2024. március. 29., péntek - Auguszta.

A kongenitális adrenális hiperplázia és a pszichiátriai betegségek összefüggései 1915 és 2010 között született lányok és nők körében

A kongenitális adrenális hiperplázia (CAH) egy autoszomális recesszív módon öröklődő betegség, melynek incidenciája 1/10000−15000 élveszületés. 

hirdetés

Leggyakoribb oka a 21-hidroxiláz enzimet kódoló CYP21A2 gén mutációja, melynek következtében zavart szenved a kortizol és a mineralokortikoidok termelődése, ezzel egyidejűleg olyan szteroidprekurzorok halmozódnak fel a szervezetben, melyek androgénekké alakulnak. A betegség a legsúlyosabb esetekben kezelés nélkül sókrízis révén halálos kimenetelű. A folyamatos hormonpótlásban részesülő betegekben is a mortalitás emelkedett, ami a súlyos fertőzések kapcsán fellépő adrenális krízisre vezethető vissza.

A glükokortikoid- és mineralokortikoid-pótlás célja a kortizolhiány megszüntetése, a sókrízis megakadályozása, valamint az ACTH-termelés csökkentésén keresztül az androgénszintek normalizálása. Az orális glükokortikoidokkal azonban nem utánozható teljes mértékben a kortizol normális cirkadián ritmusa, és a betegek többségénél túlkezelés következik be, mely olyan hosszú távú szövődmények veszélyét rejti magában, mint például a metabolikus szindróma vagy az oszteoporózis.

A CAH klasszikus formájában fokozott androgénexpozíció érvényesül in utero is, ami a 46 XX kromoszómakészlettel rendelkező magzatok esetében a külső genitáliák különböző mértékű virilizációját eredményezheti. A CAH ennél fogva a prenatális androgénexpozíció modelljének tekinthető. A CAH-ban szenvedő 46 XX gyermekek általában lányként nőnek fel, de több esetben a későbbi életkorban szükség lehet a nemi szervek feminizáló műtétjeire a fiziológiás állapotok helyreállítása miatt.

A klinikai jellegzetességek – ezen belül a különböző mértékű virilizáció – szoros összefüggést mutatnak a CYP21A2 genotípussal. A CAH klasszikus fenotípusai a sóvesztő (SW, salt wasting) és az egyszerű virilizáló (SV, simple virilizing) forma. A SW fenotípust olyan mutációkhoz társul, melyeknek a következménye az enzimaktivitás teljesen hiánya. SV fenotípus eseteiben az I172N mutáció kevésbé súlyos fenotípust eredményez, melyben a beteg kevésbé hajlamos a sóvesztésre, mert a mutáció 3-4%-os enzimaktivitást mutat. Végül a nem klasszikus (NC, non-classic) fenotípus tipikusan az élet későbbi szakaszában jelentkezik az adrogéntúlsúly jeleinek képében (pl. a növekedés felgyorsulása, hirsutizmus vagy infertilitás) A CAH NC formája gyakran társul V281L mutációval a svédországi kohorszokban, ami a hazai betegek között is a leggyakoribb mutáció.

CAH-ban szenvedő nőbetegeknél korábban már részletesen tanulmányozták a pszichoszociális fejlődést, illetve az életminőséget, bár ez utóbbira vonatkozóan egymásnak ellentmondó adatok láttak napvilágot, a klinikai kép a teljes spektrumot átfedte. Jóval kevesebbet tudunk ugyanakkor a pszichiátriai morbiditásról e betegek körében. A korábbi vizsgálatok egy része a pszichiátriai tünetek gyakoribb előfordulását jelezte a gyermek-, serdülő- és felnőttkorú CAH-betegek csoportjaiban egyaránt, míg más szerzők nem igazolták a pszichiátriai zavarok fokozott előfordulási arányát az átlag populációhoz viszonyítva. Nemrégiben került nyilvánosságra, hogy a CAH-ban szenvedő férfiak körében nagyobb a pszichiátriai betegségek, az öngyilkosságok vagy öngyilkossági kísérletek és a droghasználat aránya.

A vizsgálat elsődleges célja a pszichiátriai zavarok előfordulási arányának elemzése volt a 21-hidroxiláz hiányára visszavezethető CAH-ban szenvedő lányok és nők nem válogatott nagy létszámú kohorszában. Ezen túlmenően elemezni kívánták azt is, hogy a kimenetelek eltérnek-e a különböző genotípussal és fenotípussal jellemezhető csoportokban, illetve az 1986-ban bevezetett országos szűrés előtt és után született betegek körében.

