A vizelet tesztcsíkvizsgálata és a mikroszkópos vizsgálat nem mindig megfelelő kiegészítő marker
Az akut sürgető vizelési inger és dysuria cystitisként, illetve a deréktáji fájdalom, nyomásérzékenység és láz pyelonephritisként való diagnosztizálása nem nehéz feladat. Ha azonban kevésbé nyilvánvaló tünetek vannak jelen fájdalom vagy láz nélkül, több problémával kell szembenéznünk a húgyúti fertőzés szűrésére használt módszerek alkalmazásakor.
Két nemrégiben lefolytatott multinacionális, populációs vizsgálat 3−10 százalékban adta meg az alsó húgyúti fertőzés prevalenciáját a 40 és 49 év közötti férfiak csoportjában, mely a 70−80 éves korosztályban 24−29 százalékra emelkedik. A 60 évesnél idősebb nők esetében a prevalencia 58,7 százalék, míg a 40 és 59 év közötti nők csoportjában 44,9 százalék.
Háromféle módszer is rendelkezésre áll a húgyúti fertőzés (UTI, urinary tract infection) diagnózisának kizárására. Az első a középsugaras vizeletből végzett tenyésztés, a második a vizelet tesztcsíkkal történő vizsgálata, míg a legritkábban végzett vizsgálat a friss, nem centrifugált vizelet mikroszkópos vizsgálata. A tesztcsík – mint indirekt módszer – a leukocyta-észteráz, valamint baktériumok hatására a nitrát nitritté alakulása alapján mutatja ki a gennyvizelést. Cystitis (gyakori vizelési inger, fájdalmas vizeletürítés) esetén többnyire a milliliterenként 105 kolóniaképző egységet (cfu, colony-forming unit) tekintik diagnosztikai határértéknek, és továbbra is ez tekinthető gold standardnak a kiegészítő tesztek validálásakor.
A szerzők tudomása szerint nem állnak rendelkezésre specifikus kritériumok a dysuriával nem kísért alsó húgyúti tünetekre vonatkozóan. A friss, nem centrifugált vizelet mikroszkópos vizsgálatakor akkor véleményeznek pyuriát, ha a fehérvérsejtek száma milliliterenként eléri vagy meghaladja a 10-et; 1968 óta ezt tekintik a húgyúti fertőzés legjobb kiegészítő markerének. Számos intézményben alternatívaként tesztcsíkkal végzik a vizelet vizsgálatát, noha komoly kétségek merültek fel a módszer megbízhatóságára vonatkozóan.
A vizelet tesztcsíkvizsgálatával több metaanalízis és vizsgálat is foglalkozott felnőttek és gyermekek esetében egyaránt. Hurlbut és Littenberg arra a következtetésre jutottak, hogy a legtöbb klinikai szituációban a tesztcsík nem alkalmas a fertőzés megbízható kizárására. Deville és munkatársai a leukocyta-észteráz kimutatásának szenzitivitását 76 százalékban, specificitását 46 százalékban adták meg az alapellátás körülményei között; a nitrit kimutatásának szenzitivitása 49 százalék, specificitása 85 százalék az alapellátásban. A fenti értékek kiszámításakor egységesen a 105 cfu/ml határértéket vették figyelembe. Ezekben a vizsgálatokban a szenzitivitás és specificitás értékei széles határok között változtak.
Jelen cikk szerzői a mikroszkópos pyuria és a tesztcsíkvizsgálat érzékenységét és fajlagosságát mérték fel a húgyúti fertőzések diagnosztikájában. Olyan betegek vettek részt a vizsgálatban, akiknél az alsó húgyúti tünetek mellett nem volt észlelhető akut sürgető vizelési inger/pyuria vagy láz.
Betegek és módszerek
Az alsó húgyúti tüneteket mutató betegek adatait egy inkontinencia-szakrendelés anyagából gyűjtötték. Nem kerülhettek be a vizsgálatba azok a betegek, akik akut sürgető vizelési ingerről/dysuriáról számoltak be, akiknél pyelonephritis gyanúja merült fel, illetve akik antibiotikum adásában részesültek. A betegek és a vizsgálat vezetői nem ismerték a mikrobiológiai vizsgálatok eredményeit. A betegek panaszait validált kérdőív segítségével mérték fel, emellett feljegyezték a sürgető vizelési ingerrel, illetve vizelettartási zavarral járó epizódokat is. A fenti adatok alapján kiszámították a sürgető vizelési ingerre vonatkozó pontszámot, melynek értéke 0 és 10 között lehetett.
Az 1. számú kísérletben középsugaras vizeletmintákat használtak, és a 105 cfu/ml értéket tekintették gold standardnak. Tesztcsíkkal vizsgálták a leukocyta-észterázt és a nitritet, és sor került rutin laboratóriumi tenyésztésre és mikroszkópos vizsgálatra is. A 2. számú kísérletben katéterrel nyert vizeletmintákat használtak, a gold standard 105 cfu/ml, a megerősített referencia standard 102 cfu/ml volt.
Eredmények
A középsugaras vizeletből végzett tenyésztéskor, 105 cfu/ml határérték figyelembe vételével a leukocyta-észteráz szenzitivitása 56 százaléknak, a nitrité 10 százaléknak, míg a mikroszkópos pyuriáé 56 százaléknak adódott. A specificitás értékei: 66 százalék (leukocyta-észteráz), 99 százalék (nitrit) és 72 százalék (mikroszkópos pyuria). A katéterrel nyert vizeletminták tenyésztéses vizsgálatakor a leukocyta-észteráz szenzitivitása 59 százaléknak, a nitrité 20 százaléknak, míg a mikroszkópos pyuriáé 66 százaléknak bizonyult, a specificitás 84 százalék (leukocyta-észteráz), 97 százalék (nitrit) és 73 százalék (mikroszkópos pyuria) volt. A katéteres vizeletminta tenyésztése 102 cfu/ml határérték esetén a betegek 29 százalékánál, 105 cfu/ml határérték esetén 15 százalékban bizonyult pozitívnak.
Következtetések
A vizsgálatot a szokványos klinikai gyakorlat körülményei között végezték, így megállapításai alkalmazhatók az urológiai gyakorlatban, ahol tisztában kell lenni a vizsgálat tárgyát képező vizsgálómódszerek korlátaival. E tesztek nem javasolhatók szűrés céljaira.
