Pollen-étel allergia szindróma: gyermekkorban egyáltalán nem ritka
A pollen-étel allergia szindróma a gyermekek negyedét-harmadát is érintheti, és az orális allergia szindrómán túl életveszélyes szisztémás tünetekkel is járhat.
A pollen-étel allergia szindróma (PFAS; pollen-food allergy syndrome) egy immunglobulin E- (IgE-) mediált allergiás kórkép, ami a pollenek és a növényi eredetű ételek közötti keresztreakcióra vezethető vissza.
A PFAS leggyakrabban a táplálékbevitelt követően azonnal vagy 5-10 percen belül fellépő, izolált orális és pharyngealis tünetekkel jár (orális allergia szindróma; OAS). A tünetek között előfordulhat labialis és oropharyngealis viszketés, paresthesia, angiooedema, hólyagosodás, rekedtség, és azok néhány percen, maximum fél órán át állnak fenn. Az esetek 2-10%-ában lép fel szisztémás reakció (pl. hányinger, hasi diszkomfort, rhinitis, légzési nehezítettség, hipotenzió, anafilaxiás reakció). Hangsúlyozandó, hogy az OAS az első jele lehet egy súlyosabb reakciónak.
A PFAS diagnózisához, noha sok esetben a kórtörténet is informatív, az orális étel-provokációs teszt a megfelelő eszköz.
A gyermekek körében gyakoribb a PFAS, mint azt korábban gondolták
A gyermekkori PFAS legalább annyira gyakori lehet, mint a felnőttkori. A vizsgálatok azonban meglehetősen heterogén képet mutatnak a gyermekkori PFAS prevalenciájáról: míg egy USA-beli vizsgálat 5%-os, addig egy svédországi 25%-os, egy horvátországi 26,7%-os, egy koreai pedig 42,7%-os prevalenciát határoz meg. A gyermekkori PFAS rizikófaktorai között szerepel a női nem, az idősebb kor, az atopiás kórképpel rendelkező szülők, a túlsúly és a passzív dohányzás.
Bővül a PFAS-ban érintett ételek köre
Folyamatosan gyarapodik azoknak az ételeknek a száma, amelyek a PFAS kialakulásában triggerként funkcionálnak. Ugyanakkor jelentősek a regionális különbségek, hiszen régiónként más-más növények pollenjei felelősek a szezonális allergiás rhinoconunctivitisért, amelynek talaján kialakulhat a PFAS.
Ausztráliában a görögdinnye a leggyakoribb trigger a fű- és nyírfapollen allergiás gyermekeknél. Mexikóban az ananász okoz a leggyakrabban PFAS-t a korábban tölgy- és kőrisfa pollenekkel szemben szenzitizált gyermekeknél. Olaszországban pedig a kivi, majd azt követően az őszibarack a leggyakrabban érintett az OAS kiváltásában a fűpollenekre, olajfa- vagy platánpollenekre allergiás kiskorúak körében.
- táblázat: A pollen-étel allergia szindrómában érintett pollenek és a leggyakrabban triggerként funkcionáló ételek
|
Pollenek |
Trigger ételek |
||
|
Gyümölcs |
Zöldség, fűszer |
Diófélék, magok, hüvelyesek |
|
|
Éger |
alma, cseresznye, őszibarack, körte |
petrezselyem, zeller |
mandula, mogyoró |
|
Nyír |
kivi, alma, körte, szilva, sárgabarack, cseresznye |
zeller, sárgarépa, édeskömény, burgonya, zöld paprika, paradicsom, kömény |
mogyoró, dió, mandula, lencse, babok |
|
Ciprus/cédrus |
őszibarack, citrusfélék, alma, sárgadinnye |
paradicsom |
|
|
Fűfélék |
sárgadinnye, görögdinnye, narancs, paradicsom, kivi |
burgonya, svájci mángold |
mogyoró |
|
Fekete üröm |
őszibarack, licsi, mangó, szőlő |
zeller, sárgarépa, petrezselyem, édeskömény, fokhagyma, káposzta, brokkoli, koriander, kömény |
napraforgómag, mogyoró |
|
Törpe margitvirág |
őszibarack, cseresznye, sárgadinnye |
|
pisztácia |
|
Parlagfű |
görögdinnye, banán |
cukkini, uborka, sütőtök |
|
Kivédhető-e, kezelhető-e a PFAS?
Számos, az OAS-hoz köthető allergén érzékeny a hővel és az emésztőenzimekkel szemben. Ilyen módon a páciensek hőkezelt formában el tudják fogyasztani azokat a zöldségeket és gyümölcsöket, amelyek egyébként OAS-t provokálnak náluk. Azonban néhány étel esetében, így a dió- és mogyoróféléknél, az allergén hővel szemben stabilnak bizonyul.
Amennyiben szisztémás reakció lép fel PFAS esetén, a trigger étel fogyasztása – minden formában – szigorúan kerülendő.
A farmakológiai lehetőségeket illetően: a PFAS kezelésében H1-antihisztaminok alkalmazhatók, míg súlyos allergiás tünetek esetén adrenalinra van szükség. PFAS esetén az allergén immunterápia hatásossága nem bizonyított.
Forrás: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC6843262/
