Mit kívánnak a sürgészek?

Van mit tennie az Emmi-nek, ha valóban átszervezné és megerősítené a sürgősségi ellátást, annak megfelelően, ahogyan azt eddigi megszólalásaiban szinte kivétel nélkül megemlítette a gigatárca frissen kinevezett vezetője, Kásler Miklós. Mindebből úgy tűnik, a döntéshozók felismerték, hogy lenne tennivalójuk a területen, bár az erőforrás miniszter egyelőre csak a – már korábban is hallott – szlogenek szintjén beszélt erről, a „kész tervek” részleteiből semmit nem árult el.

Pedig ideje lenne a gyors lépéseknek, hiszen jövő év január-februárjában állhat munkába az a 220 kiemelt kompetenciájú ápoló (Advanced Practice Nurse, APN), akik jelenleg négy hazai képzőhelyen, a hat lehetséges specializáció valamelyikén már tanul, hogy MsC képesítést szerezzen. Felük a Pécsi Tudományegyetemen készül a magasabb szintű feladatok ellátására, 50 százalékuk a három másik, egészségügyi felsőoktatási intézmény valamelyikében folytatja tanulmányait – sorolta Papp László, a Szegedi Tudományegyetem ETSZK oktatási tanszékvezető-helyettese a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara I. Országos Sürgősségi Konferenciáján, hozzátéve, hogy a hat specializáció közül a sürgősségi a legnépszerűbb.

Hogy pontosan hogyan illeszkednek majd be az APN-ek a hazai sürgősségi betegellátó osztályok (sbo) mindennapjaiba, az a szakember szerint sem egészen tisztázott, hiszen a munkakörben szükséges kritikus gondolkodás, az ön- és helyzetmenedzselési képesség meglehetősen idegen a hazai ellátási gyakorlattól, az orvosok pedig „belenevelték az ápolókba a tanult tehetetlenséget”, amit nehéz lesz varázsütésre átalakítani.

Fotó: 123rf

De nem csupán a szemlélettel van probléma, egyelőre a jogi környezetet sem teremtették meg ahhoz, hogy az APN-ek adekvátan láthassák el a képzettségüknek megfelelő feladatokat. A szakdolgozóknak nincs aláírási joga, pecsétje, MedSol kódja, így kérdéses, hogyan rendelhetnek majd el egy röntgent, vagy laborvizsgálatot. Papp László szerint nemcsak az MSc, hanem a BSc és OKJ-s ápolók kompetencia- és felelősségkörének meghatározása is várat magára, ahogyan a kiemelt kompetenciájú ápolók munkába állása finanszírozási kérdéseket is felvet, amelyek megválaszolásával ugyancsak adós a döntéshozó.

A kompetenciák rendezése sokat tudna segíteni az ápolók rendszerben való elhelyezésén, és megítélésének javításában is – vetette fel Papp László, ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy a kétezres évek elején mindössze egyetlen napig élt a kompetenciarendelet, amelyet megjelenésének másnapján visszavontak. Ennek hiányában – mindegy milyen végzettsége van egy egészségügyi szakdolgozónak – papíron ugyanazokat a feladatot végezhetik mindannyian, a gyakorlatban viszont nap mint nap áthágják a kompetenciaköreiket.

Bár azt számos felmérés igazolja, hogy az sbo-kra érkező betegek 30 százaléka nem igényel orvosi ellátást, ugyanakkor kérdés, hogyan fogadják majd el a páciensek, hogy nem szakorvos látja el őket az osztályokon. Ugyanakkor ahogyan a lakosság, úgy a szakma felőli kommunikáció területén is javítani kell – hangsúlyozta a szakember, aki maga is kíváncsi arra, miként fog reagálni a belgyógyászat ügyeletes orvosa, amikor először felhívja majd egy szakdolgozó, hogy beteget szeretne átadni az sbo-ról.

