Egészségügyi reform: itt az idő!
Az egészségügyi rendszerváltásnak a mostaninál ideálisabb politikai feltételei nemigen voltak, írja a Magyar Idők publicisztikája.
Domokos László az ÁSZ vezetőjeként joggal kéri számon az átláthatóságot és a jogszabályok betartását az intézményeken. Ugyanakkor nem lenne haszontalan neki sem a körülmények és a tények mélyebb ismerete, hiszen még a sokat látott Kásler Miklós is úgy fogalmazott, hogy az egészségügy problémája összetett, nem hiába nem sikerült évtizedek óta megoldani.
Az egészségügy valóban bonyolult rendszer, amelyben azonban nem az egyes szereplők, intézmények, alrendszerek munkáját, hanem azok érdekeit nehéz összehangolni. A kórházak és a szakrendelők többsége hat éve állami kézben van, a jó gazda gondossága azonban egyelőre kimerül adósságaik évenkénti rendezésében. Nincsenek egyértelmű ellenőrzési, visszacsatolási rendszerek, a köz- és a magánellátás ugyanolyan tisztázatlan és szabályozatlan módon keveredik, mint a hetvenes vagy nyolcvanas években.
A vezető pozícióban lévő főorvosok, professzorok és igazgatók ugyanúgy egyfajta szívességbank üzemeltetőiként láncolják magukhoz a politikusokat, döntéshozókat, a kezüket még jóval azelőtt megkötve, hogy bármiféle reformjavaslatot egyáltalán eszükbe jutna papírra vetni.
Az „egyrészt-másrészt” politikának azonban, úgy hírlik, a kormányon belül is fogynak a támogatói, hiszen mind több érv – és év! – szól amellett, hogy ez legfeljebb a helyben járáshoz és a látványosabb működési zavarok elkerüléséhez elegendő, a fejlődéshez és a versenyképességhez azonban édeskevés. S hogy merre lehet az előre, azt tabudöntögetéstől sem visszariadva mutatja be a Magyar Nemzeti Bank alig egy hónapja nyilvánosságra hozott javaslatcsomagja, amelynek 180 pontjából 22 egészségüggyel kapcsolatos feladatokról szól. Hozzá kell hát látni.
Az egészségügyi rendszerváltásnak a mostaninál ideálisabb politikai feltételei nemigen voltak, és ki tudja, lesznek-e.
Haiman Éva publicisztikáját a Magyar Idők közli.
