hirdetés
2024. november. 21., csütörtök - Olivér.

Szakpolitikai tények helyett személyi találgatások

Hosszan ecsetelték az eredményeket, újat azonban keveset mondtak az egészségügyért felelős helyettes államtitkárok és  miniszteri biztosok a Magyar Kórházszövetség XXX. Kongresszusának Emmi által jegyzett blokkjában.

Úgysem mondanak semmit – ez volt az általános vélekedés a kongresszus első napjának délutánján, az Emmi által jegyzett blokk ideje alatt a folyosón, ahol a legtöbben azt találgatták, ki kerül Balog Zoltán megüresedett székébe. Miközben sokan csalódottságuknak adtak hangot, hogy a leköszönő miniszter nyilatkozata szerint kútba esett a gigatárcából kiváló, cselekvőképes, önálló egészségügyi minisztérium víziója, a legtöbb „szavazatot” a jelenleg családpolitikáért felelős Novák Katalin államtitkár kapta, mint lehetséges emberminiszter. Bár többen megjegyezték, hogy az államtitkári pozícióban nagy tervekkel újrázásra készülő Ónodi-Szűcs Zoltán helyzete némileg javult Balog távozásával, akivel nem ápolt felhőtlen viszonyt, az egészségügyért felelős vezetők kasztingján már megszokott, újra és újra felbukkanó nevek mellett újabb is került a névsorba: Bedros J. Róbert, a Dél-Budai Centrumkórház építéséért felelős miniszterelnöki megbízott, a Szent Imre Kórház főigazgatója. Ugyanakkor az is általános vélekedés volt, hogy biztosat egyetlen személy tud: Orbán Viktor miniszterelnök, akit egyébként meghívtak és vártak a kongresszusra, de végül lemondta az érkezést. Ezt a mozzanatot – ahogyan az önálló minisztérium ötletének elvetését is – leginkább úgy értékelték a résztvevők, hogy a negyedik Orbán-kormány politikájában ismét margóra kerülhet az egészségügy. (A Figyelő információi szerint Kásler Miklós Széchenyi-díjas magyar onkológus, egyetemi tanár, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója lehet Balog Zoltán utóda.)

Míg tavaly zárt ajtók mögött, nemcsak a sajtót, hanem egyes egészségügyi szervezetek képviselőt is kizárva számoltak be az MKSZ kongresszusának Emmi által szekciójában a szakpolitika alakításáért felelősök, idén hiába mehetett be bárki a négy helyettes államtitkárt és két miniszteri biztost felvonultató szimpóziumra, mégsem telt meg a terem; sőt, a hosszúra nyúló etap végére alig harmincan ültek a sorokban.

Harcok és küzdelmek

Nem is mulasztottak sokat, hiszen Mészáros János, az Emmi egészségügyi ellátórendszer működtetéséért felelős helyettes államtitkára újfent elismételte az európai uniós források felhasználásáról szóló, régóta jól ismert előadását, amelyet csak néhány új panellel színesített az újabb ciklus jegyében. Szólt a béremelésről, a háziorvosi támogatások növekedéséről, a várólista-csökkentési programról, az új hatóanyagok és technológiák befogadásáról, az egynapos sebészeti ellátások finanszírozásának átalakításáról, a mesterséges megtermékenyítés elérhetőségének bővítéséről, azt is megjegyezve, kenyérharc és folyamatos küzdelem jellemezte az Emmi költségvetésének alakítását az elmúlt években, amelyet a Nemzetgazdasági Minisztériummal vívtak meg, de mindig sikerült több pénzt kiharcolniuk az ágazat számára. Ennek jegyében jelentette ki azt is, ugyanolyan vehemenciával dolgoznak tovább, mint eddig, ő pedig a jövőben azt szeretné, ha a „nullszaldó mindenhatóságát felváltaná a gyógyítás mindenhatósága”.

Copyright: <a href='https://hu.123rf.com/profile_andreypopov'>andreypopov / 123RF Stock fotó</a>

Megkésett konszenzus

A szakmával és a betegekkel való kommunikációra helyezik a hangsúlyt a jövőben, hogy mindenkit meggyőzzenek a kiemelt kompetenciájú ápolóképzés szükségességéről és előnyeiről. Erről már Betlehem József, a modell fejlesztésének koordinációjával megbízott miniszteri biztos beszélt, aki azt mondta, jelenleg mindössze 151 hallgató van a rendszerben, de a jövőben sem törekszenek arra, hogy tömegképzés legyen a területen. Mint fogalmazott, a céljuk az, hogy az ellátórendszerben már most is kiemelt kompetenciákkal felruházott ápolók helyzetét legitimizálják, ennek érdekében most – bő egy évvel az után, hogy tényként bejelentették a képzés elindítását – konszenzust keresnek a szakmai szervezetekkel, többek között a képzés bevezetését fenntartásokkal kezelő Egészségügyi Szakmai Kollégiummal is annak érdekében, hogy a gyakorlati képzés és képzőhelyek is zökkenőmentesen fogadhassák az ápolókat. Betlehem József megjegyezte azt is, hátra van még a hatásköri listák kidolgozása, amelyekkel reményei szerint elkészülnek 2019-re, mire munkába állhatnak az első, kiemelt kompetenciájú szakdolgozók. Bár hosszú még az út, a modell finanszírozása megoldott, ebben az évben 1,8 milliárd forintot szántak rá – mondta.

