggazdagabbakon.
A megtestesülő egyenlőtlenségek mellett elgondolkodtató, hogy a legtöbb mutatóban nem látszik semmiféle javulás az elmúlt húsz évben. A fontos és pozitív kivétel a dohányzás. Kevesebb szülő és kevesebb gyerek dohányzik most, mint akár a 2000-es évek elején, a javuló trend jól látszik a diagramokon is. Pozitívum, hogy a szakiskolákban is kevesebben cigiznek már, igaz, így is kétszer annyian, mint a gimnáziumokban (11.-ben 38, illetve 19%).
Máskülönben mélyülő árkokban ragadt rossz statisztikák: a koraszülöttek aránya ugyanúgy 6,5-7,5%, mint húsz éve, a fejlődési lemaradást mutatóké változatlanul 3,5-4% között ingadozik – „pozitív trendekről, sajnos, nem tudunk beszámolni” – írják a kutatók. A szoptatásban romlott is a helyzet. Noha közismert, hogy a szoptatás erősíti a kötődést, és arra is vannak adatok, hogy a szoptatott csecsemők jobb intellektuális képességekkel és kognitív fejlettséggel rendelkeznek, sőt a szoptatás kedvező hatással van az anya egészségére is, egyértelmű romlás látszik a hazai szoptatási arányokban. A négy hónapos korukig kizárólag anyatejjel táplált csecsemők aránya az ezredfordulón még 60-60% volt, ez 2018-ra 50 százalék alá süllyedt. A társadalmi különbségek ebben is hatalmasok: míg a legszegényebb rétegekben az anyák alig 30 százaléka szoptatja féléves koráig kizárólagosan gyermekét, a legjobb helyzetben levők körében 50 százalék fölött van ez az adat.