Rékassy a vadkapitalista és a kommunista egészségügy együttéléséről
A közeljövőben sikerül a hazai egészségügyet olyan zsákutcába kormányozni, amelyből mindenki vagy betegen, vagy vesztesen távozik, írja a G7-en Rékassy Balázs.
Furcsa 33 évvel a szocializmus bukása után kommunista eszmékről írni, a hazai egészségügy kettészakadását sokféleképpen jellemezhetjük, de egyet biztosan kijelenthetünk: 2023-ra sikerült megvalósítanunk egyszerre 2 szélsőséges szcenáriót, a vadkapitalista magánegészségügyet és egy kommunista eszmék mentén átszerveződő állami egészségügyet, írja az orvos, egészségügyi szakmenedzser, egészségpolitikai szakértő a G7 véleményrovatában. Mint fogalmaz: mivel stratégia sincs a két rendszer korrekt párhuzamos együttélésére, ezzel szemben a két rendszer egymás elől szívja el az erőforrásokat, egyre inkább sikerül azt a megoldást kialakítanunk, melyben mindenki rosszul érzi magát – és lassan nemcsak a betegek, hanem minden szereplő vesztes lesz.
Az évtizedek alatt elhanyagolt, alulmenedzselt és alulfinanszírozott állami egészségügy mellett a piacgazdasági igények következtében mára van egy komoly szereplővé hízott magán ellátórendszer, amelyet a tőke és a pénz mellett a szabályozatlanság, és minden szolgáltató saját erkölcsi és saját szakmai normája jellemez. Egységes szakmai színvonal, transzparencia nincs. Van, ahol a beteg érdeke számít és van, ahol a tulajdonosok profit elvárása győz. Mivel előtakarékossági formák nem jellemzőek, így a piac igazi meghatározója a beteg pénztárcája, a lakosság fizetési hajlandósága, vagyis lassan inkább fizetési képessége – a jelen inflációs környezetben nem kell magyarázni, hogy ez utóbbi nem túl sok optimizmusra ad okot, és borzasztó kiszolgáltatottá teszi a szektort.
Takács Péter államtitkár egyetlen szabályozása, fenyegető kijelentése a legutóbbi szakmai fórumon ezen 800 milliárd forintos szolgáltatói piac tekintetében úgy hangzott, hogy ha hibázik egy magánszolgáltató, és az állami intézményben történik a szövődmények elhárítása, akkor ezt a magánszolgáltatónak kell állnia. (Azt hagyjuk, hogy ez a kijelentés szakmailag több sebből vérzik, a lényeg, hogy ettől még egy magánklinika se fogja becsukni a boltot, és egy betegnek se lesz jobb az ellátása). De mi van a másik oldalon, a közfinanszírozott állami egészségügyben? (...)
Olyan állami egészségügyi rendszert teremtettünk, amelyben az orvosnak fix fizetése, nulla motivációja van, a még a pályán dolgozó nővér a fizetéséből nem tud megélni, a kórházigazgató önálló hatásköre nulla, és legfőbb szempont, a beteg, eközben elveszve és kiszolgáltatottnak érzi magát a rendszerben.
A teljes elemzést ITT olvashatja
