Magyarországon jó gyereknek lenni?

– A felmérések szerint felnőttek körében a bármilyen problémával orvoshoz fordulók mintegy 40 százalékának van komorbid neurológiai-pszichiátriai megbetegedése. Milyen ez az arány gyermekek esetén, és hogyan látja mentális és lelki egészségüket?

– A gyermekek és a fiatalok lelki betegségei, önpusztító magatartása (drog, alkohol, dohányzás, internetfüggőség, kockázatkereső magatartásformák), agresszív viselkedése, tudásának és képességeinek hanyatlása, a gyermekek családon belüli és iskolai érzelmi és fizikai bántalmazása, kiszolgáltatottsága, az abuzív médiatartalmakkal és szélsőséges eszmékkel szembeni védtelensége, valamint a gyermekszegénység mind komoly probléma világszerte. Mindezt súlyosbítja a fogyasztói társadalmak felpörgött, stresszel terhelt, ritmust vesztett életformája, ami a szülők lelki problémái (a ma már népbetegségnek tekinthető depresszió) és a családok megtartó erejének hiánya révén erősen kihat a gyermekekre is.

Nemzetközi epidemiológiai vizsgálatok szerint a 4–18 éves korú népesség 16 százaléka szenved mentális betegségben, ez az arány népbetegség szintűnek tekinthető. Hazánkban eszerint 230 ezer gyermek szorulna – valamilyen szintű – gyermekpszichiátriai, gyermekpszichológiai ellátásra, a gondozottak száma jelenleg ennek csupán egytizede. Különösen súlyos és egyelőre nem megoldott probléma az akut krízishelyzetben lévő, szuicid kísérletet elkövető, illetve súlyos pszichotikus vagy drogbeteg gyermekek és serdülők ellátása. A pszichiátriai rehabilitációra szorulóknak szintén szakszerű segítségre van szükségük, mind a kórházi, mind az otthoni életben, de ennek feltételei egyelőre szintén hiányoznak.

– Mennyire segíthet a pszichiátriai ellátás áldatlan helyzetén, és ezen belül is az egyik legelhanyagoltabb területen, a gyermekpszichiátrián az, hogy a Szakmai Kollégiumban önálló tagozatot kapott?

– A gyermekpszichiátria 2004-től alapszakma, és reméljük, hogy az önálló tagozat segíti majd az évtizedek óta mostohán kezelt gyermekpszichiátria magára találását és fejlődését. Az újonnan megalakult gyermekpszichiátriai tagozat elnökeként – amely feladat nagyon megtisztelő számomra – a tagozat tagjaival, Vetró Ágnes docens asszonnyal és Herczeg Ilona főorvos asszonnyal azon leszünk, hogy a gyermekpszichiátria ne a gyermekgyógyászat és a pszichiátria között bolyongó, identitászavarral küzdő szakterület legyen, mint volt évekig, hanem egy megújuló, a fiatal szakemberek számára is vonzó, a magyar gyermekek lelki egészségének megőrzését hatékonyan szolgáló gyógyítási területté váljon.

– Milyen a gyermekpszichiátria jelenlegi ellátó hálózata, mennyire jelentősek a területi egyenlőtlenségek, az ellátáshoz való hozzáférés Budapesten, a nagyvárosokban és vidéken?

– A gyermekpszichiátriai ellátás multidiszciplináris team-munkát igényel: a hatékony ellátás alapja a gyermekpszichiáterek, klinikai gyermek-szakpszichológusok, pszichoterapeuták, gyógypedagógusok, fejlesztő pedagógusok, logopédusok, szociális munkások, családsegítők, mentálhigiénikusok együttműködése. Az ilyen komplex team alapvető feltétele a munkánknak, azonban jelenleg még csak kevés helyen létezik.

A fekvőbetegek ellátása egyenetlen, de általános a súlyos kapacitáshiány. Az országban 6 gyermekpszichiátriai osztály működik (három Budapesten, egy-egy pedig Szegeden, Debrecenben és Gyulán), összesen 139 aktív és 51 rehabilitációs ággyal. Ez európai összehasonlításban rendkívül csekély szám, de igen jelentős a területi egyenlőtlenség. A Dunántúlon és az észak-magyarországi régióban egyetlen gyermekpszichiátriai osztály sincs, ezeken a helyeken a gyermekpszichiátriai betegeket kényszerűen gyermekgyógyászati osztályokon vagy a felnőtt pszichiátriai betegekkel együtt kezelik, gyermekpszichiáter szakorvosi felügyelet vagy konzílium nélkül, ami nem felel meg sem a „jó orvosi gyakorlat” szabályainak, sem pedig a beteg gyermek jogait nem veszi figyelembe.

