Alapellátási rendeletcsomag: még novemberben is hiába várjuk?

Az egészségügyért felelős államtitkárságnak másfél hónap után sem sikerült megtalálnia Beneda Attila utódát, így nincs, aki az alapellátás ügyeit érdemben vigye a tárcánál – adott választ dr. Vajer Péter, a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet (NEFI) Alapellátási Igazgatóságának vezetője a résztvevőknek arra a kérdésre, valóban elkészülhetnek-e az alapellátási törvény végrehajtási rendeletei még az ősszel. Úgy vélte, az október-novemberi időpont – amit informálisan többen tudni véltek – szinte kizárható, hiszen szeptember közepén a rendelet tervezetét sem látta még senki. Az alapellátási törvényt egyébként 2015. július 5-én fogadta el a parlamenti többség, a szakma azóta is mindhiába várja a vonatkozó részletes szabályozást.

A szakpolitika elképzeléseiről nem, csak a NEFI javaslatairól tudott részletesen beszámolni Vajer, amikor a kollegiális vezetők várható feladatairól kérdezték. A tavaly elfogadott alapellátási törvény megalkotói négy struktúrában, három szinten képzelték el a kollegiális vezetői rendszer bevezetését. Külön-külön a vegyes, a gyerek- és a fogorvosi praxisoknál, valamint a védőnőknél országos, megyei és járási kollegiális vezetőket neveznének ki. Vajer szerint járási szinten nem is minden esetben értelmezhető az elképzelés, hiszen vannak olyan területek, ahol összesen egy vagy két háziorvos praktizál. Ugyancsak nehezen tudják elképzelni, hogyan tudnának betegútszervezési feladatokat ellátni a kollegiális vezetők, ami ugyanúgy törvényalkotói elképzelés volt, mint az, hogy ezeknek a szakembernek kellene mediálni a kapcsolatokat az alap- és a szakellátás között.

A rendelők éppen ez utóbbit várnák leginkább – legalábbis dr. Kóti Tamás, a Szent Kristóf Szakrendelő vezetője szerint. Azt remélik, hogy a kollegiális szakmai vezető személyében olyan partnert kapnak, aki egységesíti a területéhez tartozó háziorvosok gyakorlatát az ellátásban, beutalási rendben, illetve együttműködést tud kialakítani annak érdekében, hogy érdemi kommunikáció legyen a praxisok és a szakellátók között.  

Nem ostorral, inkább szakmai támogatással, de a minőségi betegellátás erősítésében lehetne szerepe a kollegiális vezetőnek – a NEFI-ben így képzelik el a szerepkört. Azt egyelőre nem tudni, hogy mennyi pénzt szánnak a rendszer felállítására és működtetésére; elvileg 2017-től van rá finanszírozás – mondta Vajer Péter.

Nem őrzik a kapukat

Az egészségpolitika erősítené a háziorvosok kapuőri szerepét, azonban ez csupán írott malaszt, hiszen a háziorvosok jogosultságai az utóbbi években is szűkültek, ami ezt a szerepet gyöngíti – mondta dr. Bodroghelyi László háziorvos, a Budavári Önkormányzat Egészségügyi Szolgálatának főigazgató főorvosa. Miközben a jogszabályok fölösleges körök megtételére kényszerítik a háziorvosokat, még az önbecsülésüket is megtépázzák, különösen azokét, akik több szakvizsgával is rendelkeznek. Eközben a páciensek döngetik a kapukat. A szülők gyermeküket az internetről diagnosztizálva, vagy az iskolaorvostól, szűrést végző védőnőtől, magánorvostól kapott javaslatok alapján beutalót követelnek a szakrendelésekre, így nemcsak a páciensek, de sokszor a kollégák is nehéz helyzetbe hozzák a háziorvost – számolt be tapasztalatairól dr. Kálovics Tamás házi gyermekorvos.

