Itt a járóbeteg-szakellátás fogyasztási indexe

A betegek szemüvegén keresztül vizsgálták a járóbeteg-szakellátás minőségét, és állapították meg erre vonatkozóan a betegellátási indexet annak a felmérésnek az adatai nyomán, amely rámutatott: közel azonos mértékben elégedettek a betegek ezzel az ellátási formával a két szektorban. A Prémium Egészségpénztár reprezentatív felmérése szerint a közfinanszírozott járóbeteg-szakellátás indexe 71, míg a magánellátásé 84 pont lett.

Mint arról Erdős Attila, a Prémium Egészségpénztár igazgatótanácsának elnöke a részleteket ismertetve beszámolt, ezer páciens adott választ 40 kérdésre a rendelőkben az elmúlt hat hónapban szerzett élményeiről, amelynek alapján a hozzáférést, az ellátással való elégedettséget és az azt követő complience-t összegezték. A 100 pontos skálán megjelent a diagnosztikához való hozzáférés és az azzal való elégedettség értékelése is.

A hozzáférési index 56 lett az állami szektorban, ahol a páciensek 11 százalékának nem volt lehetősége időpontfoglalásra, 26 százalékuk 1-2 héttel, 36 százalékuk pedig sokkal későbbre kapott időpontot, mint szeretett volna. Az időpontra előjegyzettek 40 százaléka több mint fél órát várt az orvossal való találkozásra. Ezzel szemben a magánrendelőkbe mindössze a betegek 1 százaléka nem tudott előre bejelentkezni, 9 százalékuk 1-2 héttel, nyolc százalékuk pedig sokkal többet várt az ellátásra, mint szeretet volna, 30 percnél többet a páciensek 8 százaléka töltött a váróteremben

Az orvos-beteg találkozás, az ellátás minőségének indexe az állami rendszerben 71, a privát szolgáltatók esetében pedig 84 lett. A segítőkészség, a visszakérdezés lehetőségének érzékelése mellett az anamnézis felvételének alaposságát is vizsgálták. Míg a közfinanszírozott rendelőkben a betegek 30 százaléka érezte úgy, hogy az orvos nem vett fel kellően részletes anamnézist, ugyanez az arány a privát szektorban 16 százalékos volt. A páciensek 30 százaléka szerint az állami ellátás során nem, vagy csak nagyon felszínes fizikai vizsgálat történt, a magánrendelőkben 16 százalék észlelte ugyanezt.

Az állami ellátás diagnosztikai indexe 67, míg a magánellátásé 82 pontos lett. Az orvossal való találkozást követő diagnosztikai vizsgálatok szervezésekor az állami szektorban a betegek 70 százaléka kapott segítséget, a magánellátásban ugyanerről 63 százalék nyilatkozott hasonlóan. A közfinanszírozott ellátást igénybe vevő betegek kilenc százalékának a háziorvos segített ebben, a fizetős diagnosztikát igénybevevőknél ez az arány 10 százalékos volt. A leletkiadásban hajszálnyival jobban teljesítettek a magánellátók (2-3 nap), de az állami intézmények sem maradtak el sokkal: átlagosan 4-5 napon belül itt is hozzájutottak a páciensek a kórlaphoz.

Nem találtak lényeges területi eltéréseket az értékelés során – mondta Erdős Attila, és összegezve megállapította, a vizsgálat eredménye szerint mindkét szektorban a hozzáférési index lett a legalacsonyabb, ezt követte szolgáltatási mutató, míg a legmagasabb indexet a complience érte el.

Csak a szervezett együttműködés jelent megoldást

Hiánypótló a felmérés, mert a korábban rendszeresen közzétett egészségügyi fogyasztói index 2018-ban jelent meg utoljára – mondta Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara elnöke a felmérést értékelő szakértői kerekasztal mellett. Úgy vélte, az adatok azt támasztják alá, hogy a magánellátás eseti ellátások tömegét nyújtja, de nem áll össze rendszerré, hiszen nincs lehetőség betegútmenedzsmentre. Ezért is kellene megteremteni a két szféra együttműködését. Hasonlóan vélekedett Rékassy Balázs egészségügyi szakértő is, aki azt mondta, a magánszektor által kínált epizódszerű ellátások nem jelentenek megoldást az egészségügy általános problémáira, hiszen hosszú távú, gondozást is biztosító gyógyítást csak az állami intézményrendszer biztosít.