Járóbeteg-ellátás számos helyen folyik az oktatásügyhöz tartozó nevelési tanácsadókban és korai fejlesztő intézetekben, az egészségügyhöz tartozó szakambulanciákon és a rémes elnevezésű „gyermek-ideggondozókban”, a szociális ügyhöz tartozó családsegítőkben és gyermekvédelmi szakszolgálatoknál. Ezek az intézmények különböző protokollok mentén, eltérő szakmai színvonalú munkát folytatnak, működésük csak igen kevés helyen összehangolt. Elkerülhetetlen a teljes struktúraváltás a gyermekpszichiátriában, mely interdiszciplináris együttműködésen és kapacitásbővítésen alapul.

– Mekkora a jelenlegi kapacitás, hány szakorvos, pszichológus és szakszemélyzet hiányzik, és milyen konkrét elképzelések és lehetőségek vannak a szakemberhiány pótlására?

– Mint már az előbbiekben is említettem, a gyermek- és ifjúságpszichiátriai ellátás hazánkban – az európai normatívákhoz képest – súlyos elmaradást mutat, és ennek a szervezetlenségen kívül természetesen alapvető oka a szakemberhiány. A WHO javaslata szerint a gyermek- és ifjúságpszichiáterek kívánatos létszáma egy országon belül a felnőtt pszichiáterek létszámának 20 százaléka, nálunk ez az arány a 10 százalékot sem éri el. Ez különösen aggasztó, hiszen köztudott, hogy Magyarországon a felnőttpszichiáterek lakosságra viszonyított száma is igen csekély, meg sem közelíti az európai elvárásokat. Ennek ellenére a gyermekpszichiátria nem szerepel a Minisztérium által hiányszakmának minősített szakmák sorában, míg például a pszichiátria és a gyermekgyógyászat igen. Ezt az adminisztratív tévedést – mert nem tudom máshogy értelmezni – haladéktalanul orvosolni kell.

Az országban nagyon egyenetlen eloszlásban, heti 40 órában 60–70 gyermekpszichiáter dolgozik, átlagéletkoruk magas, sokan nyugdíj mellett praktizálnak. Van olyan régió, ahol az egyetlen elérhető gyermekpszichiáter 72 éves. Jelentős és médiaszerte hangoztatott probléma az elvándorlás is, évente többen mennek külföldre, mint ahányan szakvizsgáznak.

A szakemberhiány pótlására igyekeztünk vonzó szakképzési programot kidolgozni, melynek alapját a HEFOP/2004/3.3.2 A gyermek- és ifjúságpszichiátriai oktatás és kutatás elindítása pályázat adta, melynek segítségével 2004-ben az Európai Unió képzési ajánlásához illeszkedő szakképzési program indult el a négy egyetemen. A komplex szakképzési program és a graduális képzés indulásának hírére a fiatalok nagy számban jelentkeztek gyermekpszichiáter rezidensnek, de míg néhány éve még 10–12 rezidenst tudtunk felvenni, az új rezidenstörvény bevezetésével ennek a tendenciának sajnos vége szakadt, tavaly az egész országban mindösszesen 5 rezidenst vehettünk fel. Minden régióban súlyos hiány mutatkozik a paramedikális szakemberek terén is.

– A pszichiátriai-gyermekpszichiátriai ellátás a Semmelweis-tervben is prioritásként szerepel. Milyen lépesek történtek, milyen akcióprogram született az ellátás javítására?

– Mivel hazánkban jelenleg nem áll rendelkezésre a hatékony ellátást biztosító gyermekpszichiátriai szakemberhálózat és infrastruktúra, ezért a szakemberek és a rezidensek számának növelése, az aktív gyermekpszichiátriai ágyak bővítése, illetve nagytérségi gyermekpszichiátriai központok létrehozása szerepelt javaslatunkban. A Semmelweis-tervben meghatározott területi egységeknek számító kilenc régió közül 4-ben nincs gyermekpszichiátria. Ezeken a helyeken, a Győr, Zalaegerszeg, Pécs és Miskolc központú nagytérségek területén fel kellene állítani az önálló gyermekpszichiátriai fekvőbetegosztályokat a hozzájuk tartozó szakambulanciákkal. A gyermekpszichiátriai megbetegedések kezelését – az egységes gyermekellátás alapgondolata mentén – célszerűnek tűnik a gyermekegészségügyi központokhoz szervezni, mely központok a gyermekgyógyászati, gyermekpszichiátriai általános ellátást, valamint a pszichológiai, pedagógiai és szociális szakszolgálatokat is integrálnák. Különösen súlyos problémát jelent az akut krízishelyzetben lévő, szuicid kísérletet elkövető fiatalok ellátása, ezért javasoltuk egy 15 ágyas országos felvételű sürgősségi osztály kialakítását a közép-magyarországi régióban, és azt, hogy a meglévő gyermekpszichiátriai intézményeket úgynevezett magas biztonságossági fokú (high security) részlegek létrehozásával tegyük alkalmassá a sürgősségi esetek ellátására. Fontos lenne a gyermekpszichiátriai nevesített rehabilitációs ágyak kialakítása a súlyos kórformákra (schizophrenia, autizmus, evészavar stb.) specializálódott osztályokon.