Minimum nélkül nem megy

Sok a beteg, rossz a környezet, a páciensek nem köszönik meg az ellátást, ahogyan az is ritka, hogy az orvos megköszönje a szakápolók munkáját – sorolta a mindennapokat terhelő negatívumokat Rogus Piroska, a győri Petz Aladár Megyei Oktatókórház SBO-jának diplomás ápolója a konferencia kerekasztala mellett, ahol arra keresték a választ, miként lehetne javítani a sürgősség ellátást övező általános hangulaton. Szerinte a megfelelő mennyiségű és minőségű munkaerő biztosítása nélkül nem lesz előrelépés sürgősségben, itt arra is felhívta a figyelmet, hogy a rendszerben a 40 éves korosztály a meghatározó, nincs szakdolgozói utánpótlás.

Nincs fölöslegesen megjelenő beteg, ha nem tudjuk megoldani a problémáját, az a mi működési elégtelenségünket igazolja – reflektált a túlterheltséget firtató felvetésekre dr. Berényi Tamás, a Semmelweis Egyetem Klinikai Központ SBO klinikai főorvosa, kiemelve, hogy betegcentrikus menedzsmentszemléletre van szükség a sürgősségben, minden páciensnek a saját igényei szerinti ellátást kell biztosítaniuk.

Nem fog javulni a sürgősségi betegellátás helyzete, amíg a központi egészségügyi vezetés nem nyilvánítja stratégiai ágazattá – vélekedett dr. Botos Péter, a Magyar Sörgősségi Orvostani Társaság (MSOTKE) triázs munkacsoportjának vezetője, az Egészségügyi Szakmai Kollégium oxyológia tagozat tanácsának tagja. Úgy tűnik, az ellátást meghatározó minimumfeltételekről szóló rendelet „játékjogszabály”, mindenki tudja, hogy van, csak éppen senki nem tartja be azokat, és nem ellenőrzik a meglétüket, akiknek ez lenne a feladata. Ugyanakkor dr. Kiss Domonkos, a Siófoki Kórház SBO-jának vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelenleg érvényben lévő rendelet helyenként túlzó, például műszakonként 12 nővér alkalmazását írja elő olyan ágyszám mellett, ahol a gyakorlati munkát ismerve hatan is el tudnák látni a feladatot.

Egységes rendezőelv, egységes ellátás

Elkészült, és hamarosan a Magyar Közlönyben is megjelenik a sürgősségi triázs irányelv – számolt be a rendezvényen Botos Péter, hozzátéve, hamarosan a graduális és posztgraduális képzés tananyagának is része lesz a Magyar Sürgősségi Triázsrendszer (MSTR), amelyet az MSOTKE adaptált a Kanadában működő szisztéma alapján a hazai ellátórendszerre. Bár az MSTR infotechnológiai háttere egyelőre nem rendezett, hosszú távon azonban egy országosan egységes betegmegítélési és betegirányítási rendszer kialakítása a cél, amelynek adatbázisa megteremtené az átlátható és minőségi ellátás feltételeit a sürgősségben. Amellett, hogy ezzel az egészségpolitikai döntéseket is hiteles és robosztus adatokkal tudnák megalapozni, az egységes szemléletmód lehetővé tenné, hogy a betegek valamennyi sbo-n ugyanolyan színvonalú ellátáshoz jussanak.

A triázs szerint 4-5-ös kóddal osztályozott betegeket a háziorvosok is el tudnák látni, ha a kórházak sbo-ihoz integráltan dolgoznának – vélekedett dr. Kullmann Tamás, a győri Petz Aladár Kórház belgyógyász és klinikai onkológus szakorvosa. Franciaországban szerzett sürgősségi tapasztalatait megosztva kiemelte, hogy odakint a sürgősségi osztályok váltak szakorvosok – köztük a háziorvosok – képzésének színterévé. A szakember egyébként úgy vélte, nem véletlen, hogy a vidéki kórházakban működnek jól az sbo-k, ahol könnyen elérhetőek a társszakmák, ugyanakkor a betegek mindenütt felróják a hosszas várakozási időt, a menedzsmentek pedig az ellenőrizhetetlen költségek miatt panaszkodnak leginkább.