Kórházszövetségi kongresszus: a legégetőbb a humánerőforrás hiánya
„Soha ilyen rossz nem volt a hangulat az egészségügyi intézményekben”
A szakmai szervezetek kivétel nélkül a humánerőforrás-hiányt nevezték az ágazat minden területét érintő, legégetőbb problémának a Magyar Kórházszövetség (MKSZ) XXX. Kongresszusa első napjának délelőtti blokkján, Egerben.
Valamennyi költségvetési intézménynek vissza kellett fizetni a pénzt, és nem tudták megindokolni, miért pont az egészségügy legyen a kivétel – magyarázta Németh László, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) főigazgatója a kongresszuson, hogy miért hívják vissza a szolgáltatóktól a kötelezettséggel nem terhelt maradványösszegeket. Pedig az állami fenntartású intézményekben az összesen 9,3 milliárd forint – amelyet a szociális hozzájárulási adó tavalyi, 5 százalékos csökkentésének nyomán könyvelhettek el a szolgáltatók – felhasználására mindjárt javaslatot is megfogalmazott például az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének (EGVE) elnöke, Törökné Kaufmann Zsuzsanna. Remélte, hogy az összeg még nem veszett el végleg az ágazat számára, amelyet szerinte a dolgozók megtartására, így különösen a műszaki-gazdasági területen foglalkoztatott kollégák fizetésének emelésére kellene fordítani.
A javaslat nemcsak az összeg visszahívásának időpontja miatt tűnt aktuálisnak, hanem mert a szakmai szervezetek kivétel nélkül a humánerőforrás-hiányt nevezték az ágazat minden területét érintő, legégetőbb problémának. Míg az EGVE vezetője azt mondta, egyre nagyobb feszültségeket okoz, hogy az egy munkaterületen dolgozók bére között – attól függően, hogy egészségügyi operátorként vagy adminisztrátorként foglalkoztatják – egyre nagyobb a különbség, Pozsgay Csilla, az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) főigazgatója arról beszélt, hogy az egészségügyben jótékonyan ható béremelés munkaerőhiányt okozott a közigazgatásban, ahonnan most az orvosok visszamennek gyógyítani. Így 17 százalékos fluktuáció a gyógyszerhatóságnál, és egyre nehezebben tudják lefedni az OGYÉI-be tömörített területeket szakemberekkel.
Az orvos-létszám csökkent, és bár kevesebben mennek külföldre, a távozók munkáját egyelőre nem sikerült pótolni – mondta Nagy Ferenc, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) alelnöke, aki szerint szervezetük érdekérvényesítő tevékenysége eredményes volt az elmúlt három esztendőben, ennek köszönhető az elmúlt két év béremelése, amelynek radikális folytatását, majd ennek nyomán a hálapénz gyökeres kiirtását sürgette.
A MOK csak szóban támogatta, nem volt résztvevője a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) 2015. évi demonstrációinak, amelyek nyomán érdemben megkezdődtek a tárgyalások a kollektív szerződésről (KSZ), és ennek eredményeként megszületett a szerződésbe foglalt bértábla. Balogh Zoltán MESZK elnök szerint az elmúlt évek szoros és interaktív kommunikációja ugyan hozott eredményeket, azonban a munkaerőhiányt, amely továbbra is nehezíti a folyamatos ellátás biztosítását – nem sikerült érdemben mérsékelni. Felvetette azt is, a most következő időszak kérdése lehet – s ennek megvitatását a MOK-kal közösen igyekeznek majd napirenden tartani –, hogy elegendő biztonságot nyújt-e a dolgozóknak a kollektív szerződés, vagy életpályamodellt is kínálni kell ahhoz, hogy mind többen válasszák hivatásukként az ápolást és a gyógyítást. Figyelmeztetett arra is, hogy 2020-21-ben egészségügyi szakdolgozók tömegei vonulnak nyugdíjba, sokuktól azt sem lehet majd elvárni, hogy tovább dolgozzanak, még akkor sem, ha ezt engednék a jogszabályok.
Bárminemű változtatást csak akkor lehet elindítani az ágazatban, ha az ellátás minden szereplőjének garantált a biztonsága – fűzte tovább Balogh Zoltán felvetését Ficzere Andrea, az MKSZ alelnöke, aki szerint soha ilyen rossz nem volt a hangulat az egészségügyi intézményekben, amit a társadalmi megbecsültség hiánya is tovább rombol.
Az ápolói életpálya kérdését az MKSZ is napirenden tartja, az ország számára is kulcskérdés, hogy prioritást ad-e neki az egészségpolitika. Ezt már a szervezet másik alelnöke, Velkey György hangsúlyozta, aki szerint sokkal többet kellene adni a betegek véleményére, akiket valós népegészségügyi programokkal kell elérni. Hangsúlyozta, hogy szükség van a szakmai kollégium reaktiválására, ahogyan a magán- és közellátás kapcsolatrendszerének tisztázására is. Hasonlóképpen tekintett előre Csató András, az Egészségügyi Technológiai és Orvostechnikai Szállítók Egyesülete (ETOSZ) elnöke, aki arra emlékeztetett, hogy a Magyar Nemzeti Bank szerint is a magánforrások jelenthetnek többletbevételt az egészségügy számára, és a lakosság is vállalná, hogy hozzájáruljon a szolgáltatások igénybevételéhez. Csató szerint a változás titka, hogy a szereplők konszenzusra jussanak a fejlődés irányát tekintve; az eddigi változtatások is ennek hiányában maradtak el.
Miközben elhangzott, hogy az intézményvezetők kezében béremelési lehetőség nincs, a továbbfoglalkoztatást pedig kormányrendelet köti engedélyezési eljáráshoz, a szakorvoshiány a rezidensképzésben is krízist okozhat 5-6 éven belül – datálta a válságot Sipka Balázs, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke, aki szerint, ha nem lesz változás a szakorvosok létszámában, nem lesz, akik képezzék a rezidenseket.
Durva csúsztatásokat is tartalmaz, és árnyalatlanul ostorozza szerkesztőségi közleményében a Lancet tudományos folyóirat az Orbán-kormány egészségpolitikáját – vetett fel egy aktualitást Velkey György, aki szerint éppen ezért jó, hogy tudnak párbeszédet folytatni a kormánnyal és egymással a szakmai szervezetek.