Elengedhetetlen a járóbetegellátás fejlesztése is. A területi egyenetlenség kiküszöbölésére nagytérségenként szükség lenne egy, a gyermekek mentális gyógyítására szakosodott, az előbbiekben említett multidiszciplináris team megalakítására. Teljesen új alapokra kell helyezni a sanyarú helyzetben lévő gyermek- és serdülőkori addiktológiai szakellátást, mely ellátó hálózat kialakítása a legsürgetőbb feladatok egyike.

De javaslataink közt szerepelt még az iskolapszichológusi hálózat fejlesztése, mely hasonló prevenciós és intervenciós szerepet tölthet be. Kiemelt feladatként jelöltük meg az állami gondoskodásban élő gyermekek mentális ellátásának megszervezését, valamint az ott élők számára hatékony prevenciós programok indítását. Az ilyen intézményekben működő szakdolgozók, pszichológusok számának növelése elengedhetetlen.

– Tőlünk nyugatra a gondozóhálózatok és az alapellátás nagy részt vállal a pszichiátriai problémákkal küszködő gyermekek ellátásában. Tervezik-e a gyermekháziorvosok pszichiátriai képzését a pszichiátriai zavarok korai felismerése érdekében?

– Ez a program már megkezdődött. Fontosságát elsősorban a képzéseken való igen nagy részvételi arány bizonyítja. A gyermekháziorvosok és védőnők szerepe pótolhatatlan a mentális betegségek korai felismerésében. Mivel túlnyomó többségük nem részesült az egyetemen gyermekpszichiátriai képzésben, rendszeres posztgraduális képzésekkel, akkreditált tanfolyamokkal, kongresszusokkal segítjük gyermekorvos kollégáinkat abban, hogy a mentális kórállapotokat idejekorán felismerjék, a beteg gyermeket szakellátásba küldjék, ezzel segítve a korai és hatékony intervenciót.

– Hazánkban sajnos közismert a minden skálájú intolerancia, a másság elutasítása. Hogyan küzdenek a pszichiátriai betegségben szenvedő gyerekek stigmatizációja ellen?

– A stigmatizáció elleni küzdelem hosszú és nehéz folyamat. A felnőtt-társadalom sincs tisztában saját lelki működésével, az intolerancia és a megvetés uralkodik a krónikus betegekkel és a mentális problémákkal küzdő embertársainkkal szemben. Egy versenyszellemű fogyasztói társadalomban a beteg, az elesett, a rászoruló másodrendű állampolgár, s ez nagyon veszélyes folyamat.

A destigmatizáció centrális kérdés, mert a gyermekpszichiátriai megbetegedések túlnyomó többsége pszichoszociális eredetű, mely a család és a közösség magatartásának együttes változásával orvosolható. Elkerülhetetlen, hogy minél többet beszéljünk a gyermekpszichiátriai betegségek okairól, a betegség kialakulásának bio-pszicho-szociális eredetéről. A destigmatizáció része az is, hogy a média segítségével a gyógyulás sikeres példáival mozgósítsuk a szülőket arra, hogy nyitottak legyenek magatartásuk megváltoztatására gyermekük gyógyulása érdekében.

– Milyen elképzelésük van a megelőzésre, arra, hogy a bizonytalan, durva, agresszív, gazdasági válsággal küzdő társadalmunkban egészséges pszichéjű gyermekek nőhessenek fel?

– Minden egészséges család és társadalom próbál gondoskodni a következő nemzedékekről: javakat tartalékol számukra, óvja egészségüket, fizikailag és szellemileg igyekszik felkészíteni őket arra, hogy később kevesebb szenvedés árán és nagyobb sikerrel boldoguljanak. A családok stabilitásának meggyengülése miatt egyre nagyobb feladat hárul a kormányzatra a gyermekek fizikai, szellemi és anyagi jólétével, végső soron az elkövetkező társadalom hosszabb távú jövőjével kapcsolatosan. Fontos, hogy a gyermekek, a felnövő generáció egészsége, testi-szellemi-szociális és spirituális jóléte a kormánypolitika explicit és hangsúlyos programjává váljon.

El kell jutnunk odáig, hogy Magyarországon jó legyen gyermeknek lenni, és a szülők ne a materiális javaikat tekintsék életük eredményének, hanem arra legyenek büszkék, hogy egészséges gyermeket nevelnek, akik majd egészséges szülőként reprodukálják az egészséges nemzetet. Húsz-huszonöt év múlva a mai gyermekek testi, lelki egészségén, egészséges gondolkozásán, életmódján, problémamegoldó képességén és intellektuális kapacitásán múlik közösségünk kreativitása, versenyképessége, testi és lelki egészsége, termékenysége – egy szóval a jövőnk. A gyermekek egészségét és jólétét csak gyermekközpontú kormányzás és társadalom képes előmozdítani.