Tüdőrák: korszerűsítésre és bővítésre szorulna a diagnosztikai eszközpark

A tüdőrák korai felismerése komoly diagnosztikai kihívás, de a szövettani mintavételi arány növeléséhez komoly technológiai fejlesztésre lenne szükség Magyarországon – mondta Pápai-Székely Zsolt, a Magyar Tüdőgyógyász Társaság (MTT) elnöke a budapesti, Közép-európai Tüdőrák Konferenciát (CELCC) megelőző, keddi sajtótájékoztatón.

Az  LDCT-vel végzett tüdőrákszűrés (low-dose computed tomography) során gyakran találnak két centiméternél kisebb, perifériás tüdőgócokat, amelyek diagnosztikai megerősítésre szorulnak. A kivizsgálási guide line-ok szerint ebben elsődleges szerepe van az ultrahang vagy CT-vezérelt bronchoszkópiának. A kisméretű, vagy perifériás elváltozások mintavételnél alkalmazható a konvex bronchoszkópos ultrahang, amely lehetőséget ad a stádium meghatározásra is, ám az eszköz az ország keleti részben mindössze egy centrumban érhető el.

Országszerte három centrumban férhetnek hozzá a betegek az ugyancsak az endobronchiális ultrahang (EBUS) technológián alapuló R-EBUS (Radiális Endobronchiális Ultrahang – Radial Endobronchial Ultrasound) vizsgálathoz. A minimálinvazív eljárás eredményessége 60-80 százalékos is lehet a tüdő külső, kisebb légúti ágaiban található elváltozások elérésében – sorolta az elnök.

Egyelőre leginkább a preoperatív jelölésben, és nem a diagnosztikában alkalmazzák idehaza az elektromágneses navigációt, pedig az úttörő technológiát kifejezetten arra fejlesztették ki, hogy megoldja a hagyományos bronchoszkópia legnagyobb kihívását: a perifériás korai stádiumú tüdőelváltozások elérését. Az egyetlen elérhető eszköz az Országos Onkológiai Intézetben működik – mondta el Pápai-Székely Zsolt, aki a korai felismerést és szövettani mintavételt lehetővé tévő, itthon még nem elérhető, legújabb innovációk között megemlítette még a robotbronchoszkópot, illetve az elekromágneses technológiával működő cone beam CT-t.

Arról egyelőre nincsenek számítások, mennyibe kerülne a hazai bronchoszkópos eszközpark kívánatos bővítése, illetve milyen életévnyereséggel járna mindez – mondta lapunknak az MTT elnöke, hozzátéve azt is, hogy a vizsgálatok „mellbevágóan drágák”. Úgy vélte ugyanakkor, hogy szignifikánsan növelné a betegek esélyét a túlélésre, ha a következő 3-4 évben előrelépést lehetne elérni az eszközök modernizációjában és körének bővítésében.

Életéveket adnak a modern terápiák

Az új gyógyszermolekulák megjelenésével, a különféle terápiák kombinálásával sokat javult a késői stádiumban felismert tüdőrák kezelése, az immunterápia és a célzott kezelések bevezetése nyomán 2011 és 2019 között megduplázódott a hároméves túlélés esélye – magyarázta Gálffy Gabriella, az MTT Onkopulmonológiai Szekciójának elnöke.

A neoadjuváns és adjuváns kezeléseknek egyaránt kiemelt szerepe van a tüdőrák terápiájában, a daganatmentesség elérésében. Az elmúlt években dinamikusan fejlődött a terület, különösen az immunterápia megjelenésével.  Ma már mind a kemoterápia, mind az immunterápia, illetve ezek kombinációja is alkalmazható a műtét előtt és után is, főként a nem kissejtes tüdőrák (NSCLC) korai stádiumában. Bár a nemzetközi ajánlások is az egyre korábban megkezdett immun- vagy kombinált terápiát javasolják, finanszírozott formában ezek a készítmények még nem érhetőek el itthon az első vonalban.

Kritikus fontosságú a daganat biológiai jellemzőinek, szövettani típusának és molekuláris ujjlenyomatának meghatározása a diagnózis időpontjában, mert csak ezek a patológiai és molekuláris vizsgálatok teszik lehetővé a leghatékonyabb, személyre szabott terápiát – hangsúlyozta a szekcióelnök.

Idén májustól nyílt lehetőség célzott kemo- és immunterápia adására metasztatikus laphámsejtes tüdőrák és adenokarcinóma esetén. Ezek a korszerű terápiák 14-ről 28 százalékra emelték a 2011 és 2022 között adenokarcinómával diagnosztizált betegek 3 éves túlélését, ami a mortalitásban 32 százalékos mérséklődést jelentett. Ugyanez az arány a laphámsejtes tüdőrák esetében 22,3 százalék volt, ami a halálozásban 22 százalékos csökkenést eredményezett – sorolta az adatokat Gálffy Gabriella.