Miközben a kórházi várólista-csökkentési programra 10 milliárd forintot szánt a kormány, és a betegelőjegyzési listák mérséklését ígérte Ónodi-Szűcs Zoltán, ehhez egyelőre nem allokáltak forrásokat, de legalább az ezzel kapcsolatos munka már folyik a tárcánál. Legalábbis ez derült ki az egykori OEP minisztériumhoz került feladatainak irányításával megbízott helyettes államtitkár, Gajdácsi József előadásából, aki azt mondta, a módszertanon munkálkodnak, a transzparens nyilvántartás célja a hozzáférés javítása, a sorrendiség biztosítása, bizonyos esetekben pedig a kezelésekhez való hozzáférési időablak szűkítése.

A „semmitmondás” művészete

Nem jutott hálás szerep a hosszú és sokszínű – az alapellátástól a mentésen és a transzplantáción át a gyógyszerbefogadásig – előadást tartó Ladányi Mártának, az egészségügyi ágazati koordinációért felelős helyettes államtitkárnak sem, aki most sem tudott beszámolni arról, hogy maradéktalanul elkészültek az államtitkárságon a három évvel ezelőtt elfogadott alapellátási törvényhez kapcsolódó rendeletek; bár számos területet ezekkel szabályoznának. A szakmai irányelvfejlesztés helyzetét is optimistán igyekezett összefoglalni, ám kiderült, ez is csak toporog, hiszen az öt évvel ezelőtt érvénytelenített irányelvek közül 2014-ben hármat, 2017-ben 39-et, idén pedig ötöt sikerült megjelentetni – sorolta a számokat a helyettes államtitkár, bíztatásként hozzátéve, „2018-ban jó néhány irányelv előkészítése van folyamatban” a szaktárca Egészségpolitikai Főosztályán.

Miközben Ladányi Márta a népegészségügyi tervekről és eredményekről szólva a keringésrendszeri programot ismertette részletesen, mondván, hogy a vastagbélszűrésről és a szűrőbuszok tevékenységéről az országos tisztifőorvosi feladatokért felelős helyettes államtitkár számol majd be, Szentes Tamás inkább az egészségpolitika pozícionálását ígérte előadása elején, mert szerinte interregnumot élünk, és ilyenkor van ideje a jövőbe tekintésnek. Beszámolójában aztán történelmi áttekintést adott a népegészségügyről és az epidemiológiáról, elmondott néhány régóta tudott evidenciát, mint például, hogy az egészségügyben nőnek a szükségletek, amelyeket azonban determinálnak a rendelkezésre álló források és a szolgáltatási portfólió. Megállapította, hogy a struktúra nem megfelelő, és azt is, hogy a preventív szolgáltatásokhoz nehézkes a hozzáférés. Ez utóbbit egyelőre nem bővíti a vastagbélszűrési program országos bevezetése sem, amelynek elindítása Szentes Tamás felelősségi körébe tartozik bár, ám tavaly óta késlekedik. A tisztifőorvos nem érezte úgy, hogy magyarázkodnia kellene emiatt, a projektről mindössze annyit mondott: az országos szűrést még az idén be fogják vezetni.

A gyógyítás illúzióját kergetik a háziorvosok, mert olyan betegségeket kezelnek, amelyek maguktól is meggyógyulnak – ismételte meg korábbi, az alapellátók körében nagy port kavart véleményét a helyettes államtitkár, és arról értekezett, hogy az alapellátás szolgáltatói portfólióját át kell alakítani, az identitását vesztett háziorvosi ellátásnak pedig meg kell találnia a helyét az ellátórendszerben, amelynek feltétele az alapellátási ellátáscsomag kialakítása. A nagy ívű egészségpolitikai áttekintés mellett azonban nem jutott idő a nosocomiális infekciókra, a kórházak szakmai ellenőrzésének tapasztalataira, és arról sem tett említést a főorvos, hogy miként is állnak a kompetenciaalapú minimumfeltételekről szóló rendeletek, amelynek kidolgozásával két évvel ezelőtt bízta meg a jelenlegi államtitkár. Igaz, az öt pontnak, amelyekkel Ónodi-Szűcs 2015-ben az egészségpolitika színpadára lépett, és amelyeknek kronológiáját az MKSZ két évvel ezelőtti konferenciáján vázolta fel részletesen, ez csupán az egyik eleme volt, amelyből nem lett semmi.

Tarcza Orsolya
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)

Könyveink