Évtizedes várakoztatási szokásokat kell legyőzni az állami rendelőkben – emelte ki Kirschner András, a SWISS Medical Zrt. ügyvezetője, akit nem lepett meg, hogy a hozzáférési index jobb eredményt mutatott a magánszektorban. Ugyanakkor kiemelte, hogy a betegek orvos iránti bizalma mindkét szegmensben magas, ami nem meglepő, hiszen 95 százalékban ugyanazokkal az orvosokkal találkoznak. Felhívta a figyelmet viszont arra, hogy bár a magánellátóknál a legtöbb orvos „közelharcot vív” azért, hogy 30 perces viziteket tarthasson, mégis csupán 18 percet tölt a beteggel, ami közel hasonló az állami szektorban detektált 13 perchez.

A Covid nyomán bevezetett átlagfinanszírozás lehet a kulcsa, hogy 13 perces vizetekről számolnak be az állami ellátást igénybe vevő betegek, hiszen a 20 százalékos teljesítményesés arra is utal, hogy kevesebb vizsgálatot kell elvégezni ugyanannyi idő alatt – jegyezte meg Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Közszolgálati Karának dékánhelyettese, emlékeztetve, hogy néhány évvel ezelőtt még jogszabályba kellett foglalni az 5 perces szabályt. A figyelmet arra hívta fel, hogy míg a szolgáltatások értékelésében nincs nagy különbség, a diagnosztikai és a hozzáférési indexben viszont igen, és arra is, hogy lehet, hogy a complience rövid távon jó, azonban a tapasztalatok azt mutatják, hogy hosszú távon már nem működnek együtt a betegek a terápiával.

Lehet jobb a rendszer?

Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár célja, hogy javuljon a közfinanszírozott ellátás minősége, és ha a posztján marad, jó irányba haladhat a rendszer átalakítása – fogalmazott a jövőre vonatkozóan Rékassy Balázs, azonban úgy vélte, ha a politika nem meri felvállalni a további reformokat, a magánszektor tovább erősödése és az állami szféra fragmentálódása várható.

Az államtitkár elkötelezettsége jó, de sok tekintetben rossz az irány – ellenpontozta a véleményt Sinkó Eszter, ide sorolva a megyei kórházak teljes irányító szerepét az ellátásszervezésben, és az önálló járóbeteg-szakellátók államosítását. A paraszolvencia kivezetésével megszűnt az egyéni szintű ösztönzés megszűnt, az alapbérek tervezett eltérítése pedig ezt nem pótolja. Ugyancsak téves elképzelés, és a szakma felhígulását eredményezi, hogy a jelentős szakdolgozó hiányt olyan nővérekkel pótolnák, akik 300 órás képzés után állnának be a gyógyításba. Kérdés, hogy az ágazat dolgozóival ki tud-e egyezni a döntéshozó, különben további elvándorlás fogja terhelni a közellátást – jegyezte meg Kincses Gyula.

Az állam óriási lépésekkel, 100 milliárdos költésekkel turbózza a rendszert – mondta Kirschner András, aki szerint az alapellátásban tervezett változtatások terheket vehetnek le a járóbeteg-szakellátásról, ami javulást eredményezhet a közfinanszírozott rendszerben. A magánszektor a hozzáférésben nyújtott előnyéből él, azonban az előző évek felpörgése után már azt tapasztalják, hogy csökken a készpénzzel fizető páciensek száma.

Az állam még az idén co-paymenttel fog beszállni a magánszektorba a járóbeteg-ellátás területén, 5 ezer forinttal mérsékelve a páciensek költéseit – prognosztizálta határozottan az ügyvezető. Nem értett egyet ezzel Sinkó Eszter, aki szerint egy ilyen beavatkozással a felesleges ellátások száma pörögne fel, és elszállna a kassza. Azonban a jövő egészségügyében a magánszolgáltatók szerepe szerinte is tovább fog növekedni.

A magánszektorban általános tavalyi áremelés már visszaesést okozott a forgalomban, érezhetó, hogy a lakosság kényszerű spórolásba kezdett, bár egyelőre az egészségpénztári kifizetések növekedése pótolja a készpénzes bevételkiesést. Mindeközben az állami szektorban növekvő fizetések béremelési kényszert szülnek a magánszolgáltatóknál is, hiszen legalább 20 százalék előnyt kell biztosítani a munkavállalóknak úgy, hogy ebben a szférában nem tudnak az állami szektorhoz hasonló, összetett és szakmai kihívást jelentő gyógyító munkát kínálni a munkavállalóknak.