Hova vezet az igazságügyi genetika?
A DNS nyilvántartások büntetőjogi vetületeiről ír gondolatébresztőnek szánt tanulmányt a Jogi Fórumon dr. Margitics István, a Nyíregyházi Járásbíróság bírósági titkára.
Az igazságügyi genetika, mint különálló tudományterület, nagykorú lett – írja bevezetőjében – már a világ szinte minden országában, Norvégiától Új-Zélandig, az USA-tól Japánig az igazságszolgáltatás szerves része. Az európai országok többsége az ujjlenyomat adatbázisokhoz hasonló, ún. nemzeti bűnügyi DNS-nyilvántartásokat állított föl, ahol a bűncselekmények helyszínéről származó, be nem azonosított biológiai nyomok DNS-információja mellett akár több százezer bűnelkövető DNS-mintázatát is őrzik.
A molekuláris biológiai technológia és az informatika, szédítő fejlődésével
lehetővé vált, hogy a törvényszéki genetikai módszereknek a személyazonosság DNS-sel történő megállapítása, illetve az egyes emberek bizonyos tulajdonságainak (nem, kor,
szemszín, testfelépítés, egészségi állapot, stb.) a személy DNS-mintájából történő kiolvasása. E két terület egyben potenciális veszélyekkel terhelt, mivel a vizsgálatra alkalmas DNS-minta származhat a célszemély akár egyetlen sejtjéből is. Cigarettacsikkünkön, de még akár ujjlenyomatunkban is található a vizsgálatokhoz elegendő mennyiségű DNS.
Hasonlóan más privátszférát érintő nyilvántartásokhoz – daktiloszkópiai és térfigyelő kamerák (CCTV) által rögzített felvételeket tartalmazó adatbázisok, vagy épp napjainkban hazánkban bevezetésre váró központi egészségügyi-informatikai adatbázis – a DNS nyilvántartási rendszerek felállítása és különösen általános körben történő kiterjesztését jelenleg is komoly társadalmi vita övezi. A magánélet sérthetetlensége ütközik a közbiztonsági érdekkel, és még az Egyesült Királyságban sem dőlt el a több mint félévtizedes vita, ahol egyébként pedig a CCTV-k számát 4 és 5,9 millió közé teszik – írja tanulmánya bevezetőjében a Jogi Fórum szerzője.
