Véget nem érő pályázati modellek az alapellátásban

Praxisközösségben dolgozik?

Általánosban. A szoros praxisközösségi munkát nem vállaltam.

Miért?

Egy kis szünetet akartam tartani a szűrések és jelentésírások tengerében. Korábban 5-5,5 évig dolgoztam a Svájci-projektben, majd az annak akár folytatásaként is tekinthető EFOP-pályázaton is indultunk a kollégákkal. A szoros praxisközösségben nem volt számomra szimpatikus, hogy a többletmunka ellenértékeként csak az orvos kap javadalmazást, az asszisztencia pedig nincs honorálva.

Szoros praxisközösségben – egyelőre nem túl sok többletmunkával – lehetne jóval több a bevétele. Ráadásul az Európai Unió Helyreállítási Alapjából (RRF) remélt 70 milliárd forintot, amely azt szolgálta volna, hogy végre funkcionálisan is működhessenek a praxisközösségek, egyelőre nem pótolja a magyar költségvetés.

Nem lenne rossz elképzelés a praxisközösségi modell, csak éppen pénz nincs rá, ezért meggyőződésem, hogy ugyanúgy fog elhalni ez a terv is, mint a Svájci-projekt. Gyakorlatilag évtizedek óta pályázatról pályázatra próbálják működtetni az alapellátást. Látszattevékenység folyik, amitől a betegellátás nem lesz jobb.

A Svájci-projekttől jobb lett?

Jobb lett volna, ha biztosították volna a további működési forrásokat. Az alapellátási modellprogram számokkal igazolhatóan növelte volna a születéskor várható, és az egészségben töltött életévek számát is, ha hosszú távon megvalósul.  Erről számos tudományos publikáció is beszámolt.

Orvosként miben látta a legnagyobb előnyét?

Megmozgatta az embereket. A pácienseink aktívan jártak a fogyi-klubba, elfogadták a dietetikus tanácsait, aki a komplikált esetekben is segíteni tudott. Rendkívül népszerű volt a gyógytornászunk, aki nemcsak általánosan tudott támogatást nyújtani a közösségnek, de elérhetővé tette ezt a szolgáltatást helyben azok számára, akik például protézisműtétet, vagy stroke-ot követően szorultak rehabilitációra. Végül pedig én, orvosként az orvosszakmai feladatokkal tudtam foglalkozni. Összességében a rendelkezésre álló erőforrásokat a lehető legjobban tudtuk kihasználni a pácienseink javára.

A projekt elhalásával mi volt a legnagyobb veszteség?

A nagy nehezen „beszerzett” szakemberek, kollégák elvesztése.

Vannak azért hasonlóságok a Svájci-projekt és a szoros praxisközösségi működés között…

Ha a praxisközösségi modell végső funkcióit nézem – amelynek megvalósítására egyelőre nincs forrás – valóban, de most leginkább a pontgyűjtögetésről szól ez a feladat. Az alapellátási modellprogram mindenképpen hasznosabb volt a beteg számára, mint az, hogy most egy EKG-ért kapunk néhány plusz pontot. Ha a jövő évi költségvetésben látnám azt a sort, amit a Nemzetgazdasági Minisztérium a praxisközösségek fejlesztésére szán, jobban bíznék ennek a modellnek a jövőjében.

Az elmúlt hetekben több, régóta várt intézkedést is rendeletbe foglalt a szakpolitika, bővült például a háziorvosi kompetenciák köre.

Elég sokat vártunk erre, az ígérettel már akkor kecsegtettek bennünket, amikor még //Balogh Sándor// vezette a ma már nem is létező Országos Alapellátási Intézetet (OALI). Immár kérhetünk és végezhetünk egyszerű, nagyobb populációt érintő szűrővizsgálatokat, mint például a PSA-szűrés, ami pozitív változás. Ugyanakkor, míg a minilabor-készülékeket uniós eszközpályázaton be tudtuk szerezni, a különböző tesztcsíkok pótlásához már nem kapunk állami forrást. 25 darab INR-teszt 30 ezer forint, 20 darab, a gyulladások megállapításához szükséges CPR-tesztért pedig – ami meghatározó lehet az antibiotikum-felhasználásban – 50 ezer forintot kell fizetnünk. Influenzaszezonban ez tetemes költséget róhat a praxisokra, amit nem térítenek meg a finanszírozásban.