Nagyot léptünk előre az innovatív terápiákkal, de…

A modern, államilag finanszírozott onkológiai terápiák bevezetése kézzelfogható, jelentős javulást eredményezett a hazai tüdőrákos betegek túlélési esélyeiben, különösen az NSCLC leggyakoribb típusa, az adenokarcinóma esetében, amely a tüdődaganatos betegek mintegy felét teszi ki. Ugyanakkor az adatok rávilágítanak arra is, hogy a korai felismerés és a diagnózishoz való időbeni hozzáférés kulcsfontosságú, mivel a nem diagnosztizált esetek magas száma jelenti a legnagyobb kihívást a tüdőrákkal összefüggő mortalitási adatok további javításában. Erről már Kiss Zoltán, az MSD adatkutatási vezetője, a Pécsi Tudományegyetem címzetes egyetemi docense beszélt, ismertetve a gyógyszeripari vállalat kutatási eredményeit.

Az előrehaladott stádiumú tüdő adenokarcinómás betegek hároméves túlélési esélye megduplázódott a vizsgált 10 éves időszak alatt – összegezte. – Míg 2011–2012-ben diagnosztizált és kezelt betegeknél a hároméves túlélési arány mintegy 14,5 százalékos volt, 2019-ben, amikor az immunonkológiai készítményeket már első vonalban is elérhetővé tették, a kezelést kezdő betegeknél a túlélési esély 28,7 százalékra emelkedett.

A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő finanszírozási adatai alapján végzett elemzések szerint a tüdőrák incidencia és mortalitási adatok mintegy 25-30 százalékkal alacsonyabbak voltak a valóságban, mint ahogyan azt a korábbi, nemzetközi publikációkban szereplő kalkulációk sugallták. Kiss Zoltán szerint ez azt jelenti, hogy Magyarország a kezelt tüdőrákosok halálozási arányát tekintve sereghajtóból a középmezőnybe került európai összehasonlításban. Az elemzések kimutatták azt is, hogy a daganatos megbetegedések standardizált incidenciája 2011 és 2019 között csökkenést mutatott a férfiaknál és a nőknél egyaránt, ami a tüdőrák esetében is megfigyelhető volt, különösen a 40–59 éves férfiak körében. Ezzel szemben a korábbi években a nőknél növekvő tendenciát mértek.

A korai diagnózis és a szűrés szükségességére utal a kutatás azon megállapítása, hogy jelentős számú tüdőrákos haláleset történik úgy, hogy a betegek életük során nem kapnak hivatalos diagnózist és kezelést. A 2019-es adatok szerint a KSH által jelentett tüdőrák miatti halálozások mintegy 14 százaléka olyan eset volt, ahol a daganatos megbetegedés csak a boncoláskor derült ki.

30 százalék 2030-ig

A fatális betegség korai felismerését lehetővé tévő LDCT-vel végzett szűrését 2013-ban kezdték el Magyarországon, pilot jelleggel, 2019-ben már 18 centrum vett részt az implementációs vizsgálatban, amely azt célozza, hogy Magyarországon is megvalósuljon a rizikócsoportok korai vizsgálata szervezett formában – foglalta össze Bogos Krisztina, az MTT elnökségi tagja, hozzátéve, hogy a programot egyelőre projektekkel tartják életben.

Évente 10 ezer új megbetegedésért és 8 ezer halálért felelős a tüdőrák. A jelenlegi, rossz epidemiológiai helyzet megfordítását, a mortalitás további 30 százalékos mérséklését tűzte ki célul 2030-ig az MTT 30/30 programja, aminek érdekében létrehozták a szakmai-ágazati és betegszervezeti együttműködésre épülő Tüdőrák Koalíciót – mondata Bogos Krisztina. Az Egészségügyi Szakmai Kollégium tüdőgyógyászat tagozatának elnöke felhívta a figyelmet arra is, hogy november 20-án jelent meg a nem-kissejtes tüdőrák kezelésének szakmai irányelve, amely a betegút kezdetétől az életvégi ellátásig ad kezelési útmutatót a kollégák számára.

Valamennyi, III. progresszivitási szintű pulmonológia és a tüdőbetegeket ellátó osztályok többsége is komprehenzív ellátást nyújt a betegeknek, a prevenciótól az életvégi ellátásig – mondta az MTT elnökségi tagja, aki nemcsak a rehabilitáció, hanem a műtét előtti prehabilitáció fontosságára is felhívta a figyelmet, mert a daganat ellenes kezelés fittséget igényel a páciens részéről. A pre- és rehabilitációnak mentális hatása is van, javítható a betegséggel való megküzdés képessége, kiterjedtebb kórkép estén pedig különösen fontos a fizikai állapot fenntarthatósága, amit a nem gyógyszeres ellátásokkal tudnak támogatni.