A Stockholm-szindróma és a minőségi fogyasztói index
Mivel hosszú várakozásra, rosszul szervezett ellátásra számítanak, az orvos-beteg találkozás során szerzett akár egyetlen pozitív momentum is felülírhatja a betegek érzületét az ellátással kapcsolatban – hangzott el azon a háttérbeszélgetésen, ahol a Prémium Egészségpénztár felmérését mutatták be.
A tavaly bemutatott 2022-es felmérés után 2023 júniusa és decembere között ismét ezer páciensnek tett fel 40 kérdést a Prémium Egészségpénztár a járóbeteg-ellátásban szerzett tapasztalatairól, hogy egy 100 pontos skálán megadhassa annak minőségi fogyasztói indexét. A két év eredményeit összevetve szignifikáns változást nem tapasztaltak. A válaszok alapján nem romlott, de nem is javult az ellátás színvonala. Míg 2022-ben 74 pontra értékelték a páciensek az állami szakorvosi ellátást, idén egy ponttal magasabb lett az index, míg a magánellátásé nem változott, 85 pontot ért el – számolt be a felmérés eredményeiről Erdős Attila, a Prémium Egészségpénztár igazgatótanácsának elnöke.
A válaszadók 20 százaléka – ahogyan 2022-ben – magánszolgáltatónál vette igénybe az ellátást. A nagytöbbség viszont anyagi megfontolásból állami rendelőt választott, 48 százalékuk azért, mert ingyenes, 43 százalékuk pedig azért, mert nem tudná kifizetni a magánorvost.
Ennyit kell várni az udvarias diktátorokra
A (remélt) magasabb a színvonal és a rövidebb várakozási idő a döntő abban, hogy a tehetősebbek a privát szektor mellett döntenek, legtöbben nőgyógyászati, szemészeti és bőrgyógyászati ellátást vesznek igénybe. Az állami rendelőkbe időpontot kérő páciensek 20 százaléka több hónapot vár, hogy a szakorvossal találkozzon, a sokkal tovább várakozók aránya pedig jelentősen nőtt ebben a szegmensben a tavalyihoz képest. Az ellátásért zsebből fizetők 80 százaléka néhány napon belül bejut a váróterembe, ahonnan 90 százalékukat fél órán belül, de a többséget szinte azonnal behívják a rendelőbe. Ezzel szemben az állami rendelőkben a betegek közel 40 százaléka fél óránál többet ücsörög – mutatták a válaszok, amelyek alapján az ellátás „előtte” indexében 2023-ban is markáns különbség mutatkozott a két szektor között. A magánellátás 2022-ben 82, 2023-ban 81, az állami 2022-ben 60, tavaly pedig 59 pont ért el. Azaz a páciensek eljutása a rendelőbe lényegében nem változott – összegezte Erdős Attila.
Némileg javultak a rendelés alatt szerzett tapasztalatok, mindkét szektorban 1-1 ponttal jobbra értékelték az orvosi kommunikációt, az anamnézis felvételét és a vizsgálat alaposságát a betegek, mint egy évvel korábban, a magánorvosok pedig négy perccel hosszabb időt szántak minderre, mint az állami intézményben dolgozók.
A rendelőkben – legyen az állami vagy magán – jellemzően 11-20 percet töltenek el a betegek, a korábbi felméréshez képest 1-1 perces javulást detektáltak ebben. Az állami szektorban 14, a magánban 18 percre nőtt az ellátási idő. Teljesen elégedett volt az ellátással a válaszadók 30 százaléka az állami, és 44 százaléka a magánellátónál, 35 (állami) és 31 (magán)százalék nyilatkozott úgy, hogy megfelelt az ellátás a várakozásainak.
A megkérdezettek többsége „udvarias diktátorként” értékelte az orvosok magatartását mindkét szektorban, ugyanakkor az állami rendelőkben 19 százalék arrogánsnak tartotta a kommunikációt. Mint Erdős Attila megemlítette, a viselkedésforma megítélése korfüggő: minél idősebb a beteg annál inkább arrogánsnak érzi a stílust, míg ugyanez a 30 évnél fiatalabbak körében kevésbé jellemző.
