Szeptemberi capriccio (Bővítve: A tárca...)

Nagy Anikó egészségügyért felelős államtitkár is a Hivatalos Értesítőből tudta meg, hogy minisztere öt fős irányítótestületet nevezett ki az amúgy az államtitkárság felügyelete alá tartozó Országos Gyógyszerészeti- és Élelmiszer-egészségügyi Intézetbe (OGYÉI) – értesült a MedicalOnline. Kásler Miklós ugyan keresett, de több kör után sem talált megfelelő – és a feladatot el is vállaló – vezetőt a gyógyszerhatóság élére. Mindeközben jeles szakembergárda köszönt el a felügyelettől, amelyet szakértő kézzel épített fel majd működtetett 2015 márciusa óta Pozsgay Csilla, miután végigjárta a gyógyszeripar és a gyógyszerészeti közigazgatás grádicsait.

A magyar gyógyszerhatóságnak négy hónapja nincs felelős vezetője, így az időközben szintén távozó helyettes vezetők posztjaira sem érkezett senki. Ahogyan a kórházak betegellátó osztályairól a magánszféra felé szivárognak a nővérek és az orvosok, úgy fogyatkoznak a szakemberek az egészségügyi államigazgatásban is. Lassan nem akad senki, aki elhivatott szakemberként megmarad a háttérintézményeknél a nyolc éve tartó, folyamatos átszervezések nyomán. Aki pedig önként nem megy, azt elküldik.

Így tehát az OGYÉI-ről szóló hírrel zárta a szeptembert az emberi erőforrások minisztere, pedig kinevezése óta számos intézkedés lezárását ígérte az ősz első hónapjára. Teljesült ezek közül az ÁNTSZ „újraindítása” Nemzeti Népegészségügyi Központ néven, amely október 1-jével állt fel. Igaz, az ott dolgozó mintegy 800 ember státusza, fizetése és egyéb juttatásai körül az elmúlt évek harmadik, meglehetősen komoly átszervezése után ismét akadt némi bizonytalanság, ami megint csak nem szolgálja a stabil munkavégzést.

Rendeletek jönnek, mennek, véletlenül megmaradnak

Végszóra, szeptember utolsó munkanapján jelent csak meg a kórházi fertőzések megelőzését szolgáló miniszteri rendelet, amely bővítette az intézményi infekciókontroll minimumfeltételeit és a kapcsolódó feladatköröket. Arról, hogy a többletfeladatokhoz kapnak-e pénzt az intézmények, a rendelet október 1-jei hatálybalépését követően sem szólt a fáma.

Az infekciókontroll-rendelet még be sem került a kormány hivatalos lapjába, amikor a miniszter – egy héttel korábban – már jelentette: hatályba lépett. Valami hasonló történhetett az Emmi – úgy tűnik, meglehetősen összekuszálódott – közigazgatási labirintusában a háziorvosok kollegiális vezetői rendszeréről szóló rendelettel. Az alapellátóknak a jelenleg is hatályban lévő rendeletnek megfelelően már javában készülődniük kellene a területi szakmai vezetők választására, amelyet október 15. és november 15. között kell lebonyolítani. Szeptember 1-jén kellett volna megjelennie a megyei és az országos szakmai vezetői megbízatásra vonatkozó pályázatnak az Állami Egészségügyi Ellátó Központnál (ÁEEK), hogy a kollegiális vezetők december 1-jei hatállyal megkezdhessék tevékenységüket. A pályázati kiírás elmaradt, hiszen augusztus végén a közigazgatásban már tudták, hogy mégsem lesznek kollegiális vezetők. Ám míg a törzskarton július 1-jei bevezetését június utolsó napjaiban sikerült hivatalosan is hatályon kívül helyezni, ugyanez a kollegiális vezetői rendszer esetében nem történt meg, így a háziorvosi, házi gyermekorvosi és fogorvosi tevékenységről szóló 4/2000 miniszteri rendelet most is hatályos változata annak felállítását továbbra is előírja.

Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere (Fotó: Emmi)

A rendeleti káoszban nem csoda, hogy május óta nem sikerült kinevezni az Emmi miniszteri biztosait, így fontos, kormányzati szinten is kiemelt projektek maradtak „árván”, mint az Egészséges Budapestért Program, amelynek korábbi biztosa, Cserháti Péter jelenleg ÁEEK szakértőként dolgozik, hogy közigazgatásilag is működőképes maradjon az eddig összeállított program.

Nem sikerült behozni a Szentes Tamás korábbi tisztifőorvos miatt több mint egy éves csúszásban lévő országos vastagbélszűrési program késlekedését sem, bár szeptemberre már a meghívólevelek kiküldését harangozta be a miniszter. Ehhez képest az uniós pénzből finanszírozott projektben résztvevő háziorvosok között akadnak olyanok, akikhez nemhogy a mintavételre szolgáló kitek, de még az együttműködési szerződés sem jutott el.

