Szakmai kollégiumi állásfoglalás: vannak még kérdőjelek

Bár a Semmelweis Tervnek határozott elképzelése van arról, hogy milyen irányban akarja átalakítani az egészségügyi ellátórendszert, az azt alkotó intézmények egymáshoz való viszonyai még messze nem tisztázódtak. Így kérdéses, hogy milyen feladatkörök maradhatnak az ÁNTSZ-nél vagy az OEP-nél, és mi lesz a funkciója az Állami Egészségszervezési Központnak. Ezért a Tanács és a Tagozat egy szakértő, háttér-munkacsoport felállítását javasolja, mely a fenti kérdésekre megnyugtató válaszokat adhat.

Az állásfoglalás nehezményezi, hogy a koncepció az egypólusú rendszer irányába mozdítja el az egészségügyet, tulajdonképpen minden döntési jogosultságot az államhoz utalva. Míg, mint kifejti „egy jól működő és innovatív rendszer sajátja a több szereplő konszenzusán alapuló döntéshozatal”. Melyet a rendszerváltás utáni hárompólusú rendszer - melyben az állam mellett az önkormányzatok tulajdonosként, az OEP pedig finanszírozóként volt jelen - meg is valósított.

Ki legyen a gazdája?

„Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az egyik tulajdonviszonyról a másikra történő átállás sok idő- és anyagi veszteséggel jár együtt.” – figyelmeztet az állásfoglalás, amely nem teszi le a voksát sem az önkormányzati, sem az állami tulajdon mellett. A kormányhivatalok fennhatóságát, mint megoldást azonban elveti, mivel a dokumentum álláspontja szerint a bürokrácia „megöli” a kórházak eddigi alkalmazkodási képességét. Ebben az esetben a kórházaktól elsődlegesen a hivatali szabályok és eljárásrendek betartását követelik meg, s nem a hatékony és minőségi betegellátást.

Bár a központosító tervekbe jól illeszkedne az állami tulajdonba adott kórházak koncepciója, szinte szavatolható, hogy az ezzel együtt járna a kórházi gazdálkodás „elkényelmesedése” és az intézmények adósságállományának növekedése. Ugyanakkor az önkormányzati tulajdonban lévő intézmények számlájára írja, hogy annak ellenére, hogy a legjobban szolgálják a helyi lakosság igényeit, sokszor szembehelyezkednek a központi irányelvekkel, térségi célkitűzésekkel.

Új szakmai szabály- és ösztönzési rendszerekre van szükség

„Az ellátórendszerben szakmailag indokoltnak tartjuk a progresszivitás elvének újbóli intézményesítését.” - jelenti ki állásfoglalásukban a Menedzsment és Egészség-gazdaságtan Tagozatának és Tanácsának tagjai. Ennek keretében mielőbb ki kell alakítani a Szakmai Kollégiumok tagozataival és tanácsival az új szakmai szabályrendszereket, melyeket később az új intézményi rendszerrel közös nevezőre lehetne hozni. Ehhez megfelelő szakmai és elméleti tudással, valamint „adatbányászati” lehetőséggel rendelkező szakemberekből álló munkacsoport létrehozását javasolják. Véleményük szerint „az így kialakított ellátórendszeri hierarchia a szakma támogatását mindenképpen bírni fogja, hiszen az egyes szakmák prominens képviselői által elismert szakmai szabályok mentén alakulna ki.”

Nem világos az sem, hogy az egyszeri kapacitás átalakítást követően, milyen ösztönzési és érdekeltségi rendszer fogja életben tartani az új szervezeti felépítést nyerő szolgáltatói szektort. Az állásfoglalás a fejkvótán alapuló ösztönzéssel kapcsolatos nemzetközi tapasztalatok vizsgálatát javasolja. A dr. Jóna Gabriella tanács elnök és dr. Sinkó Eszter tagozat elnök által ellenjegyzett dokumentum ezen az úton véli elérni, hogy az ellátórendszer „képes lesz alkalmazkodni a kihívásokhoz, rugalmasan reagál a változásokra, odafigyel a pénzügyi egyensúlyra, és fenntartja abbeli képességét, hogy „innovációra éhesen” javítja a szolgáltatások színvonalát.”