A magánellátás ezen a területen megelőzte az előnyét, az „ellátás alatt” indexe 83 pont lett (2022-ben 82 pont), az állami rendelőkben pedig 72 (2022-ben 71 pont).
A minőségi fogyasztói index harmadik eleme az ellátás utáni compliance-t értékeli. Erről Erdős Attila elmondta, hogy a betegek háromnegyede kap utasításokat az orvostól, amelyet 84 százalék – saját bevallása szerint – teljes mértékben be is tart. Minden második vizit alkalmával történik receptírás, a vényeket 90 százalék váltja ki (van, aki azért nem, mert túl drága), majd a kiváltott gyógyszert 91 százalék szedi be. Mindezek nyomán az „utána” index 2023-ban a magánellátásban 92, az államiban pedig 93 pont lett, ami egy-egy pontos javulás az egy évvel korábbihoz képest.
Diagnosztika: gyors bejutás, hosszabb várakozás
A minőségi fogyasztói index negyedik, de önálló paraméterként értékelt eleme a diagnosztika. Jelentős változásokat nem tapasztaltak, de megmaradt a markáns a különbség az állami ellátás keretében ingyenesen igénybe vehető és a fizetős formák között. Bár hamarabb és rövidebb várakozási idővel jutnak laborba, ultrahangra, képalkotó vizsgálatra azok, akik erre pénzt szánnak, az állami szektorban sem várnak túl hosszú ideig a betegek, legalábbis 69 százalékuk úgy érezte, megfelelő időben hozzáfért a diagnosztikai vizsgálathoz.
Ugyanakkor a magánellátásban 25 százalékra emelkedett azoknak az időpontra érkező pácienseknek az aránya, akiknek fél óránál többet kellett várakozniuk a vizsgálatra. Ez az arány 2022-ben 18 százalék volt. Ennek nyomán a magánellátásban romlott a diagnosztika fogyasztói indexe, míg 2022-ben 80 pont volt, 2023-ban csak 77, míg az állami szektorban nem történt változás, az index 66 pont maradt.
Rossz hírek, előítéletek, pozitív csalódások
A sajtó és a közösségi média határozza meg az egészségügyről szóló közbeszédet, ott pedig csak az ellátással kapcsolatos negatív hírek jelennek meg – vélekedett a 2023-as felmérés tanulságait megvitató szakmai kerekasztal mellett Ficzere Andrea, a Magyar Kórházszövetség alelnöke, csatlakozva Erdős Attilához, aki a felmérést összegző előadásában szintén megemlítette, hogy az állami ellátásról szóló cikkek túlnyomó többsége a problémákat domborítja ki.
A rossz hírek javítják a betegelégedettséget, mert kellemes meglepetés éri a pácienseket az ellátás során – jegyezte meg Kirschner András, a Swiss Medical Zrt. ügyvezetője, míg Kincses Gyula, egészségügyi szakértő, a Magyra Orvosi Kamara korábbi elnöke szerint Stockholm-szindróma jellemzi a betegeket, akik szorongva, és abban a tudatban vágnak neki a betegútnak, hogy rossz az ellátás, ám ha csak szépen szólnak hozzájuk, máris hálásak, és úgy érzik, hogy sokkal jobb.
Takács Péter államtitkár helyében boldogan lobogtatná a felmérés eredményeit Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász, a Magyar Egészségügyi Menedzsment Társaság (MEMT) alelnöke, aki arra az ellentmondásra hívta fel a figyelmet, hogy míg a Prémium felmérése azt mutatja, hogy tulajdonképpen semmi probléma az ellátással, minden egyéb kutatás azt igazolja, hogy a lakosság elégedetlen azzal. Megemlítette azt is, hogy még a Nemzeti Egészségbiztosítási Alap is azt igazolja, hogy nehezített a hozzáférés a járóbeteg-szakellátáshoz, még a háziorvosok sem tudnak időpontot foglalni a betegeiknek. Emellett számos szakrendelő szolgáltatásai szűnnek meg időről időre.
