2024. november. 24., vasárnap - Emma.

Pollen-étel allergia szindróma: gyermekkorban egyáltalán nem ritka

A pollen-étel allergia szindróma a gyermekek negyedét-harmadát is érintheti, és az orális allergia szindrómán túl életveszélyes szisztémás tünetekkel is járhat.

hirdetés

A pollen-étel allergia szindróma (PFAS; pollen-food allergy syndrome) egy immunglobulin E- (IgE-) mediált allergiás kórkép, ami a pollenek és a növényi eredetű ételek közötti keresztreakcióra vezethető vissza.

A PFAS leggyakrabban a táplálékbevitelt követően azonnal vagy 5-10 percen belül fellépő, izolált orális és pharyngealis tünetekkel jár (orális allergia szindróma; OAS). A tünetek között előfordulhat labialis és oropharyngealis viszketés, paresthesia, angiooedema, hólyagosodás, rekedtség, és azok néhány percen, maximum fél órán át állnak fenn. Az esetek 2-10%-ában lép fel szisztémás reakció (pl. hányinger, hasi diszkomfort, rhinitis, légzési nehezítettség, hipotenzió, anafilaxiás reakció). Hangsúlyozandó, hogy az OAS az első jele lehet egy súlyosabb reakciónak.

A PFAS diagnózisához, noha sok esetben a kórtörténet is informatív, az orális étel-provokációs teszt a megfelelő eszköz.

A gyermekek körében gyakoribb a PFAS, mint azt korábban gondolták

A gyermekkori PFAS legalább annyira gyakori lehet, mint a felnőttkori. A vizsgálatok azonban meglehetősen heterogén képet mutatnak a gyermekkori PFAS prevalenciájáról: míg egy USA-beli vizsgálat 5%-os, addig egy svédországi 25%-os, egy horvátországi 26,7%-os, egy koreai pedig 42,7%-os prevalenciát határoz meg. A gyermekkori PFAS rizikófaktorai között szerepel a női nem, az idősebb kor, az atopiás kórképpel rendelkező szülők, a túlsúly és a passzív dohányzás.

Bővül a PFAS-ban érintett ételek köre

Folyamatosan gyarapodik azoknak az ételeknek a száma, amelyek a PFAS kialakulásában triggerként funkcionálnak. Ugyanakkor jelentősek a regionális különbségek, hiszen régiónként más-más növények pollenjei felelősek a szezonális allergiás rhinoconunctivitisért, amelynek talaján kialakulhat a PFAS.

Ausztráliában a görögdinnye a leggyakoribb trigger a fű- és nyírfapollen allergiás gyermekeknél. Mexikóban az ananász okoz a leggyakrabban PFAS-t a korábban tölgy- és kőrisfa pollenekkel szemben szenzitizált gyermekeknél. Olaszországban pedig a kivi, majd azt követően az őszibarack a leggyakrabban érintett az OAS kiváltásában a fűpollenekre, olajfa- vagy platánpollenekre allergiás kiskorúak körében.

 

  1. táblázat: A pollen-étel allergia szindrómában érintett pollenek és a leggyakrabban triggerként funkcionáló ételek

Pollenek

Trigger ételek

Gyümölcs

Zöldség, fűszer

Diófélék, magok, hüvelyesek

Éger

alma, cseresznye, őszibarack, körte

petrezselyem, zeller

mandula, mogyoró

Nyír

kivi, alma, körte, szilva, sárgabarack, cseresznye

zeller, sárgarépa, édeskömény, burgonya, zöld paprika, paradicsom, kömény

mogyoró, dió, mandula, lencse, babok

Ciprus/cédrus

őszibarack, citrusfélék, alma, sárgadinnye

paradicsom

 

Fűfélék

sárgadinnye, görögdinnye, narancs, paradicsom, kivi

burgonya, svájci mángold

mogyoró

Fekete üröm

őszibarack, licsi, mangó, szőlő

zeller, sárgarépa, petrezselyem, édeskömény, fokhagyma, káposzta, brokkoli, koriander, kömény

napraforgómag, mogyoró

Törpe margitvirág

őszibarack, cseresznye, sárgadinnye

 

pisztácia

Parlagfű

görögdinnye, banán

cukkini, uborka, sütőtök

 

 

Kivédhető-e, kezelhető-e a PFAS?

Számos, az OAS-hoz köthető allergén érzékeny a hővel és az emésztőenzimekkel szemben. Ilyen módon a páciensek hőkezelt formában el tudják fogyasztani azokat a zöldségeket és gyümölcsöket, amelyek egyébként OAS-t provokálnak náluk. Azonban néhány étel esetében, így a dió- és mogyoróféléknél, az allergén hővel szemben stabilnak bizonyul.

Amennyiben szisztémás reakció lép fel PFAS esetén, a trigger étel fogyasztása – minden formában – szigorúan kerülendő.

A farmakológiai lehetőségeket illetően: a PFAS kezelésében H1-antihisztaminok alkalmazhatók, míg súlyos allergiás tünetek esetén adrenalinra van szükség. PFAS esetén az allergén immunterápia hatásossága nem bizonyított. 

 

Forrás: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC6843262/

Dr. Budai Marianna PhD., szakgyógyszerész
a szerző cikkei

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!