hirdetés
2024. november. 24., vasárnap - Emma.

A többségnek meg sem mondják, mit tesznek a testébe

Az ortopédiai betegek csupán harmada gondolja úgy, hogy értékelhető információkat kapott orvosától – derült ki a technológiai beszállítók egyesületének  (ETOSZ) felméréséből.

Lesújtó véleménnyel vannak a betegek a kezelőorvostól kapott tájékoztatásról – derült ki az Egészségügyi Technológia és Orvostechnikai Szállítók Egyesülete (ETOSZ) Sebészeti Szekciójának felméréséből, amely a második Országos Csípő- és Térdprotézis Rendezvényen készült. Az endoprotetikai műtéten átesett, vagy arra váró betegek értékelése egy tízes skálára vetítve 5,8-ra adódott. A betegek 58 százaléka ugyanis egyáltalán nem kapott tájékoztatást a beültetendő protézisről, hat százalékuk ennél enyhébben fogalmazott, amikor azt jelölte meg válaszában, nem emlékszik arra, hogy mit mondtak neki.

Ma már a legmodernebb eszközök és protézisek érhetőek el Magyarországon – ráadásul a társadalombiztosítás terhére – mondja Holchacker Péter, az ETOSZ igazgatója. Az elmúlt időszakban megváltozott a betegek hozzáállása, sokkal több tényre és adatra kíváncsiak a beavatkozásokkal kapcsolatban, mint korábban. Érdekli őket, hogy mi vár rájuk, mit tehetnek azért, hogy jól sikerüljön a műtét, vagy az azt követő rehabilitáció. Az is fontos számukra, hogy milyen eszközt ültetnek a szervezetükbe, hiszen az hosszú évekre határozza meg az életüket; ennek ellenére ma még nem sokat tudnak róla. Bár van protézis- és implantátumregiszterünk, a rendszerből hiányzik a visszacsatolás, amelynek éppen az lenne a lényege, hogy az adatok alapján az OEP a jó minőségű, jól használható eszközöket finanszírozza.

A beteg annyi választ kap, amennyi kérdést feltesz – vélekedett prof. dr. Hangody László, az Uzsoki utcai Kórház Ortopéd-traumatológiai osztályának vezető főorvosa, aki endoprotetikai beavatkozásra várva, betegként elsősorban arról érdeklődne, hogy szakmai szempontból feltétlenül indokolt-e már a műtét? Tudakolná azt is, mit várhat a protézistől, milyen életmódot élhet, és végül melyek azok a faktorok, amelyekkel a protézis túlélését tudná javítani? Bár ezek az eszközök nem örökre szólnak, a fejlesztéseknek köszönhetően a betegek egyre több mindent engedhetnek meg maguknak az operáció után.

Inkább az intézményről tenne fel kérdéseket Zsíros Lajos orvos ezredes, traumatológus, a MH Egészségügyi Központ Baleseti Sebészeti Osztályának vezető főorvosa , akit érdekelne az éves szövődményráta, valamint a sebész gyakorlottsága. Mellékinformációkat a hasonló operáción már átesett betegektől kérne. Leginkább ezt teszik az ETOSZ kérdőívére válaszolók is, akiknek csupán hét százaléka jelezte, hogy egyáltalán nem tájékozódott a műtéttel kapcsolatosan. Ám azok, akik szerettek volna bővebb felvilágosítást kapni, többségében NEM az egészségügyi szakemberektől kapták meg az információkat, hanem egyéb, bizonytalan forrásból: rokonoktól, ismerősöktől, az internetről. Mindössze a betegek harmada tartotta megfelelőnek a tájékoztatást, a páciensek 48 százaléka pedig kénytelen volt több orvost is felkeresni. Mind az Uzsoki, mind pedig a Honvéd Kórház weblapja meglehetősen informatív a nagyízületi műtétek tekintetében. Zsíros Lajos azt támogatná, ha valamennyi hazai intézmény adatai nyilvánosak lennének az adott osztály szakembereinek gyakorlatáról, a szövődményi és reoperációs rátáról, így kevesebb komplikációval, minőségi műtéteket tudnának elérhetővé tenni a betegeknek.

Ortopédsebészeti beavatkozásokat több magánintézményben is végeznek, endoprotetikai műtét kevesebb mint öt, artroszkópia 15-20 helyen érhető el a privát szférában. Sem a Honvéd, sem az Uzsoki kórház főorvosa nem tart attól, hogy a szakembereket elszipkázná az állami intézményektől a magánszféra, mert a közfinanszírozott kórházakban megjelenő több beteg szélesebb, színesebb szakmai palettát biztosít a szakembereknek. Érdemi magánbiztosítások hiányában egy magánklinika még a legjobb körülmények és fizetőképes kereslet mellett sem tudja azt a diverzifikált műtéti repertoárt biztosítani, amihez a szakorvosok túlnyomó többsége ragaszkodik.

