Újragombolják a gondozók finanszírozását

A gondozóintézeti ellátás éppen olyan hungarikum, mint a védőnői szolgálat. Olyan magyar specialitás, amelynek hálózatát annak idején a morbus hungaricus, a világszerte magyar betegségként emlegetett tuberkulózis elleni harc hívta életre. S bár a tbc már rég nem népbetegség, a gondozóintézetek nemcsak fennmaradtak, hanem különféle szakmákra specializálódtak.

Jelenleg összesen 601 gondozóintézet működik az országban, s bár közöttük tüdőgondozóból található a legtöbb – 142 –, a pszichiátriai gondozók száma mára elérte a 131-et, megelőzve a 123 bőr- és nemibeteg gondozót. A sokféle, s folyamatosan emelkedő számú szenvedélybeteg kezelésére szolgáló egységek viszonylag alacsony száma viszont aránytalanságot jelez, hiszen csak a kezelésre szoruló alkoholfüggők számát több mint fél millióra teszik a szakemberek, nő a kábítószer-fogyasztás, miközben egyre-másra jelennek meg a legkülönfélébb új, kezelésre szoruló függőségek, a játékszenvedélytől a vásárlási mániáig. Az sem tartozik a jó hírek közé, hogy az országban mindössze 12 gondozóintézet szakosodott a gyermekek és fiatalok pszichés problémáinak gondozására, holott a különféle statisztikák szerint ebből is sokkal többre, s az ország sokkal több pontján lenne szükség. Bár a gondozóintézeteket korábban többször temették, feladataik és finanszírozásuk újragondolása azt jelenti, az egészségpolitika a jövőben is számol velük, annál is inkább, mivel a jól gondozott betegek megtakarítást jelentenek a kórházi ellátásra fordított összegben.

Arról, hogy milyen mennyiségű és minőségű munka zajlik a gondozókban, meglehetősen elnagyolt képpel rendelkeztek az egészségügy irányítói. Ennek egyik oka az e területen alkalmazott fix finanszírozási rendszer. Mivel arról sincsenek adatok, hogy pontosan hány beteg fordul meg adott időszakban a gondozóintézetekben, így azt sem tudni, kevés vagy sok a hazai gondozóintézetek száma, elegendő-e vagy sem a finanszírozásukra éves szinten fordított közel 4,5 milliárd forint. A pénzügyektől függetlenül szakmai problémák is felmerültek, hiszen nem világos, milyen hatékonysággal képesek részt venni a betegek ellátásában. A helyzet korábbi pontos feltérképezését nehezítette az is, hogy a járóbeteg-szakellátás sok helyen összefolyik a gondozóintézeti munkával, nem egy esetben egy helyen, ugyanazok végzik e két eltérő tevékenységet.

A gondozóintézetek helyzetének felülvizsgálatát, a már korábban is tervezett finanszírozási rendszer átalakításának végrehajtását tavaly ősszel határozta el a nem sokkal korábban hivatalba lépett új egészségügyi kormányzat. Ehhez első lépésként a gondozóintézetekkel rendelkező szakmák kidolgozták azokat a szakmai protokollokat, amelyek nemcsak minőségileg ellenőrizhetővé és átláthatóvá teszik az e területen zajló munkát, de egyúttal az új finanszírozási rendszer protokolljaiként is szolgálnak.

Az új rendszerben a finanszírozás alapjává az úgynevezett gondozási program válik, amely három részből tevődik össze: gondozásba vétel, gondozási események, majd a gondozás lezárása. Ez a folyamat – a járóbeteg-szakellátáshoz hasonlóan – pontértékkel bír, s ennek alapján finanszírozza az egységeket az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Ebben a rendszerben az is némiképp a szakrendelőkben zajló munka anyagi ellentételezésére hajaz, hogy a gondozási programért járó összeg jelentős részét annak lezárása után utalják át. (A szakrendelőkben – az általános hazai gyakorlatnak megfelelően – utólag fizet az OEP.)

Az új rendszer kipróbálására idén tavasszal került sor. A három hónapos pilotban harminc gondozóintézet vett részt. Az így kapott adatok nagyjából az előfeltevéseket igazolták. Kiderült például, hogy miközben egyes gondozóintézetekben igen sok beteg fordul meg, máshol lényegesen kisebb a teljesítmény. Az okok kiderítése a jövőre vár. Az adatok elemzése azt mutatja, hogy például az onkológiai gondozók egészen speciális helyzetben vannak. Ennek elsősorban az az oka, hogy a rosszindulatú daganatos betegségben szenvedők gondozása lényegében betegségük felismerését követően azonnal megkezdődik, s ez a tevékenység lényegében ugyanaz, mint amit egy későbbi fázisban, a gondozóintézetekben kell folytatni. A szakértők ezért az egészségügy két szegmensében – aktív ellátó helyek és gondozók – zajló ilyen irányú munka egységesítését javasolják az úgynevezett onko-teamek bevonásával, részvételével. Kiderült az is, hogy pontosítani szükséges az egyes gondozókban zajló gyógyszerforgalom jelentési rendszerét, mivel a jelenlegi gyakorlat nem teszi lehetővé, hogy ezzel a kiadási tétellel korrektül számoljanak az új finanszírozási rendszerben.

A tervek szerint az új finanszírozási rendszer általános bevezetésére ősszel kerül sor.