A videójátékoknak előnyei is vannak: javítják a látást
Egy vizsgálat nemrég kimutatta, hogy a gyors és pontos reakciókat igénylő videójátékok nem csak a figyelmi folyamatokra vannak jó hatással, hanem növelik a kontrasztérzékenységet is, amely egyike az alapvető látási folyamatoknak, és általában romlik az életkorral.
A megfelelő látás nyilvánvalóan függvénye annak, hogy milyen állapotban van szemünk struktúrája, például a szaruhártya és a lencse, amelyek meghatározzák a retinát érő fény mennyiségét és fókuszálását. Fejlődésünk, illetve életünk során, esetleg sérülés hatására ezek a szerkezeti elemek változásokon mennek át, ami ronthatja látásunkat. A látásromlást évszázadok óta korrekciós lencsékkel, illetve újabban műtétekkel (pl. szürkehályog) kezelik. Azonban még ha ideális is a szem állapota, a vizuális ingerek idegrendszeri feldolgozása határt szab a látásnak.
Egy, a Nature Neuroscience-ben megjelent tanulmány, amelyet R. Li és munkatársai közöltek, azt demonstrálta, hogy normális látású személyekben tartósan javította a kontrasztérzékenységet a gyors és pontos reakciókat igénylő (továbbiakban: akcióigényes) videójátékok játszása. Ez a javulás valószínűleg az idegrendszeri feldolgozás megváltozását tükrözi, nem pedig a szem stuktúrájának módosulását.
A kontrasztérzékenység
Az egyik legalapvetőbb aspektusa a látásnak. Ennek köszönhető például, hogy egy félhomályos szobában is felismerjük az arcvonásokat. Az éleslátás vizsgálata során – például Snellen-táblával – azt tesztelik, hogy milyen méretű, erősen kontrasztos ingereket észlelünk. A kontrasztérzékenység vizsgálata ennél teljesebb képet ad látásunkról, mivel a tesztelés különböző mértékben kontrasztos és különböző méretű ingerek egész sorával történik. Ez olyan betegségekben nyer jelentőséget, mint például a szürkehályog, amely szelektíven ronthatja a kontrasztérzékenységet, miközben az éleslátás foka nem változik.
A kontrasztérzékenység a vizuális funkciók széles körének egyik fontos alkotóeleme. Vannak foglalkozások – például a pilótáé vagy a radiológusé –, amelyekben nagyon jelentős szerepe van a jó kontrasztérzékenységnek, hiszen a munka során nagyon kis kontraszteltéréseket kell detektálni. Az átlagember számára például éjszakai vagy ködös időben történő autóvezetésnél válik igen fontossá ez a funkció. Ezért nagyon nagy jelentőségű az a felismerés, hogy a kontrasztérzékenység javítható egyszerűen úgy is, hogy videójátékokat játszunk.
A tanulmányról
Li és munkatársai kísérletük egyik részében igen gondosan megmérték olyan személyek kontrasztérzékenységét, akik nagyon gyakorlottak voltak az akcióigényes videójátékokban, illetve olyanokét, akik soha nem játszottak ilyeneket. A videójátékosok kontrasztérzékenysége a legalacsonyabb térbeli frekvenciák kivételével minden frekvencián jobb volt, mint az ugyanolyan korú kontrollszemélyeké, s a különbség jelentős, mintegy 50 százalékos volt. Mivel igazolni kívánták, hogy oksági kapcsolat a videójáték és a tökéletesebb kontresztérzékenység között, a kutatók a kísérlet másik részébe olyan személyeket vontak be, akik korábban nem játszottak ilyen játékokat, és a személyek 9 héten át, összesen 50 órát töltöttek videójátékkal. A résztvevők egyik fele akcióigényes videójátékokat játszott, másik felük pedig nem akcióigényes, szimulációs játékokat. A vizsgálat végére csak az akcióigényes videójátékokat gyakorlók kontrasztérzékenysége növekedett, igen jelentős mértékben.
Mind a látás, mind más modalitások esetében már régebben kimutatták, hogy egyszerű perceptuális feladatok hosszan tartó gyakorlásával javítható az észlelés – ezt a jelenséget perceptuális tanulásnak nevezik. Ilyen módon a személyek megtaníthatók például arra, hogy észleljék a vonalak irányának kis eltéréseit vagy a komplex ingerben levő térbeli frekvenciák apró változásait. A perceptuális tanulást a klinikumban is felhasználják amblyopia esetén, amikor mindkét szem ép ugyan, de az egyikkel egy fejlődési zavar miatt mégsem lát jól a személy. A kezelés tartósan javítja ugyan mind az éleslátást, mind a kontrasztérzékenységet, azonban igen fáradságos a beteg és munkaigényes a kezelő számára, ugyanis a terápia sikeréhez ülések tucatjai és ingerek ezrei szükségesek. A feladatvégzést még megterhelőbbé teszi, hogy az alkalmazott ingerek éppen csak küszöbfelettiek, és ezeket kell detektálnia vagy diszkriminálnia a betegnek.
Szórakoztató és kényelmes terápia?
Li és munkatársai az akcióigényes videójátékok alkalmazásával majdnem olyan mértékű látásjavulást értek el, mint amilyet a klasszikus perceptuális tanulással lehet produkálni, és az eredmény ugyanúgy hónapokig-évekig fennmaradt, mint a klasszikus tanulás esetén. Fontos, és a videójátékok mellett szóló különbség azonban, hogy ehhez csak játszani kellett, és nem egy szemészeti rendelőben, hanem bárhol.
Még egy fontos szempont szól a videójátékok mellett. A perceptuális tanulás során egyszerű ingereket szoktak alkalmazni, például szinuszoid rácsot (ld. ábra). Azonban a tanulás hatása általában specifikus, szigorúan csak a tanulás során alkalmazott ingertípusra korlátozódik. Ha például a feladat függőleges irányú rácsok diszkriminálása volt, akkor a tanulás hatása nem generalizálódik a más irányú rácsok diszkriminálására. A videójáték hatása ezzel szemben meglehetősen általánosnak, rácsiránytól és térbeli frekvenciától függetlennek látszik.
Nyitott kérdés, hogy milyen mechanizmussal javítják a látást az akcióigényes videójátékok. Annyi tudható Li és munkatársai egy korábbi vizsgálatából, hogy ezek a játékok erősítik a figyelmi folyamatokat. Másrészt M. Carrasco és munkatársai pszichofiziológiai módszerekkel kimutatták, hogy a figyelem allokációja javítja a kontrasztérzékenységet, J. H. Reynolds és munkatársai pedig elektrofiziológiai módszerekkel igazolták, hogy a figyelem módosítja a látókéregben a neuronok kontrasztra adott válaszát. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a kontrasztérzékenység javulása nem közvetlenül a kontrasztészlelő mechanizmusok, hanem a figyelem megváltozásának tudhatók be. Ez azt jelentené, hogy a videójátékok más módon javítják a kontrasztérzékenységet, mint a klasszikus perceptuális tanulás, és az sem zárható ki, hogy hatásuk összeadódhat.