Jelenleg az ország valamennyi ortopédiai és traumatológiai osztályán elérhető közfinanszírozott nagyízületi protézisműtét, ami 40-50 kórházat jelent. Pedig dr. Zsiros Lajos szerint 9-10 centrum ki tudná elégíteni az igényeket, és így – az operatőrök is szert tennének a megfelelő gyakorlatra, amelyhez legalább heti egy műtét szükséges ugyanabból a típusból. Valamelyest centralizálni kell az ellátást Hangody László szerint is, különösen azokat a formáit, amelyek nagyobb szaktudást, speciális finanszírozást igényelnek. Erre korábban is voltak törekvések, egyes progresszivitási szinten nem javasolták a protézis beültetések finanszírozását. Ez alól csupán négy intézmény volt kivétel az országban, ahol olyan gyakorlat, szaktudás és műtéti szám halmozódott fel, amely garantálta, hogy ezen a progresszivitási szinten is megfelelő minőségben tudnak operálni. Kettes progresszivitási szinttől fölfelé javasolták a primer protézis beültetést, a szofisztikáltabb beavatkozásokat, a revíziókat pedig a hármas szinthez rendelték. A megfelelő hospitalizációs idővel, gyakorlattal és protézisválasztással nem ráfizetéses a nagyízületi endoprotetika – hivatkozik 15 éves osztályvezetői tapasztalatára Hangody professzor. Az elmúlt néhány évben csorgattak némi pénzt a rendszerbe várólista csökkentésre, de lehetnek még intézmények, ahol hosszabban várakoznak a betegek. Az ETOSZ felmérése szerint a megkérdezett betegek fele fél évnél többet kénytelen várni a beavatkozásig, a válaszadók 30 százaléka 12 hónapnál is többet tölt a várólistán.

 

Az orvos dönt

A Magyar Ortopéd Társaság 2007 óta vezeti a Magyar Protézis Regisztert, míg 2014-től az OEP a Központi Implantátumregiszterben tartja nyilván a protézisekkel kapcsolatos információkat. Az online adatlap kitöltése előírás, és nagyjából húsz perc, ami meglehetősen sok időt vesz el a sebészektől.  A jelentési kötelezettség szankciók híján valóban csorbát szenved, ezért is szorgalmazták korábban az illetékes szakmai kollégiumok, hogy a finanszírozáshoz kössék a jelentést – számol be Hangody professzor. Az ortopédosztályok jelentési fegyelme 90 százalék fölötti, trauma esetén vannak hiányok, de ott is meghaladja a 60-70 százalékot. A hazai adatokból is sok minden kiderül, de mivel a regiszter igen „fiatal”, az implantátumokról inkább a jelentős nemzetközi tapasztalatok adnak értékelhető tényeket. Európában a legrégebben a skandináv protézisregisztert vezetik.

A hazai implantátumregiszterből validált, minőségi adatok nem vonhatók le a betegek számára, ezért nem lenne értelme annak, hogy egy, a páciensek számára is elérhető modult építsenek be a programba. Így a betegnek egyelőre nem sok beleszólása van abba, hogy milyen eszközt „visel” majd, erről döntően az orvos határoz, szakmai szempontok szerint, ahogyan az intézmények is ennek alapján vásárolják meg a protéziseket. A betegeknek csupán 43 százaléka kap információt a beültetendő protézis típusáról, miközben 90 százalékuk szerint alapvető fontosságú lenne ebben a kérdésben a tájékoztatás. Azoknak, akik kaptak tájékoztatást a kezelőorvosuktól, több mint fele (51%) nem kapott tájékoztatást a protézis kihordási idejéről, miközben a megkérdezettek 94 százaléka számára ez a kérdés esszenciális.

A gazdasági vezetők orvosszakmai szempontokat nem mérlegelhetnek az eszközbeszerzéseknél, hiszen az ehhez szükséges kompetenciákkal nem rendelkeznek – fogalmaz Molnár Attila, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének elnöke. Bár Zombor Gábor államtitkár korábban arról beszélt, hogy a nagyértékű implantátumok beszerzését központilag végzik majd, az intézkedés egyelőre elmaradt, de ez az EGVE elnöke szerint szakmai indokokkal amúgy is megvétózható. Nem elegendő ugyanis a protézisek beszerzése, azokhoz egyedi, speciális eszközök, műszerek is szükségesek, amelyet a gyártók biztosítanak. Az orvosok egy adott implantátum manuális technikáját hosszú hónapok alatt sajátítják el, ha változik az eszköz, a begyakorlásra is időt kell hagyni.

A szakemberek szabad kezet kérnek és kapnak az intézményektől a protézisek kiválasztásában, és ugyanígy nem jó az sem, ha a beteg köti meg az orvos kezét, mert az szövődményekhez vezethet – viszi tovább a gondolatot Zsíros Lajos. A nemzetközi trendek azonban vélhetően e tekintetben is kijelölik a hazai endoprotetika előtt álló utat: a betegek ma már egyre aktívabb partnerek a sikeres és hatékony terápiában, ami adott esetben a protézisválasztásban is testet ölt. A felmérés az erre irányuló, létező igényeket maximálisan alátámasztotta – tette hozzá Holchacker Péter.

