A nőgyógyászati mikrobiológiai vizsgálatok jelentősége STD esetén
A Chlamydia trachomatis nevű baktérium által okozott húgy-ivarszervi fertőzések és azok szövődményei a leggyakrabban előforduló szexuálisan terjedő megbetegedések (STD=sexually transmitted disease) közé tartoznak.
- A nemi úton terjedő betegségeket ellátó szolgálatok igénybevétele
- A lymphogranuloma venereum prevalenciája és prediktorai
- A nemi úton terjedő betegségek integrált prevenciós stratégiája
- A hormonális fogamzásgátlás csökkenti a bakteriális vaginosis kockázatát
- Polimikrobiális endometriális biofilm bakteriális vaginosisban
A C. trachomatis jelentőségét az adja, hogy a D-K típusok által okozott betegség a fejlett társadalmakban a leggyakoribb nemi betegségnek számít, és a meddőség vezető okaként tartják számon; 23 éves korig minden harmadik szexuálisan aktív fiatal, egy vagy több alkalommal átesik a fertőzésen, világszerte az emberek 4-19 százaléka fertőzött!
A betegség elhúzódó tünetmentessége miatt azonban a monogám, konszolidált párkapcsolatban élőknél sem szokatlan. Bár nagyon nagy arányban, a fertőzöttek közel kétharmadában tünetmentes, vagy nagyon enyhe tünetekkel jár a betegség, azonbana szövődmények ilyenkor is fenyegetnek. Szövődmények lehetnek: idült kismedencei fájdalom, meddőség, méhen kívüli terhesség, a méh belhártyájának gyulladása (endometritis) szülés után, reaktív ízületi gyulladás, végbélgyulladás, kötőhártya gyulladás. A baktérium egyes szerotípusai a szem megbetegedését is okozhatják, illetve amennyiben az anya fertőzött, az újszülött szülés során fertőződhet, melynek következménye súlyos tüdőgyulladás illetve szemfertőződés lehet.
Ha a nemi betegség tünetekkel jár, nagyon hasonlíthat a gonorrhoeás fertőzésre, a kankóra, ami mára a fejlett társadalmakban ritkább a Chlamydia fertőzésnél, de szintén jelentős. Sokakban a két fertőzés együttesen fordul elő (a fertőző nemi betegségekre általában jellemző, hogy nagyon gyakran több kórokozó van jelen egyidejűleg).
A vaginitis (colpitis)az egyik leggyakoribb hüvelybántalom, amely szinte mindig fertőzés következménye. Colpitist okozó ágensek közül a legfontosabb a Gardnerella vaginalis, a Trichomonas vaginalis és a Candida albicans. A kellemetlen panaszok elsősorban viszketés formájában nyilvánulnak meg.
Neisseria gonorrhoeae akut esetben elsősorban urethritist okoz, később a cervix gyulladását, majd krónikus szakban salpingitist, a kismedence gyulladását. A cervix gyulladásos folyamatai viszonylag gyakoriak. Kórokozók alapján specifikus és nem specifikus cervicitis különíthető el. Specifikus infectio a Trichomonas vaginalis, a candida és a mycoplasma okozta cervicitis. A nem specifikus cervicitist endogén vaginális aerob és anaerob baktériumok idézik elő. A méhnyak gyulladására (cervicitis) nagyobb arányban a tünetmentesség jellemző, gyakran a rutin nőgyógyászati vizsgálat is negatív eredményt hoz. Tünetek esetén nyákos-gennyes hüvelyi folyás és a méhnyak vérzékenysége jellemző. Laboratóriumi diagnosztikája és kezelése megoldott, hiszen a fertőzés felismerése célzott mikrobiológiai vizsgálatokkal, a kórokozó direkt kimutatásával, illetve a fertőzést követően a vérben megjelenő ellenanyagok mérésével lehetséges. A felismert fertőzés kellő ideig és mennyiségben adott baktérium elleni gyógyszerekkel kezelve eredményesen gyógyítható. A sikeres kezeléshez a sokszor panasz és tünetmentes partner vagy partnerek kezelése is szükséges.
Irodalom:
http://www.webbeteg.hu/cikkek/fertozo_betegseg/1933/chlamydia-trachomatis