Bár több évtizede téma, de a kapuőri funkció megerősítésében érdemi előrelépés valóban nem történt – ismerte el dr. Kőrösi László, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) Általános Finanszírozási Főosztályának osztályvezető-helyettese.  Hozzátette azonban, hogy vannak olyan kórképek, amelyeket háziorvosi szinten is megfelelősen lehetne kezelni, ehhez azonban megfelelő diagnosztikai eszközökre is szükség lenne.

A praxisok meglehetősen sok eszközt vásároltak az eszközbeszerzést támogató pályázatok segítségével, ám ezeket nem használják – legalábbis erre utalnak az Alapellátás-fejlesztési Modellprogram (svájci projekt) nemrégiben nyilvánosságra hozott felmérésének adatai – mondta Vajer Péter. Kőrösi László mindehhez hozzátette – hangsúlyozva, hogy ezeket a berendezéseket az OEP fizette ki –, hogy szakmai konszenzus kellene azt illetően is, hogy például a praxisokban használható laborgépekkel végzett vizsgálatok mennyiben feleltethetőek meg minőségben és eredményességben a központi laboratóriumok vizsgálatainak. Legutóbb egyébként tavaly év végén nyílt meg uniós pályázati lehetőség az alapellátás infrastrukturális fejlesztésére a 22,2 milliárd forintos keretösszegű Terület- és Településfejlesztési Operatív Programból (TOP-4.1.1-15 és TOP-6.6.1-15).

A szakmák körét, a kompetenciaköröket, valamint az ehhez szükséges feltételeket is meg kellene határozni, ha azt szeretnénk, hogy a háziorvosok érdemben használhassák második szakvizsgájukat a praxisban, e nélkül az elképzelés utópisztikus – folytatta az OEP főosztályvezető-helyettese. Miközben Vajer Péter megjegyezte, hogy az OTH-ban már folyik ez a munka, azt is hozzátette, hogy a svájci projekt felmérése alapján, a második szakvizsgák ismeretében illúziónak tűnik az a szakpolitikai elképzelés, hogy a háziorvosi kar definitív ellátást tudjon nyújtani a lakosságnak.

A leterheltség miatt csorbul a minőség

A szakrendelőknek semmiféle ráhatása arra, hogy az alapellátásban lássák el a beteget, így különösen fájdalmas intézkedés volt a pontérték-korrekcióval egy időben bevezetett tvk-csökkentés, aminek deklarált célja az volt, hogy az alapellátásban tartsák a betegeket – mondta Kóti Tamás, aki szerint ez az intézkedés csak a feszültségeket növeli a rendszerben.

A háziorvosi finanszírozás gerincét a kártyapénz adja, ami a minél nagyobb számú páciensi kör begyűjtésére ösztönöz – mondta Kálovics Tamás, aki szerint a finanszírozás legalább felét ösztönzők mentén kéne kiosztani a praxisoknak. Míg Bodroghelyi László arról beszélt, hogy a betegek a „lábukkal szavazva” azt a háziorvost választják, aki jobb ellátást nyújt, Vajer Péter szerint a páciensek nem tudják megítélni, milyen minőségben dolgozik a körzeti orvos, akkor váltanak, ha elköltöznek. Sokkal inkább a lakóhely földrajzi adottságai, és a szociális helyzet határozza meg az orvosválasztást, a betegek a nem megfelelő minőségben dolgozó háziorvosokat sem hagyják ott.

A jó orvost nem az motiválja, hogy 500 vagy 1000 forinttal többet kap-e havonta egy kártyáért, ugyanakkor a finanszírozás szempontjából nehéz meghatározni az elvégzett munka minőségével korreláló, mérhető tételeket – vélekedett Kőrösi László, aki azt is elmondta, jelenleg nagyjából 1,4 millió forintból gazdálkodhat egy-egy praxis. Leterheltség szempontjából az alap- és a járóbeteg-szakellátás nagyjából hasonló cipőben jár, az OEP mindkét szinten körülbelül 60 millió orvos-beteg találkozót detektál. Ilyen forgalom mellett – összevetve a praktizáló orvosok számával –, nem nyújtható minőségi ellátás. A megoldás az lenne, ha valóban csak az menne orvoshoz, akinek muszáj, és oda, ahol addiktívan el is tudják látni.