Betegek és módszerek

A kohorsz alapját svédországi országos regiszterek képezték. A CAH-betegek adatait gyűjtő adatbázisban 612 beteg adatai találhatók meg. Közülük 606 betegnél áll fenn klinikailag vagy genetikailag igazolt 21-hidroxiláz-hiány. Azokat a betegeket, akiknél a CYP21A2 genotípus ismert volt, a legenyhébb mutációhoz társuló allél alapján sorolták a leggyakoribb genotípuscsoportokba: I2splice, I172N, P30L és V281L (a legsúlyosabbtól a legenyhébb felé haladva). Az ismeretlen CYP21A2-státuszú betegeket a CAH-klinikai súlyossága alapján klasszifikálták, amennyiben elégséges klinikai adat állt rendelkezésre erre vonatkozólag.

A kohorsz átlagéletkora 25,3 évnek adódott, és 53%-át tették ki az 1985-ben vagy az előtt születettek.

A CAH újszülöttkori szűrését 1986-ban vezették be Svédországban. A fiatal medián életkor azzal magyarázható, hogy az egyes időszakokban igen különböző volt a betegek túlélési aránya, és a korábbi években születetett közül kevés volt a túlélő. Az adatokat az alábbiak szerint is rétegezték: 1) a diagnózist 18 éves kor előtt vagy után állították fel; 2) az adott személy a neonatális szűrés 1986-ban történt bevezetése előtt vagy után született; 3) az adott személy melyik életkori csoportba tartozott (

Minden CAH-beteg számára 100 lányt/nőt és 100 fiút/férfit választottak random módon az életkor és születési hely szerint. Elsődleges kimeneteli paramétereknek tekintették az alábbiakat: 1) öngyilkossági kísérlet vagy befejezett öngyilkosság; 2) bármilyen pszichiátriai betegség diagnózisa; 3) pszichotikus zavar; 4) hangulatzavar; 5) szorongásos, disszociatív, stresszel összefüggő, szomatoform zavarok vagy fóbiák; 6) evészavarok; 7) személyiségzavarok; 8) mentális vagy viselkedészavarok pszichoaktív szerhasználat következtében); 9) figyelemhiány-hiperaktivitás betegség (ADHD); 10) autizmus spektrum zavar; 11) értelmi fogyatékosság, és 12) gyermekkorban vagy serdülőkorban fellépett egyéb viselkedési emocionális zavarok. Másodlagos kimeneteli paraméterként elemezték a szűkítettebb diagnózisokat. Az első kimeneteli csoportban külön elemezték az öngyilkossági kísérleteket és a befejezett öngyilkosságokat. A szorongásos csoportot tovább osztották fóbiás zavarokra, egyéb szorongásos zavarokra, obszesszív-kompulzív zavarokra és disszociatív/konverziós/ szomatoform zavarokra.

 

Eredmények

A pszichiátriai diagnózis mindegyike gyakrabban fordult elő a CAH-ban szenvedő lányok és nők, illetve fiúk és férfiak csoportjában, mint a kontrollpopulációban (1,9 [1,4−2,5] és 2,2 [1,7−2,9]. Különösen az alkoholizmus kockázata bizonyult fokozottnak a női és férfi kontrollpopulációval összehasonlítva (2,8 [1,7−4,7] és 2,1 [1,2−3,5]), ami a legsúlyosabb null genotípust mutató lányok és nők között volt a leggyakoribb (6,7 [2,6−17,8]). A stressz és az alkalmazkodási zavarok kétszer olyan gyakran fordultak elő, mint a női kontrollpopulációban (2,1 [1,3−3,6]).

 

Következtetések

Eddig ez a legnagyobb vizsgálat a pszichiátriai morbiditás elemzésére CAH-ban szenvedő lányok és nők körében. A szerzők azt találták, hogy ebben a csoportban minden pszichiátriai betegség kockázata fokozott a kontrollokhoz képest, és különösen nagy kockázat igazolódott pszichoaktív szerabúzus kapcsán a legsúlyosabb genotípust hordozók körében

 

Forrás: Engberg H, et al. Congenital adrenal hyperplasia and risk for psychiatric disorders in girls and women born between 1915 and 2010: A total population study. Psychoneuroendocrinology. 2015;60:195–205.

 

Dr. Simonfalvi Ildikó
a szerző cikkei

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!