Nyugatra csábított orvosok
Kétezer orvos tagadja meg februártól az önkéntes túlmunkát. Ez akkor is komoly gondokat okozhat, ha a 2500 felmondónyilatkozat egyelőre még nem élesedik. Ám hogyan lehetséges, hogy ennyi orvos állást talál Nyugat-Európában? Hova tűntek az ottani doktorok?
A helyzetet jól érzékelteti a magyar orvosok két új célországának, Olaszországnak és Spanyolországnak a példája. Itáliában 1980-ban még 17 ezer medikus volt, öt évvel ezelőttre a számuk hatezer alá süllyedt. Nem csoda, az orvosképzés mindenféle egyetemi oktatásnál drágább, s minek költsenek rá, ha a dél-amerikai olasz kivándorlók gyermekeinek, például a venezuelaiaknak minden vágyuk, hogy fehér köpenyben térjenek vissza az óhazába?
Spanyolország évtizedekig arra rendezkedett be, hogy latin-amerikai doktorokat szerződtessen, külföldi orvosaik 75 százaléka tengerentúli. Ám a betelepülők közül csak kevesen tudnak szakorvosi oklevelet szerezni, ezért a dél-amerikaiak többsége örök rezidens marad, és végzi a kórházi kulimunka zömét. A keletiek most őket váltják, ahogy Franciaországban a volt francia gyarmatokból, Angliában pedig a volt brit gyarmatokról érkezőket.
A Heti Válasz bemutatja az európai kavalkádot, a Svájcba távozó németeket, az Angliába menő svéd doktorokat, a Portugáliába átjáró spanyol orvosok ezreit, a helyszínen kutatja, milyen körülmények közé kerülnek a magyar orvosok Németországban (általában a keleti tartományokba és vidékre kerülnek), és eloszlatja azt a legendát, hogy a svédeknél mínusz negyven fokban motoros szánnal teljesítenek szolgálatot az oda kivándorló doktorok. Emellett elvezeti az olvasót Marosvásárhelyre, a határon túli egyetlen magyar orvosképző egyetemre, ahol óriási a feszültség. Plágiumvád a rektor ellen, a román többségű szenátus törvénysértő módon akadályozza a magyar tagozat felállítását. S hihetetlen, de ennek semmi köze nincs ahhoz, hogy az ott végzett orvosok harmada, egyes évfolyamok szinte teljes egészében Magyarországra távoztak.