Bár a MedicalOnline úgy tudja, hogy az egészségügyért felelős államtitkárságon – a vonatkozó rendelettervezettel együtt – elkészült a sürgősségi ellátás országos programja, amelynek ismertetését ugyancsak szeptemberre ígérte a miniszter – azon újabb és újabb, szakmailag nem éppen megalapozott módosításokat kér a tárca.

Továbbra is „titok”, hogy mi került az öt nemzeti egészségprogramba, amelyet az országos intézetek állítottak össze, és – a miniszteri ígéretek ellenére – egyelőre nem bocsátották társadalmi vitára az ezeket ernyőszerűen összefogó népegészségügyi programot sem. Nincs hír az új alapellátási programról sem, pedig ahogyan a kórházi fertőzések, vagy a sürgősségi ellátás rendbetétele, úgy ez is kiemelt prioritást élvezett a kormánynál.

És amiről már szó sem esik…

Sokan – úgy tűnik, túlzott optimizmussal – üdvözölték az erőforrás miniszter hivatalba lépésekor azt a kijelentést, miszerint változni fog az orvosok jogállása, hiszen ha a gyógyítókat teljesítményük arányában fizetnék, a kiválóan teljesítők kimondottan sokat kereshetnének, ezáltal értelmetlenné válna a paraszolvencia. Azokra, akik még itthon gyógyítanak, sokszoros munka hárul, az orvosok apatikussá válnak, elhagyják a pályát, vagy külföldre mennek. Kásler Miklós májusban még jól látta, hogy ennek megállítása nemcsak bérkérdés, hanem finanszírozás, jogállás, munkakörülmény kérdése. Mindehhez persze ki kell alakítani azt a tudatosságot, hogy a beteg a kórház és az orvos teljesítménye alapján válasszon, amihez publikussá kellene tenni ezeket az adatokat. Erre azonban egyelőre nem látszik törekvés.

Érik a változás?

Bár a holisztikus szemlélet jegyében jó elképzelésnek tűnt egykor az embert középpontba állító minisztérium kialakítása, fennállásának második évében sejteni lehetett, hogy mégsem működőképes. A 2014-18 közötti ciklus eseményei is rácáfoltak arra, hogy szinergia teremthető az egymással forrásokért vetekedő – többnyire alulfinanszírozott – ágazatok között. Szép példája ennek, hogy Ónodi-Szűcs Zoltán korábbi államtitkár öt pontja közül nem valósult meg a szociális ágyak leválasztása az egészségügyi ellátásról, hiába tartozott egyazon tárca fennhatósága alá a két terület. A leginkább azonban az elmúlt öt hónap mutatta meg, hogy lehetetlen több lovat egyszerre megülni. Kásler Miklós ötödik hónapja egészségügyi miniszterként dirigálja a tárcát, és bár rengeteg feladatot oszt ki az államtitkárságoknak, amelyeknek munkatársai lehetetlen határidőket kényszerülnek betartani, az elvégzett munka nyomán konkrét intézkedések nem születnek.

Ahelyett, hogy a miniszter a gigatárca működését igyekezne egyensúlyban tartani, és engedné a szakma által is elfogadott orvos-közgazdász szakállamtitkárnak, hogy végezze a feladatait, Kásler Miklós egészségügyi miniszterként – nemegyszer harminc éve túlhaladott elvek mentén – az egészségügyet rendezgetné, azt is kevés eredménnyel. Az államtitkár, vagy a helyettesei a szakmai konferenciákon nem jelen(het)nek meg, az államtitkárságon folyó munkáról nem számol(hat)nak be.

Mindeközben lapunknak kormányzati források arról beszélnek, hogy Kásler Miklós már a miniszterelnöknél is megpedzette Nagy Anikó leváltását, ám Orbán Viktor ezt már csak azért sem támogatta, mert a Fidesz-frakció az erőforrás miniszterrel szemben az államtitkárt pártolja.

A polihisztor miniszter árnyékában az ágazat továbbra is egy helyben toporog, az ígért átalakítás egyelőre csak a kommunikáció szintjén folyik, vagy legfeljebb a lefejezési, illetve kinevezési gyakorlatban mutatkozik meg. Igaz, ezen a szinten mintha nem is miniszter, hanem kormányváltás történt volna.

Mindez persze semmiség ahhoz képest, hogy a kormány nyolc évet és két kétharmadot is eltékozolt már az egészségügyet illetően. Ha a kabinet tervezte is, hogy ebben a ciklusban nekiveselkedik az ágazat rendbetételének, úgy tűnik, az orvosprofesszorként egykor jól teljesítő Kásler Miklós személyében nem éppen a megfelelő minisztert választotta ki az átalakítás levezénylésére.