Többek között ezért is vált a szakpolitika központi elemévé a Járóbeteg Irányítási Rendszer (JIR) bevezetése, amivel Kirschler András szerint az állam arra koncentrál, hogy az előjegyzési és várakozási idők racionalizálásával növelje a lakosság elégedettségét.
Szigorú szétválasztás, vagy szorosabb együttműködés?
A térítéses ellátások körének tisztázását követően bevezethető a szektorsemleges finanszírozás – említette egy korábbi konferencián az egészségügyért felelős államtitkár. Ennek kapcsán Kincses Gyula úgy fogalmazott, nem a rigorózus szétválasztásra, hanem a normális együttműködésre kellene törekedni, és erre a szakpolitikusi megszólalást követően több esélyt lát most, mint néhány héttel korábban.
Csökkenteni kell az értékarányokat a magán és a közellátás között, míg 3-8-szoros árkülönbség van a zsebből fizetett és a NEAK által finanszírozott ellátások árában, addig nincs esély a szektorsemleges finanszírozásra – mondta Sinkó Eszter, hozzátéve, ez azokban az országokban működik jól, ahol a két szektor árai között maximum 30 százalék a különbség.
Súlyos, vagy akár végzetes egészségkárosodást okoz, hogy a lakosság halogatni kezdte a szakorvosi és a kórházi ellátást egyaránt, miközben a fájdalmakra szedett gyógyszerek mellékhatásai is súlyosbítják az állapotát – hangsúlyozta Kirschner András, aki arra figyelmeztetett, hogy ennek nyomán általános egészségromlás következhet be a társadalomban.
Ha szűkül a hozzáférés, a beteg el fog menni magánszolgáltatóhoz, akár a biztosítása, akár készpénz terhére – mondta Ficzere Andrea, aki nem számít a köz- és magánellátás szoros együttélésére a jövőben, „mert ez a politikai döntés”. Kiemelte azonban, hogy a magyar ellátórendszer még mindig jobb hozzáférést biztosít a betegek számára, mint a nyugat-európai vagy skandináv rendszerek, ezt igazolja, hogy a külföldön élő magyarok is idehaza veszik igénybe a kezeléseket.
Paraszolvencia-csörte
A Covid-járvány lecsengését és a paraszolvencia kivezetését követően kevesebb lett a páciens az állami ellátásban, legalább tíz százalékkal esett vissza az orvos-beteg találkozások száma – vetette fel a kerekasztalt moderáló Váradi Péter, a Prémium Egészségpénztár stratégiai tanácsadója.
Amíg volt hálapénz, az 5 perces szabállyal kellett az orvosokat alaposabb munkára bírni – mondta Sinkó Eszter, amire Kirschner András úgy reflektált, a betegre fordított idő jogszabályokkal, anyagi ösztönzéssel nem változtatható meg, csak „szoktatással”. Ha a fiatal orvosok pályájuk kezdetén azzal szembesülnek, hogy „darálni” kell a betegeket a rendelésen, ezt a szemléletet viszik tovább holisztikus betegellátás helyett.
Nem minden orvos hagyta abba a munkát a hálapénz kivezetése óta – jegyezte meg némi indulattal Sinkó Eszter felé fordulva Ficzere Andrea, aki szerint a beteggel töltött idő hosszát a szakterület, az életkor, a régió és a progresszivitási szint határozza meg. Válaszában Sinkó Eszter arra hívta fel a figyelmet, hogy még mindig vannak területek, ahol csak 80 százalékos a teljesítés a 2019-e bázisévhez képest, de pozitívumként megemlítette azt is, hogy sokkal több rezidenst engednek a műtőasztal mellé a paraszolvencia kivezetése óta.
Mindkét állítás torzít azonban Kincses Gyula szerint, aki szerint nem igaz, hogy az orvosok csak a paraszolvenciáért dolgoztak, az viszont tény, hogy egy adott réteg számára komoly anyagi kiesést jelentette a hálapénz kiesése. A szakértő úgy vélte, a fölösleges orvos-beteg találkozók számát azzal lehetne mérsékelni, ha a kiemelt kompetenciájú szakdolgozók átvennének feladatokat az orvosoktól.