 

Ha magán-egészségügyi szolgáltatóhoz fordulna, mennyit szánna a beavatkozásra?”

Kevesebb, mint 100.000 Ft-ot

45%

100.000 és 500.000 Ft közötti összeget

35%

500.000 és 1.000.000 Ft közötti összeget

15%

Több mint 1.000.000 Ft-ot

5%

 A betegek között támogatott az az elképzelés, hogy akár kiegészítő díjazás ellenében, de lehetőségük
legyen magasabb minőségű implantátumokat választani – forrás: ETOSZ

 

Zsíros Lajos arra is figyelmeztet azonban, hogy minden lehetséges műtéti szövődmény elhárítására fel kell készülni. Az operáció alatt előfordulhatnak komplikációk, például ha a csont gyenge, már nem lehet ragasztó nélküli protézist használni. A központi implantátum beszerzés ellentmondana a gyakorlatnak, hiszen a beteghez kell választani az eszközt, és nem az eszközhöz a beteget. A kórházi osztályokon aztán szigorú szakmai protokollok mentén zajlik a folyamat és a beavatkozás. Lehetnének anyagi előnyei a központosított beszerzésnek, hiszen a gyártótól alacsonyabb árat lehetne kialkudni, ám vannak olyan speciális indikációk, amelyeket nem, vagy csak nagyon nehezen lehetne kezelni 2-5 implantátummal – vélekedik Hangody László, aki szerint egyetlen gyártó kínálatában egészen biztosan nincs meg minden, amire szükség lehet. Az ETOSZ előzetes várakozásaival ellentétben a betegek költségérzékenysége alacsonyabb: a megkérdezett betegek mindössze 5 százaléka jelölte meg fő szempontként a pénzügyi kérdéseket, sőt, jelentős részük akár áldozna is a minőségi implantátumokra. Arra a kérdésre, hogy „Elfogadná-e, ha Magyarországon az érintett betegeknek lehetősége lenne az átlagosnál jobb protézis választására, még akkor is, ha a felárat meg kellene téríteni ehhez?” – hatvan százalékuk úgy válaszolt, hogy szívesen áldozna arra, hogy jobb minőségű protézist kaphasson.  Tizenöt százalék vélekedett akként, hogy ő maga ugyan valószínűleg nem engedhetné meg magának, hogy fizessen, de nem bánná, ha ez a lehetőség adott lenne. Pusztán negyedük vetette el a választás lehetőségét, 14 százalék szerint pedig mindenkinek ugyanazt a protézist kellene adni.

Az Egészségügyi Technológia és Orvostechnikai Szállítók Egyesülete (ETOSZ) a magyarországi egészségügyi technológiai és orvostechnikai szektor érdekképviseleti szervezete. Tagjai közé tartoznak azok az orvostechnikai cégek is, amelyek a legmagasabb minőségű, innovatív protéziseket hozzák el Magyarországra, és számos területen nyújtanak segítséget (szakmai képzések, segítségnyújtás a bonyolultabb beavatkozásoknál, 24 órás szerviz stb.) a hazai szakembereknek. Bővebb információ: www.etosz.org

Azokban az intézményekben, ahol halmozottan jelentkeznek az implantációhoz kapcsolódó szövődmények, minőségirányítási hiányosságok vannak – vélekedett Zsíros doktor. Országos szakfelügyelet tíz éve nincs, pedig az ideális az lenne, ha a területileg illetékes szakfelügyelő főorvosok egy évben egyszer végigjárnák az intézményeket. Így az operatőrök minősítése is megoldható lenne, ami most szintén nem adott. Bár a protokollban nem szerepel, a Honvéd Kórházban minden műtét előtt van rutin MRSA-vizsgálat, megelőzendő a nosocomiális infekciók kialakulását. A combnyak csavarozást kivezették a rendszerből, a 75 éven felüli betegek automatikusan megkapják a protézist. A főorvos szerint ugyanis ez az eljárás sokkal olcsóbb, nincs hosszas rehabilitáció, a szociális rendszert sem terheli a páciens, és az idősebb betegek életmódjának is jobban megfelel. Generális szabályokat persze nem lehet felállítani, minden egyes beteg individuum.

A nagyízületi endopretetika team tevékenység, minimum három szakember végzi – fűzi tovább az orvos ezredes, aki szerint az operatőr szerepe ugyanolyan fontos a beavatkozás eredményének tekintetében, mint a protézis minősége. Ezzel szemben az ETOSZ felmérésben választ adók akár extra erőfeszítések árán is megkeresik a megfelelő szakembert, hiszen prioritási listájukon az előttük álló beavatkozással kapcsolatosan a legfontosabb az orvos személye: a válaszadók 48 százaléka helyezte az orvos személyét az első helyre a fontossági sorrendben. Ortopédsebész van elegendő, a traumatológus sebész viszont kevés a hazai intézményekben, akik nagyon jó szakmai átlaggal dolgoznak, így mind az unió országaiban, mind azon kívül igen keresettek.

Tarcza Orsolya
a szerző cikkei

Kapcsolódó fájlok

Könyveink