Április közepén jelent meg a szakdolgozók hatásköreit megújító rendelet, aminek kapcsán Takács Péter egészségügyi államtitkár azt mondta, eddig 645-en kaptak emelt szintű képzést a hazai egyetemeken, közülük 552-en ma is kiterjesztett hatáskörű ápolóként (APN) dolgoznak különböző területeken. Úgy vélte, a rendszer költséghatékony, javítja a betegelégedettséget és csökkenti a várakozási időt. Így van ez az alapellátásban is?

A rendelet egyelőre az egyetemi fokozattal rendelkezők feladatköreinek bővítési szándékáról szól, ami ugyan alapot adhat az ellátási gyakorlatba történő bevezetésre, de a részletszabályok még hiányoznak. Nagyon örülnénk, ha kiemelt kompetenciájú ápolókat alkalmazhatnánk a praxisokban, de nem ötszáz, hanem 2-3 ezer ilyen kollégára lenne szükség. Ha lenne a körzetemben három ilyen jól képzett ápoló, én végre kizárólag az orvosi munkára tudnék koncentrálni, hiszen lenne, aki elvégzi az állapotfelmérést, a szűrést, a krónikusgondozást, tanácsadást, beadná az injekciókat, infúziókat a betegek otthonában. Ilyen szakdolgozói háttérrel már nem lenne lehetetlen 2500 fős körzetek ellátása sem, ugyanakkor a bérezésüknek meg kell jelennie a praxisfinanszírozásban. Erről egyelőre nincs szó.

Gondolom, a 2500 fős lélekszámmal a körzethatárok módosítására utal, ami – a kormány tervei szerint – 2028-ig zárulna le. Hogyan áll ez most?

Nemigen látom az átalakítást, de a változások legfőbb gátja a háziorvosi korfa. Hiányzik az alapellátásból ezer kolléga, a még praktizálók túlnyomó többsége pedig elmúlt 60 éves. Ebből logikusan következik, hogy az összevonás után nem kettő, hanem négyezer fős praxisok lesznek, ami azt eredményezi majd, hogy az utolsók is elmennek a pályáról. Világos, hogy azokra a kistelepülésekre, ahol csak néhány százan élnek, nem kell önálló háziorvos, ugyanakkor a nagyobb városokban ez az intézkedés megtizedeli a háziorvosok létszámát. Tartok tőle, hogy ezt az intézkedést megint egy olyan valaki gondolta ki, aki se beteget se körzetet nem látott még.

A generációváltásra nem is lát esélyt?

Mindössze kétszázan szereznek háziorvosi szakvizsgát évente. Egy részük külföldre megy, másik részüknek pedig eszében sincs praxist vásárolni, inkább helyettesít, mert nem lát sem előrelépési, sem fejlődési lehetőséget a körzeti munkában.

Az új alapellátási ügyeleti rendszer éppen az ön megyéjéből indult a hajdú-bihari pilottal. Lassan három év távlatából milyennek látja a helyzetet?   

Az ügyeleti rendszer problémamentesen működött korábban is, így nehezen érthető, miért kellett kényszerítéssel, érdemi mentességek nélkül… Nem egy olyan kollégám volt, aki emiatt hagyta hátra az addig felelősségteljesen végzett háziorvosi munkáját.

Korábban sok szó esett a háziorvosok kapuőri szerepéről, most éppen a népegészségügyi fókuszú alapellátás kiépítése a cél. Beválhat?

Beválhatna, ha lenne pénz a szűrésekre. A székletvérszűrési projekt is elhalóban van, ha pozitív az eredmény, jó, ha három hónapra tudok időpontot egyeztetni a betegemnek gasztroenterológiára. A berettyóújfalui Gróf Tisza István Kórház csak vizsgálati céllal végezhet mammográfiát, szűrési jogosultsága nincs. A kitelepülő szűrések alkalmával a betegre bízzák, hogy az esetleg kiugró eredményeivel elmegy-e a háziorvosához, én semmilyen tájékoztatást nem kapok ezekről; bár egy falunapon mért magas koleszterinszint az éppen előtte elfogyasztott páros debrecenitől is lehet. Tudom, hogy a mi városunkban is működik egészségfejlesztési iroda, de nekem semmilyen kapcsolatom nincs vele, soha nem kerestek meg. gyakran érzem úgy, hogy csak papíron létező fiktív dolgok működnek az alapellátásban, és hiába futnak le jó eredményekkel záruló pilotok, amint a pályázati pénz elfogy, az egyúttal a program végét is jelenti.