Elégedettek vagyunk a mentőkkel
Két kutatásról számol be a Magyar Idők, mindegyik a mentők iránt táplált elégedettséget és az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) felé mutatkozó bizalmat prezentálja.
Mind a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2015-ben készült felmérése (Európai lakossági egészségfelmérés, KSH, 2015), mind a Nézőpont Intézet idén októberben készült közvélemény-kutatása (Országos Mentőszolgálattal való elégedettség, Nézőpont Intézet, 2018) azt mutatja, hogy hazánkban az állampolgárok igen elégedettek az OMSZ munkájával.
Bár a két kutatás módszertana eltér, mégis hasonló képet adnak a mentőszolgálat tevékenységéről. A 2014-es adatok szerint a lakosság több mint háromnegyede volt inkább elégedett a mentők sürgősségi ellátásban nyújtott tevékenységével, míg több mint kétharmaduk a betegszállítással.
A Nézőpont felmérése az elégedettséget hat indikátorra bontva vizsgálta azok körében, akiknek az elmúlt három évben közvetlen tapasztalata volt a mentőszolgálat munkájával kapcsolatban. A hat mutatót összesítve az látható, hogy a megkérdezettek átlagosan 85 százaléka elégedett a mentők tevékenységével. A legkevesebben – ami még mindig majdnem a megkérdezett érintettek négyötöde – a mentőautók felszereltségével voltak elégedettek, míg legtöbben – több mint az érintett válaszadók 90 százaléka – a mentők szakértelmével. A legnagyobb elégedetlenség – ami viszont alig több mint a válaszadók 15 százaléka – a helyszínre érkezés gyorsaságával szemben mutatkozott.
Mi lehet az oka ennek az elégedettségnek? Áll-e az adatok alakulásának hátterében valamilyen dinamika, amelyre méltán büszkék lehetünk, tanulhatunk belőle, elégedettségre adhat okot, vagy esetleg a tapasztalatokat hasznosítani lehet az ágazat egyéb területein is? E kérdések megválaszolására a négyéves intervallumnál tágabb visszatekintésre van szükség.
Az OMSZ a mai formájában 2005-ben kezdte meg működését, amikor az 1960 óta működő megyeszékhelyi központú struktúrát felváltotta egy centralizáltabb, hét régióra bontott szervezeti felépítés. Az 1960-as alapításakor hetvenhat mentőállomást számláló országos hálózat jelentős bővítésen esett át: a mentőállomások száma mára eléri a kétszázötvennégyet, ami mindenhol lehetségessé teszi a riasztást követő tizenöt perces helyszínre érkezést.
Az eredményeket vizsgálva elmondható, hogy e tekintetben a legutóbbi ciklus volt a legtermékenyebb a rendszerváltás óta: 2014 és 2018 között huszonhárommal bővült a mentőállomások száma. A gépjárműpark bővülése hasonló trendet mutat: a kezdeti száznegyven darabos flotta mára mintegy ezer darabosra duzzadt, melyből a KSH 2017-es adatai szerint hétszáznyolcvankettő mentőegység teljesít napi szolgálatot.
Bár 2010 óta folyamatos az új gépjárművek hadrendbe állítása, az első években ezek a régi, leharcolt kocsikat váltották, így az aktív járművek száma nem növekedett. Ugyanakkor a vonuló autók átlagéletkora a 2011-es 8,3 évről 2017-re 6,9 évre csökkent, az idei beszerzések nyomán pedig az év végére akár hat év alá is csökkenhet.
A mentőorvosok számát érintő aggodalmak az adatokat tekintve részben jogosak is lehetnek: a KSH adatai szerint a mentőorvosok száma 2009-ben volt a csúcsponton, akkor kétszázkét főállású mentőorvost foglalkoztatott az OMSZ. Ezután ez a szám csökkenni kezdett, és a legfrissebb (Országos Mentőszolgálat, 2018. április 30.) adatok szerint ma csupán százötvenkilenc főállású mentőorvos tartozik az intézmény kötelékébe.
Erre az sem mentség, hogy a 2009-es csúcspont előtt legutóbb 2003-ban haladta meg ezt az értéket a főállású mentőorvosok száma, a két időpont között pedig százhuszonöt és százötven között mozgott. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a rendszerváltástól 2009-ig terjedő időszakban csupán öt olyan év volt, amikor a mainál magasabb volt a mentőorvosok száma.
A teljes írást a Magyar Idők közli.
